Lehet ma éjjel ismét gyilkossá válok, ami szörnyű és reméltem, hogy többet nem kell ölnöm, de ha más megoldás nem lesz.... Megölöm Petter gyilkosát.... minden féleképen egyszer megölöm őt. Csak mi van akkor ha Damon az? Ha Damon fenyegetett, ahogy én azt gondolom. Mi van ha ő ölte meg? Nem értem... Őt csak nem ölhetem meg, hisz családja van... És ha felbérelt valakit? Ha nekem kell megölnöm azt is? Ha többen lesznek? Vagy ha.... ha esetleg engem ölnek meg...? Mi lesz Diabloval?
Lemostam a reggeli sminkem. Lezuhanyoztam felvettem egy pólót és egy pulcsit, mivel az idő lehűlt. Magamhoz vettem a pisztolyt és egy táskát.... melyben mindenféle dolog volt. Nem tudom mi az erősebb... a félelem vagy az izgalom... esetleg váltakoznak?
Kimentem a szobámból, majd halkan becsuktam annak ajtaját. Lábujjhegyen lopózva mentem le az emeletről. A konyhába indultam egy pohár vízért.... hiszen erre inni kell.
- Mész is? - kérdezte Perrie, ki csendben várakozott a konyhába.
- Igen.
- Tényleg ne menjek veled? Vagy ne ébresszem fel Damon-t?
- Nem kell. Te vigyázz a családodra....
- Bátor vagy Cabot. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. Inkább vakmerő. - mosolyogtam rá vissza, majd ittam egy pohár vizet és megöleltem.. elindultam a sötét éjszakába.
Egyre jobban közelítve az említett helyhez... úrrá lett rajtam a pánik, kíváncsiság és igazából minden.... beleértve a bosszút.
- Hát itt vagy...- szólt egy hang a sötétségben.... Ismerem ezt a hangot... ismerem.....
- Te?- kérdeztem közelebb lépve.
- Sajnálom... Amanda... de te tévhitekbe élsz. Nem öltem meg senkit... csak tudomást szereztem róla.
- Hazudsz! - ordítottam.
- Nem. Nem tenném.
- Nem hiszek neked! Azt mondta, hogy békén hagysz! Hogy nem keresel! Te hívogattál és te írtál SMS-t! - vágtam mindent a fejéhez. Sötét volt... nem láttam tisztán, de a hangját felismertem.
- Sajnálom!
- Hogy teheted velem?
- Amanda...
- Ne hívj így! - ordítottam a torkom legmélyebb részétől.
- Tudom, mit érzel, de én szeretlek!
- A szart! Te nem tudsz szeretni! Ha szeretnél nem tetted volna ezt velem!- Nem is értem... miért nem ástam jobban a dolgok mélyére... talán azért, mert féltem... vagy mert bíztam benne... Esetleg mivel rettegtem tőle? Szánalmas voltam... Ezt biztosan tudom. Azt is, hogy ezt az egészet ő is tudta... és az a nyomorult Damon is...
- Bocsáss meg!
- Soha nem fogok. - vettem elő a fegyverem és céloztam. Meghúztam a ravaszt, majd lőttem.Most sikerült, ami akkor nem. Edward Morison a régi munkáltatom megfizettet.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm! :)