Kittünő formában robbantam ki az ágyból, gyors felöltöztem, majd lementem a konyhába reggelit készíteni. Úgy gondoltam örülnének a gorflinak, így azt készítettem. Először Perrie jött le a hálójukból.
- Jó reggelt Amanda! - mondta, a mandula szemeivel, megyek még fáradtan tekintettek rám.
- Neked is Perrie, ha nem baj készítettem reggelit. - mondtam neki.
- Dehogy is, inkább köszönöm. Jaj Damon említette, hogy megszerezte neked Petter aktáit, a halban hagytam.
- Ohh... rendben köszönöm, akkor én neki is állok.
- Rendben. Mi köszönjük a reggelit.
- Ugyan már. - mondtam mosolyogva, majd kimentem az említett helyiségbe és neki álltam a böngészésnek és a keresésnek, sajnos az aktákba nem volt semmi, ami segítene a nyomozásomban, így kis idő múlva, mikor a csalás a reggeliző asztalnál ült, oda álltam Damon elé.
- Damon, ez az akta üres, nincs benne semmi használható infó. Ezzel nem tudom megkeresni a gyilkost, ez egy egyszerű baleseti akta. - mondtam.
- Nézd Amanda, tudom, hogy ideges vagy, de igen egy baleseti akta... semmi több. Nem gyilkosság volt.
- De ez az volt! Mivel magyarázod a telefon hívásokat és az SMS-t? - vontam kérdőre.
- Nem tudom. Lehet, hogy egy régi kuncsaftod... erre nem is gondoltál? - nézett rám... nekem pedig az az érzésem, hogy ő hívott... valahogy megváltoztatta a hangját, de ő hívott... normális esetben segítene.... és az itt tartózkodásomnál nem rögtön SMS érkezne a zaklatótól.
- Nem értek egyet.... de tudod, hogy kifogom deríteni.... ha kell veled, ha kell nélküled. - vágtam hozzá. - Bocsáss meg Perrie, de most elmegyek sétálni.
- Semmi baj... Szia! - köszöntünk el egymástól.
- Damon, az istenit megígérted, hogy segítesz neki!- keltem ki magamból... nem hiszem el, hogy ez a bunkó még erre sem képes.
- Tudom, de nem tudok mit tenni. - mondta, eljátszva a minta apát.
-Dehogy nem! Csak nem akarsz... még nem tudom miért szerelmem... de ha kell én segítek neki.
- Persze, hogy még te is bajba kerülj... Robertnek szüksége van egy anyára.
- Igen? Ha így folytatod egy apára nem biztos!- mordultam rá.
- Perrie kedvesem, nem is olyan rég még az volt a baj, hogy eljárok, hogy néha egy kis buliba benne vagyok, most meg azért háborogsz, mert nem segítek egy exribancnak megkeresni az állítólagost gyilkost?
- Igen.
- Nők!- hagyott magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm! :)