2015. szeptember 1., kedd

Végzetek

~ 2 év elteltével ~







Perrie és Damon a 3 éves Roberttel egy családot alkotnak. Valamint 1 hónap múlva megérkezik a második gyermekük is.  A kapcsolatuk még mindig egy olasz pár jellemzéséhez áll közel, de a szerelmük mégis legyőzhetetlen.









 Harry Styles végre igazi barátnőre talált. Hamarosan gyermekük születik, de előtte egy szép esküvő várja a párt. Most már ő a banda egyik legkomolyabb és legsikeresebb tagja. Igazi családdal és közelgő esküvővel.





 Damon végre megváltozott elnézést kért Amandától a titkolózása miatt  és be vallotta az egész történetet.
Felhagyott rossz fiús foglalkozásokkal és be állt a nyomozókhoz segíteni.. hiszen kitudna többet a maffiáról... mint egy exmaffia vezér.
Az ő álma nem teljesült, de boldog ember maradt.










Jack még mindig az eddigi életét követi... elzárva nagyvilágtól, olykor vállal sötét ügyeket, de csak mértékkel. Még mindig munkáltató illetve az elszállásoló szerepét tölti be.
A szerelem nem talált rá, új baráti kört sem épített ki, de végre rá talált önmagára.


















Zayn nagy nehezen rá vette Amandát, hogy randizzanak és ne titkolják az érzelmeiket a másik irányába. Közben kilépett a bandából, mivel rá jött, hogy nem ezt szeretné csinálni. Így elment egy iskolába ének tanárnak.
És reméli sikerül az álmát boldoggá tennie.


















Amanda, a csinos bosszú álló... tényleg lőtt akkor éjjel a fegyverrel, de nem ölte meg a zaklatóját, csak megsebesítette, majd kihívta a rendőrséget, akik kihallgatták a férfit, aki bevallotta  a bűnösségét Petter halálában, így ő hosszú büntetését tölti.
Közben esélyt adott a szerelemre Zayn Malik személyében.
Megfelelő munkát talált.... újságíró riporter lett.






Maradj hű magadhoz!


Búcsú ~

Én sem gondoltam, hogy a történetem így ér véget. Igazából a szereplőim átvették az uralmat, így ők írták az eseményeket, az ujjaim által ragadtak billentyűt. Tudom 30 részből áll a történet, ami nem sok, nem túl kidolgozott, de szerintem ez adta ennek a titokzatosságát, így most már  komoly folytatását követelheti egy másik blog, mivel én is egyetemre készülök, pontosabban Szeptember 6.-án, azaz Vasárnap költözöm.
Megváltoztatom a blogolási szokásaimat, így csak egy történetes blogot vezetek egyszerre.
Folyamatos Írás Alatt Áll Katt!

Várom a történet véleményezését, tanácsot, kritikát.
Köszönöm, hogy olvastál és, hogy én olvashatlak.
                                                                                                              ~ Carly Kent 

2015. augusztus 31., hétfő

30. rész

 

Félelemmel és izgalommal vártam az éjszakát és persze hatalmas kíváncsisággal.
Lehet ma éjjel ismét gyilkossá válok, ami szörnyű és reméltem, hogy többet nem kell ölnöm, de ha más megoldás nem lesz.... Megölöm Petter gyilkosát.... minden féleképen egyszer megölöm őt. Csak mi van akkor ha Damon az? Ha Damon fenyegetett, ahogy én azt gondolom. Mi van ha ő ölte meg? Nem értem... Őt csak nem ölhetem meg, hisz családja van... És ha felbérelt valakit? Ha nekem kell megölnöm azt is? Ha többen lesznek? Vagy ha.... ha esetleg engem ölnek meg...? Mi lesz Diabloval?
Lemostam a reggeli sminkem. Lezuhanyoztam felvettem egy pólót és egy pulcsit, mivel az idő lehűlt. Magamhoz vettem a pisztolyt és egy táskát.... melyben mindenféle dolog volt. Nem tudom mi az erősebb... a félelem vagy az izgalom... esetleg váltakoznak?
Kimentem a szobámból, majd halkan becsuktam annak ajtaját. Lábujjhegyen lopózva mentem le az emeletről. A konyhába indultam egy pohár vízért.... hiszen erre inni kell.
- Mész is? - kérdezte Perrie, ki csendben várakozott a konyhába.
- Igen.
- Tényleg ne menjek veled? Vagy ne ébresszem fel Damon-t?
- Nem kell. Te vigyázz a családodra....
- Bátor vagy Cabot. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. Inkább vakmerő. - mosolyogtam rá vissza, majd ittam egy pohár vizet és megöleltem.. elindultam a sötét éjszakába.
Egyre jobban közelítve az említett helyhez... úrrá lett rajtam a pánik, kíváncsiság és igazából minden.... beleértve a bosszút.
- Hát itt vagy...- szólt egy hang a sötétségben.... Ismerem ezt a hangot... ismerem.....
- Te?- kérdeztem közelebb lépve.
- Sajnálom... Amanda... de te tévhitekbe élsz. Nem öltem meg senkit... csak tudomást szereztem róla.
- Hazudsz! - ordítottam.
- Nem. Nem tenném.
- Nem hiszek neked! Azt mondta, hogy békén hagysz! Hogy nem keresel! Te hívogattál és te írtál SMS-t! - vágtam mindent a fejéhez. Sötét volt... nem láttam tisztán, de a hangját felismertem.
- Sajnálom!
- Hogy teheted velem?
- Amanda...
- Ne hívj így! - ordítottam a torkom legmélyebb részétől.
- Tudom, mit érzel, de én szeretlek!
- A szart! Te nem tudsz szeretni! Ha szeretnél nem tetted volna ezt velem!- Nem is értem... miért nem ástam jobban a dolgok mélyére... talán azért, mert féltem... vagy mert bíztam benne... Esetleg mivel rettegtem tőle? Szánalmas voltam... Ezt biztosan tudom. Azt is, hogy ezt az egészet ő is tudta... és az a nyomorult Damon is...
- Bocsáss meg!
- Soha nem fogok. - vettem elő a fegyverem és céloztam. Meghúztam a ravaszt, majd lőttem.Most sikerült, ami akkor nem. Edward Morison a régi munkáltatom megfizettet.

VÉGE 



2015. augusztus 28., péntek

29.rész

Elmentem otthonról, mert ezt a két nőszemélyt nem lehet idegekkel bírni.
Egyik azért hisztizik, mert rossz apa és férj vagyok... bezzeg az ágyba mindig jó vagyok... Perrie.... egy boszorkány vagy, aki megőrjít.
Aztán a másik némber a mézédes Amjer.... akiért egy pillanat alatt egyenesbe vágom mindenem... De ő meg a volt pasija miatt hisztizik, mert hogy nem segítek neki, de ha nem tehetem... nem buktathatom le önmagam... nah meg mást sem.
- Szia M., bazd meg! Itt van és keres és nem tudok mit tenni, oda adtam neki a rendőrségi aktát, de nem hülye... ő Amanda... Igen.. még nem tudom.... Ahogy gondolod.... Már mondta, engem ruhadtúl nem érdekel, de ha a két nő megtudja..... Engem nem hagynak életbe, és téged sem.... Még szexibb, mint volt, de ezt te is tudod... Igen elég bosszús... és tőle még én is félek. Majd jelentkezem. Csá.- tettem le a telefont. Annyira örülök, hogy újabban mindig az én fejem kerül hurokba. Szánalmas ez az egész... és azt sem értem, hogy miért fontos Amandának Petter halála. Ha most tényleg szerelmes volt, akkor biztos, hogy hatalmas bajba keveredtem és a nemzőképességemmel játszok, ha nem az életemmel... Amanda.... te vadmacska.





Nagyon sajnálom, amit teszek vele, de nem tehetem meg, hogy csak úgy hagyom... megpróbáltam, de olyan, mint egy drog. Ha rászokik az ember, ha egyszer megízleli, nem szabadulhat tőle, a fogja és megszállottja lesz. Azt gondolom, hogy én pontosan így jártam. Egyszer megízleltem és azóta is csak rá vágyom. Érte élek, érte lélegzem. Gondolom, pszichopatának gondolhatnak és megszállottnak az emberek, nem is tévednek akkorád, de az okokat nem ismerik.
Azt sem, hogy ez az édes függőség mikor és hogyan alakult ki, hisz ezt még én sem tudom... viszont azt igen, hogy teljesen megváltoztatta az életem. A környezetem változott, a munkám változott, a barátaim változtak. A legfontosabb, én is változtam. Más lettem. A keresések, kutatások, átvirrasztott éjszakák bebizonyították, hogy én csak érte és miatta élhetek.


Sétálás után vissza mentem a jelenlegi alvó helyemre és az állítólagos segítőmhöz. Egyedül Perrie-t és a kisfiút találtam a házban.
- Damon?-  kérdeztem.
- Elment....
- Ha miattam sajnálom Perrie, ha gondolod elmehetek.
- Ugyan. Nem kell, nap mint nap összekapunk valamin, ez nem meglepő... Tudod nagyon kiállhatatlan tud lenni... de én még is szeretem és tudom, hogy ő is szeret minket. - adott egy puszit Roby-nak.
- Igen, én is így gondolom. - ahogy kimondtam éreztem, hogy érkezett egy SMS-m. Félve vettem elő a telefon készüléket, hogy elolvassam az újabb üzenetet.
- Mi a baj? - kérdezte a háziasszony.
- Írt. - mondtam, majd rá mentem az üzeneteimre. "Soha nem szabadulsz meg tőlem... közelebb vagyok, mint hinnéd. Ma este kettőkor találkozunk a parkban.  Legközelebb ahhoz, ahol most vagy. Légy jó... Amjer." Nagyon megijedtem... elszoktam a piszkos ügyektől, de tudtam, hogy oda kell mennem... mert most Perrie-t és a gyermekét találná megölni....
- Jól vagy? - nézett rám a szőke nő.
- Igen. Csak találkozni akar.
- És elmész?
- Igen.
- Nem kell... szólok Damonnak.
- Ne! Csak azt ne. El kell mennem, ha pontot akarok tenni a végére. Inkább csak annyit segíts, hogy Damon tart itt fegyvert?
- Igen. A hálóban. De minek neked?
- Én leadtam a készletemet egy fegyver boltban... nem tartottam meg egyet sem, ahogy véget vetettem a múltamnak... de láthatod, valamit nem lehet csak úgy kitörölni, így szükségem egy fegyverre.
- Jó. Segítek. Mikor találkozol vele?
- Ma éjjel.
- Menjek veled?
- Dehogy! Te csak vigyázz a gyermekedre.- mondtam.
- Rendben, várj lehozom a fegyvert. - hagyott magamra a kisfiával. Közben azon gondolkoztam, hogy nekem lesz e egyáltalán valaha gyermekem...

28. rész

Kittünő formában robbantam ki az ágyból, gyors felöltöztem, majd lementem a konyhába reggelit készíteni. Úgy gondoltam örülnének a gorflinak, így azt készítettem. Először Perrie jött le a hálójukból.
- Jó reggelt Amanda! - mondta, a mandula szemeivel, megyek még fáradtan tekintettek rám.
- Neked is Perrie, ha nem baj készítettem reggelit. - mondtam neki.
- Dehogy is, inkább köszönöm. Jaj Damon említette, hogy megszerezte  neked Petter aktáit, a halban hagytam. 
- Ohh... rendben köszönöm, akkor én neki is állok.
- Rendben. Mi köszönjük a reggelit.
- Ugyan már. - mondtam mosolyogva, majd kimentem az említett helyiségbe és neki álltam a böngészésnek és a keresésnek, sajnos az aktákba nem volt semmi, ami segítene a nyomozásomban, így kis idő múlva, mikor a csalás a reggeliző asztalnál ült, oda álltam Damon elé.
- Damon, ez az akta üres, nincs benne semmi használható infó. Ezzel nem tudom megkeresni a gyilkost, ez egy egyszerű baleseti akta. - mondtam.
- Nézd Amanda, tudom, hogy ideges vagy, de igen egy baleseti akta... semmi több. Nem gyilkosság volt.
- De ez az volt! Mivel magyarázod a telefon hívásokat és az SMS-t? - vontam kérdőre.
- Nem tudom. Lehet, hogy egy régi kuncsaftod... erre nem is gondoltál? - nézett rám... nekem pedig az az érzésem, hogy ő hívott... valahogy megváltoztatta a hangját, de ő hívott... normális esetben segítene.... és az itt tartózkodásomnál nem rögtön SMS érkezne a zaklatótól.
- Nem értek egyet.... de tudod, hogy kifogom deríteni.... ha kell veled, ha kell nélküled. - vágtam hozzá. - Bocsáss meg Perrie, de most elmegyek sétálni.
- Semmi baj... Szia! - köszöntünk el egymástól.





- Damon, az istenit megígérted, hogy segítesz neki!- keltem ki magamból... nem hiszem el, hogy ez a bunkó még erre sem képes.
- Tudom, de nem tudok mit tenni. - mondta, eljátszva a minta apát.
-Dehogy nem! Csak nem akarsz... még nem tudom miért szerelmem... de ha kell én segítek neki. 
- Persze, hogy még te is bajba kerülj... Robertnek szüksége van egy anyára.
- Igen? Ha így folytatod egy apára nem biztos!- mordultam rá.
- Perrie kedvesem, nem is olyan rég még az volt a baj, hogy eljárok, hogy néha egy kis buliba benne vagyok, most meg azért háborogsz, mert nem segítek egy exribancnak  megkeresni az állítólagost gyilkost?
- Igen.
- Nők!- hagyott magamra.


2015. augusztus 21., péntek

27. rész

 ~ Két hét elteltével ~

Soha nem fogom megbocsájtani annak, aki ezt tette vele.... Rettentően fáj... Most itt kell hagynom ismét mindent... és megkeresni Amjert.... ez a keresés rá döbbent arra, hogy nincs olyan, hogy Cabot és olyan sem, hogy Jerwood, a két név egy és össze forrt az évek alatt. Nem tudok ezen változtatni és már nem is akarok. Nem leszek se jó se rossz... az leszek, aminek lennem kell... most egy gyilkos.

A rendőrségi nyomozás lezárult. Én is elfogadtam a történteket... már amennyire lehet. A temetésnek vége lett... A telefonáló minden nap felhív, de sosem követel.... csak közli, hogy figyel.... még nem értettem meg a szándékait, de nem is akarom... egyenlőre nem.
- Diablo, gyere indulunk! - mondtam a fekete szépségnek, ki szót fogadott és bement a macska ketrecbe. Behúztam a bőrönd cipzárát, a taxi is már a ház előtt várt. Indulok... ismét London... Remélem ez az utazás eredményesebb lesz, mint az előző oda látogatásom.

A repülő út végén, azaz másnap ismét taxiba ültem és egy kertvárosi ház felé fuvaroztattam magam a fekete társammal.
- Kis asszony, megérkeztünk. - mondta a sofőr.
- Köszönöm.-adtam oda a pénzt.
- Ez több.
- Tudom. Tartsa csak meg.-  mosolyogtam rá. - Viszlát!
- Önnek sok szerencsét hölgyem. - köszöntünk el egymástól. Én csengettem. Az ajtó résnyire nyílt.
- Hát te? - lepődött meg.
- Segítségért jöttem. - vallódtam be.
- Biztos, hogy Amanda vagy? - nézett rám.
- Igen. De nem az az Amanda, kit megismertél és nem is az akit kerestetek. Ez egy teljes Amanda, aki bosszúra szomjazik.
- Hm... Gyere! - nyitotta ki az ajtót.
- Köszönöm Damon. Perrie itthon van?
- Honnan tudod, hogy még együtt vagyok vele?
- Nem csak te ismerheted az embereket. - válaszoltam, amin elmosolyodott.
- Perrie, kedvesem vendégünk van.
- Tényleg? - lépett elő a konyhából, egészen addig mosolyogva, ameddig meg nem látott. - Oh.... te....
- Én. Nem szeretnék finomkodni. De sajnálom a múltban történteket.
- Nem kell... jobb ez így, én szeretem Damon-t. Már nem is haragszom rád... csak még mindig nem értelek.
- Hm... nem vagy vele egyedül. - mondtam mosolyogva.
- Miért jöttél? - kérdezte az asszony.
- Segítségért. Szeretném a férjed, Damon segítségét kérni.
- Miért? - kérdezték egyszerre.
- Mert a barátomat megölték és megfenyegettek. Egyedül pedig nem vagyok képes kinyomozni.... - ismertem el. Mindketten meglepve néztek rám.
- Nem segíthetek. - mondta Damon, mire Perrie is oda kapta a fejét. - A családom mellett van a helyem. Sajnálom Amanda, de nem sodorhatom őket bajba. - karolta át a nő derekát.
- Rendben. Megértelek. Én megyek is. Sajnálom, hogy zavartalak titeket. - indultam el az ajtó irányába.
- Várj! - szólt Perrie. Vissza fordultam. - Nem engedheted csak úgy el. - nézett a szerelmére.
- Mi? - kerekedtek el Damon szemei a meglepettségtől.
- Nem engedheted el... hiszen ha ő nincs, akkor mi sem vagyunk. Ha ő nem dönt úgy, akkor Zayn halott. Ha nem nyissa fel a szemem... A mostani életünk neki köszönhetjük. Megérdemli a segítséget. - mondta el mellettem szóló érveit Perrie, ami engem is meglepett.
- Ezt most komolyan mondod? - nézett rá a férje.
- Igen.
- Rendben. Amanda, segítek neked.
- Köszönöm. - mondtam. - De most megyek, mert kell keresnem egy hotelt, ahol megszállhatok.
- Maradj nyugodtan. A cicáddal elfértek a vendégszobába.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva. - De nem szeretnék zavarni.
- Ugyan, legalább tudom, ha elmegyek itthonról Rob biztonságban lesz... Damonnal féltem.
- Mondtam már nem Rob, hanem Robert a gyerek neve. - mosolyogtam a civódásukon. Tényleg egy párt alkotnak... még ha egy olaszos párt is.
Perrie-vel készítettünk vacsorát, közben beszélgettünk. Ma egy SMS jött:
                   "Nem tudom hova tűntél, de megtalállak...Amjer...Csáó".

2015. augusztus 20., csütörtök

26. rész

Damon salvatore 2x01 - Cerca con Google- Már mondtam M. nem érdekel mit teszel és mi lesz vele. Nem érdekel ha akarod megölöd, ha akarod megszerzed.... nekem mindegy... de egy éjszaka akkor is csak az enyém lesz. - tettem le a telefont, mikor Perrie és a kicsi Robert bejöttek a szobába.
- Mit csinálsz szerelmem? - kérdezte a feleségem.
- Oh... semmit. Veletek foglalkozom, a kedves családommal.
-  Damon, kérlek... ismerlek!
- Üzleti ügy drágám. Te kérded, hogy hagyjalak ezekkel. Én megteszem. Te ne kérdezz. - pusziltam meg az arcát.
- Ap..apa! - szólt a kisfiam.
- Mondjad babám az apának. Gyere szívem! - vettem át a pontyot.
- Ne felejtsd el, hogy ma nem érek rá... mert találkozom a barátnőimmel és neked kell vigyázni Rob-ra.
- Már mondtam, hogy hívd a nevén! Robert. Tudod... Robert a fiúnk neve.
- Damon....
- Nem érdekel. Az én gyerekem ne legyen Rob, mint valami robogó márka...
- Néha olyan bunkó vagy...
- Tudom.... minden nap elmondod.
- Kivel beszéltél telefonon? - kíváncsiskodott.
- Egy ismerősömmel...
- Aha.... ha megint börtönbe kerülsz, most nem hozlak ki onnan.
- Ne fenyegetőzz! Inkább menny készülni. - mordultam rá, miközben a gyermekem hátát simogattam.
- Jó... de előtte ígérd meg, hogy nem viszed kocsmába, sem alujáróba, sem kocsikázni. Se bárba, maffia tanyára, sem az őrsre...
- Befejezted?
- Be.
- Jó. Már mondtam, a gyerekem szent.... tudom mi a jó neki...
- Ettől félek. - tette hozzá gúnyosan, majd ott hagyott minket a Kicsi Roberttel. A hátamra ültettem és körbe mentem vele a házba, miközben az egyik karommal fogtam, hogy le ne pottyanjon. - Szívem.. én indulok. Jézusom... - állt meg, mikor meglátott minket. - Pontosan ezt mondtam az előbb...
- Nem vittem sehova. - néztem rá.
- Nem... inkább itthon nyírod ki... Hogy lehet ennyi eszed? De komolyan? Esküszöm, több sütni valója van a gyereknek... Normálisabb az apjáná.
- De a fasza nem olyan nagy. - védtem ki magam.
- Még jó...
- Baj van a méretemmel? - néztem rá szemrehányóan.
- Nem a méreteddel nincs semmi baj, csak a stilusoddal.
- Tessék?
- Igen. Nem nyújtasz már semmi újat!
- Újat akarsz? Akkor enged, hogy háturól basszalak!
- Viszlát Damon! - hagyott ott.... Ki érti a nőket? De komolyan... miatta nem kurvázok és még a mézédes Amjer-ről sem beszélek. Rendes család apa lettem... Minden másnap megyek csak az alkalmazottakhoz... Nem iszom, nem drogozom... helyette inkább pelenkázok meg büffit takarítok.  De persze neki még ez sem felel meg... Olyan nagy baj, ha szeretném, hogy a fiamból egy férfi legyen? Ne pedig az anya kedvence?  Tényleg nem értem... bezzeg a pénzem meg a szerszámom kell.... pff.... Még is szeretem... legalább is... elviselem. Képes vagyok vele élni és minden nap használni... még gyerekre is vigyázok.
- Látod Robert... a nők ilyenek.... ha majd nagyobb leszel, megmutatom, hogy milyet kell választani... de ígérd meg nekem, hogy Amandára nem mászol rá... túl idős lenne neked. - ahogy ezt kimondtam, a kisfiam kinevetett.

2015. augusztus 18., kedd

25. rész

~ Két év elteltével ~

Petterrel megváltozott az életünk. Hárman, ő és  én és Diablo  egy családot alkottunk. Persze mint minden az életemben ez sem tartott sokáig.... Petter egy éjszaka nem jött haza a munkából. Nagyon aggódtam mivel nem volt túl jó előérzetem, így elé mentem kocsival, mikor érkezett egy hívás.
- Haló? - szóltam a telefonomba.
- Ide figyelj te kurva! Tudok rólad mindent. A pasid kinyiffant és te is úgy jársz, ha nem teljesíted a kérésemet. Ha a rendőrségnek mersz szólni... minden ember kivel beszélsz meghal. A macskád is... Még jelentkezem!-  tette le a névtelen a telefont. Nagyon ideges lettem és nem akartam elhinni az imént hallottakat, de egy balesetnyomaira lettem figyelmes. Le volt zárva minden. kiszálltam az autóból, majd igyekeztem közelebb menni.
- Jó..jó estét! - köszöntem a rendőröknek a könnyeimmel küszködve.
- Önnek is. Kérem menjen el a helyszínről és várjon a gépkocsiba türelemmel, helyszínelés zajlik.- mondta, mire megpillantottam a balesetet szenvedett kocsit... Petteré volt. A szemembe könnyek szöktek a hangom elakadt és össze estem. A rendőr kezei kaptak el. - Hölgyem...
- E...e... el..elmézést. A barátomé az autó... - mondtam dadogva.
-Sajnálom... őszinte részvétem.... De meghalt... - ahogy kimondta, még jobban össze roppantam. Mintha kést döftek volna a szívembe. Csak bámultam magam elé...

A helyszínelésnek vége lett, én végig ott voltam. A rendőr nem mondta meg, mi lehetett az ok.. de tudom, hogy a névtelen telefonálónak köze van hozzá. Nem szóltam róla, csak a könnyeimet nyeltem el... Később haza vittek. Fekete gyász ruhát vettem és egész éjjel fent voltam. Nem voltam képes aludni végig a közös perceink a találkozások, a csókok jártak a fejembe és egy kérdés.... Miért???? Miért pont ő?

Fájt... az életemnél is jobban. Végre helyre jött minden. Lett munkám, barátom.... életem... és most ismét mindennek vége... De esküszöm bosszút állok azon, ki ezt vele tette... Megölöm.

2015. augusztus 14., péntek

24. rész

- Te szereted Zayn-t? - kérdeztem a kérdést, melynek válaszától szinte rettegtem és a torkom is elszorult, de reméltem is egyben.
- Petter, én nem tudom. Hazudnék, ah azt mondanám, hogy nem, de akkor is ha kimerném állítani, hogy igen. Fogalmam sincs, mit érzek iránta. De azt tudom, hogy képes lennék téged is szeretni. Hidd el nem azért mondom, hogy ne ölj meg.... mert még szívességet is tennél vele. - válaszolt egy rövid csend után. Komolyan elgondolkoztam a válaszán, hiszen mindenre felelt, de még is semmire sem. Tudom, hogy taktikai csel is lehetne, de ő nyílt lapokkal szokott játszani.
- Am, tudod.. fogalmam sincs mit kellene mondanom neked.... örülök, hogy tudnál szeretni meg, hogy adnál egy esélyt, de azt nem értem, hogy miért nem menekülsz tőlem? Hiszen végül kiderül, hogy nem is ismerjük egymást.
- Szerintem viszont így még érdekesebb, mivel azonos párhuzamos világokba létezünk. - mondta és mosolygott, ez a mosoly angyalibb volt, mint amiket eddig láttam tőle.... nem sokat mosolygott, csak az utóbbi hat hétben kezdet kimutatkozni a kedves és vidám énje.
- Hát rendben... kérdezhetek még valamit?
- Igen.
- Hogy lehetsz angyal az emberek között és egyben ember az angyalok között? - néztem rá.
- Ezt nem teljesen értem...
- Hm...- mosolyodtam el. - Tudod angyal vagy köztünk embereknél... tudom, hogy nem vagy makulátlan, de nézz mélyen magadba egy csoda vagy...... Aztán ember vagy az angyalok közt, mivel neked is van bűnöd. Nem tartozol se ide, se oda, de te még is mindenhol otthon vagy. Ezért kérdeztem. - magyaráztam el neki az elméletem.
- Petter, most megleptél... nem tudok erre válaszolni és azt sem értem, hogy miért lennék csoda és angyal... nem értem, de köszönöm. - mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit, ezentúl angyalkának is merlek hívni, mert most már tudod miért teszem.
- Én is mondanék valamit. - harapott az ajkába...a tűz piros ajkába.
- Rendben van.
- Hogy lehetnél pont te bérgyilkos? Hiszen rólad még én sem feltételezném, te olyan tipikus jó fiúnak tűnsz.... és most mi lesz veled, hogy nem öltél meg?
- Ez a megtévesztő álca... ezt most köszönöm és végül... nem tudom, igazából fogalmam sincs mi lesz a következménye és nem is érdekel, mivel itt vagyunk egymásnak.- mondtam, majd megcsókoltam az angyalom.
- Petter. - suttogta.
- Hm?
- Nem lehet.... tudod.... ezt még senkinek sem mondtam el.....
- Igen? - néztem rá ledöbbenve és aggódva, mivel könnyek szöktek a kék szemébe.
- Nem fekhetek le veled.... nem merek lefeküdni veled.... mással sem... én.... én...- fakadt sírva és az ölembe borult,
- Angyalom, kérlek ne írj. Nem kell, ha nem szeretnél nem kell, az lesz amit te szeretnél. Próbáltam vigasztalni. Kérlek ne sírj...
- Engem megerőszakoltak.... Tizenhat éves voltam, nem emlékszem pontosan.... de mindig  mikor egy fiúval, akivel én is szeretném intim kapcsolat kezd köztünk alakulni... emlékképek gyötörnek és az az érzés és nem tudom megtenni..... - magyarázta a könnyeivel tovább küszködve, olykor megcsuklott hanggal, de elmondta nekem.
- Sh..... Ne sírj kérlek. Majd megoldjuk, mindent megoldunk. Hosszú életünk lesz. - mondtam, mire oda kuporodott hozzám. Össze bújtunk és csak élveztük a másik közelségét.

2015. augusztus 13., csütörtök

23. rész

Ahogy telnek a napok egyre biztosabb vagyok magamban és abban, hogy hol a helyem és mit kell tennem.  Önmagam is megismerem. Például kiderült, hogy az eddigi vizsgáim is sikeresen teljesítettem. Petter-rel is alakul köztünk valami és a munka helyen is sikerült beilleszkednem.
A napjaim egyre szebbek és egyre hétköznapibbak, már nem ribancnak neveznek az utcán a férfiak, inkább hosszan tartó pillantásokat vettnek rám, majd flörtölni próbálnak velem, amit én nem viszonozok. Diablo is megszokta az új környezetet, aminek persze én örülök a legjobban.
- Szerelmem, már már megint elkalandoztál. - mosolygott rám Petter.
- Igen, valóban. Tudod...az az igazság, hogy el kellene mondanom végre neked a teljes múltam.
- Igen, örülnék neki, de azt mondtad, hogy nem szeretnél róla beszélni.
- Úgy érzem megbízhatok benned. Kiérdemelted a bizalmam és szeretném ha tudnád, hogy ki voltam, ahhoz hogy megismerd teljesen a mostani énem.
- Rendben Amanda, ahogy szeretnéd.- mondta, majd mellém ült a kanapéra én pedig letettem az ölemből a fekete macskát és belekezdtem a mondandómba.
- Amanda Cabot  a születési nevem, de mindenki Amanda Jerwood néven ismert. Az utóbbi miatt kaptam egy becenevet az előző munkámban.. Amjer, a jó fogás. 1994-ben születtem, tudom hogy neked azt mondtam, hogy 1988-ban.  Californiában éltem, de onnan később elköltöztem, mikor az édesanyám meghalt rákban.  Mivel nem volt pénzem akkor az egyetemre és anyukámnak a hátra hagyott kölcsöneit is ki kellet fizetnem munkát vállaltam... hostesként dolgoztam, vagyis azt is csináltam. Közben belefolytam a maffia egyéb titkos dolgaiba. Nem volt állandó lakhelyem pont e miatt, mint ahogy barátaim sem csak Diablo. Az albérletekre szánt pénzt és amit megélhetésre költöttem tartottam egyedül meg, a többit jótékony célra fordítottam.
- Hm... - nézett rám, láttam, hogy tényleg érdekli, így folytattam.
- Ha volt kedvem és akartam, leszoptam másokat, de csak dubla gázsiért.  egy megbízás miatt költöztem Londonba, ahol Harry Stayles barátnőjét kellett eljátszanom, mivel csak egy igazi barátnőt vihetett volna Perrie és Zayn esküvőjére, nem egy egy éjszakás kalandot. Oda költöztem a Londonban élő megbízómhoz Jack-hez. Harry belém szeretett. Közben megismerkedtem a banda tagokkal.. és éget köztünk a levegő Zayn-nel.  Akit közben meg is kellett volna ölnöm  még az esküvő előtt, mivel Damon, egy régi munkatársam... fogalmazzunk így megbízott. Mivel ő és Perrie csináltak egy közös gyereket. Perrienek meg csak Zayn pénze kellett. Nem tudtam megölni Zayn-t. Ki közben mindent megtudott rólam, én pedig elmenekültem. A többit már nagyjából tudod.
- Hűha...
- Tudom. Azt is megértem, ha többé nem akarsz velem beszélni.
- Nekem is el kell mondanom valamit....
- Igen? - néztem rá  meglepve.
- Igen. Tudod, engem is felbéreltek, felkészítettek arra, hogy jössz. Megkellet volna már rég ölnöm téged.
- Mi?- ledöbbentem.
- Jól érteted. Csak közben beléd szerettem. Egyedül egy kérdés áll fent..
- Igen? - néztem rá.
- Te szereted Zayn-t? - éreztem, ahogy a szeme szinte felperzsel a válaszért.

2015. augusztus 12., szerda

22. rész

 
~ Két hónap  múlva ~

Azóta nem hallottam egyik fiúról sem, és ennek örülnöm kéne, de van, aki hiányzik. Nem tudom mikor és miért változik egyfolytában a vele kapcsolatos érzelmem, de komolyan kiborít. Egyszer soha többé nem akarom látni, el akarom űzni magamtól és a fejemből is, leginkább a szívemből. Máskor pedig minél közelebb akarom tudni magamhoz. Fárasztó ezeket variálni és még az okát sem tudom. De már két hónapja nem láttam. Azóta rendbe tettem az életem és nagyjából tudom ki vagyok, mit szeretnék magammal kezdeni, ami meglepő, de egyben csodálatos érzés is.
Mindezek mellett Petterrel randizom, aki közben megszerette Diablot, aminek szívből örülök, mivel most e két hím nemű lény tölti ki az életem.
- Am, gyere! El ne késsünk. - mosolygott rám Petter.
- Igen már is, csak elgondolkoztam.
- Ezen meg sem lepődök. - mosolygott és átfogta a derekam, miközben egy könnyed puszit nyomot az orcámra. Vissza mosolyogtam rá, majd igyekeztünk az órára.

~ Eközben ~

- Már mondtam Perrie, nem érdekled őt. Az esküvőt is lemondta és nem akar látni és közben mi is barátok lettünk.
- Damon, ide figyelj! Tudom, hogy mindketten az a cafka után rohangáltatok, de ez téged nem jogosít fel arra, hogy tulajdonodként kezelj!
- De szívem. Te vagy a gyermekem anyja, ha tetszik, ha nem.
- Mekkora paraszt vagy! - kiabált rám a leendő asszonykám.
- Tudom, de neked bejönnek a sötét alakok nem? - kérdeztem enyhe fölénnyel.
- Te tényleg sötét vagy!- vágta rá.
- Vigyázz mit mondasz kicsi szívem... - emeltem fel a hangom.
- Mert mit csinálsz? Megvernél egy kis mamát? Vagy megkínoznád? Esetleg megöletnéd? - tette fel gúnyos kérdéseit.
- Nem, de halára basznám! - vágtam hozzá, mire ott hagyott, belőlem nevetés tört ki. - Enye-enye... ezek a mai nők.. nem értékelik a poénokat. Szívem vicceltem, tudod, hogy szeretlek! - mentem utána.
- Tudom te tuskó. - mondta és megcsókolt. Imádom a csókjait és persze az ajkát, ami elég sok mindenhez ért, de még is tudom, hogy van valahol egy másik nő, kit meg kell kaparítanom, akár egy csak éjszakára.

2015. július 13., hétfő

21.rész

Remek megérkezett az elveszett kis madár.. és meg kell mondjam kifejezetten dögös..... lehet még is rá van szükségem és nem a terhes pacsirtára.
- Szerbusz szépségem!- üdvözöltem Amjert.
- Szia Damon, remélem nem volt megterhelő megkeresni. - próbált szívhez szóló lenni. De én ismerem ő kőszívű és rideg gyilkos... és kibaszott szexi.
- Tudod szivi, még mindig kipróbálnálak. - haraptam a számba és kacsintottam.... mondjuk ezen a kanapén amin most fekszek, elég kényelmes.
- Damon, bottal sem piszkálnálak meg... nem eseteim a drogosok. -vágott vissza.
- Hát kik az eseteid? - jött ki a mosdóból a fürtös.
- Remek..... te is itt. - monda válaszként a szőkeség.
- Ne durcizz már.. a válasz engem is érdekel. - mondtam.
- Leszarom. - mondta.
- Én meg nem. - lépet elő Jack is. - Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, ha le lépsz, de mi mind a négyen utánad eredtünk és ennek oka van. Engem az sem érdekel, hogy Damon-t felültetted, mert nekem dolgoztál főként akkor. Én voltam és vagyok a munkáltatód. Az sem érdekel, hogy ha utálod Harry-t. Mint, ahogy az sem ha Zaynnel van köztetek valami. Tudod én mindenen szemet hunytam volna, de az, hogy nekem sem szóltál. Csak egy két szavas üzenettel ott hagytál.. ez felmérgelt. Úgy érzem én ennél sokkal többet érdemeltem volna és még barátok is vagyunk. Szóval meglehetősen haragszom rád, de örülök, hogy jól vagy. És magyarázattal tartozol. - fejezte be hosszú és unalmas mondani valóját Jack.
- Bocsánat. - ennyit mondott. Bár szerintem ez is már nagyon nagy szó nála.
- Minimum... - mondta Jack, de ezt majd négy szem közt megbeszéljük. Nekem több mondani valóm nincs hozzád. Tiszteletben tartom a döntésed. - mondtam... hiába velem ellentétben talpig úriember.
- Köszönöm. - mosolygott rá Amjer.
- Most én jövök... - kezdte a göndörke. - Tehát, oké nem szeretsz és barátként se tekintesz rám.. tudom csak egy munka vagyok.. vagyis voltam. - javította ki magát. - De azért ha le lépsz és barátnő nélkül maradok szólj... és ne egy haverommal kezdj ki. Legalább is ne a tudtom nélkül. - mondta.
- Most ti komolyan azt akarjátok, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek? - tette fel szemre hányó kérdését a vadcica.
- Én nem. Én már így is meglepődtem rajtad. - védekeztem. - Én egész mást akarok tőled. - mondtam és megnyaltam az ajkam.
- Pf... - ennyi volt a reakciója, de legalább ez már jobban illik a vadmacska imidzséhez.
- Mondhatod előttem Zayn. - ajánlódtam fel, amin én is annyira meglepődtem, mint a szobában lévők.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam neki.
- Rendben. Nos... Amjer vagy Amanda nekem mindig az első maradsz.  Szóval mélyen csalódtam benned, hogy ilyen puhány vagy. És nem gyilkoltad meg őt... de még is rá jöttem, hogy egy talán érző nő vagy.  Mindegy. Én megbocsájtok, de tartozol nekem. - mondtam.
- Szánalmasak vagytok. Azt gondoljátok nekem könnyű? Az egész éltem hazugság és ezen változtatni akarok.  Nem akarom, hogy ez így folytatódjon. Már mondtam Maliknak, hogy a múltam megváltozott és így ti is kiestek ebből. Nem akarlak egyikőtöket sem többé látni. Nem akarok rólatok tudni. Sajnálom de az életem egy szakaszát lezártam és ti is mind abban a szakaszban vagytok. - mondta kicsit idegesen... hm Amjer néha még engem is meglepsz. Nem jutottunk szóhoz. Szét nézet rajtunk majd az ajtó felé sétált. - Ne keresettek! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót... talán már örökre.

20. rész


- Na jó esünk túl az ötös beszélgetésen. - mondtam egy kis csend után.
- Tudtam, hogy beadod a derekad.
- Ne bízd el magad Malik. Változom, de nem lettem más ember.
- Tudom szöszi.. tudom. - mondta és elővette a telefonját, majd beszélgetésbe keveredett a készüléken keresztül. "Igen, megtaláltam... Komolyan... Nem ezzel nem viccelnék.... Találkozunk a hotelba, szedj össze mindenkit... Igen.... Ő is....Ne idegesíts.... Mondom.... Jól van, majd meglátod... Csá".
- Hova? - néztem rá.
- Ahol megszálltunk.
- Rendben, siessünk, mert nekem mennem kell majd dolgozni. - mondtam, mintha egy felelősség teljes nő lennék.. remélem egyszer az is leszek.
- Oké.
Elindultunk, az úton egy keveset beszélgettünk, de én ezt a beszélgetést igyekeztem rövidre fogni.
- Ha Niall nem szakít közbe  minket, akkor lefekszel velem? - fogatok erre a kérdésre, már nagyon várt.
- Nem.  - mondtam Zayn-nek.
- Nekem pedig úgy tűnt és tudod én egyáltalán nem bánnám....
- Fogd már be! Nem érdekelsz. - mutattam a gonoszabb oldalam.
- De most komolyan, ne mond hogy nem kívánsz engem.. éreztem a vágyat, és te érezheted a férfiasságom.
- Ide figyelj Malik, plusz egy holtest már nem számít a bűn lajstromomon.
- Nem ölnél meg akkor sem tetted...
- Nem na és? Most is megtehetném.. lehet pont akkor akartam meg tenni, mikor úgy megkívántál.. lehet egy tőrt döftem volna a szívedbe. Erre nem is gondoltál? - néztem rá üres, érzelem mentes tekintettel.
- Már mondtam, te nem ilyen vagy.
- Honnan tudod? Nem is ismersz... csak pár infót tudsz rólam, az pedig édes kevés...
- Nem állok le veled... tudom és kész. - mondta győzedelmes mosollyal.
- Te mekkora paraszt vagy!
- Na mekkora?
- Jó nagy. - mondtam, amin ismét csak mosolygott, ezzel jobban fel mérggelt....
- Itt vagyunk. - mondta a hotel ajtajához érve.

19.rész

-Várj! - szólt utánam egy ismerős hang.Én ezt nem hiszem el.... elkezdtem futni, de az ismerős utánam eredt. Nem tudtam lerázni.
- Mit akarsz? - kérdeztem egy fa mögül.
- Téged.
- Zayn, hagyjuk. Egyáltalán mit keresel te itt?
- Mondom, téged keresünk. És egész jól elbújtál, de látod megtaláltalak. - kacsintott. Nem tudom most a fára gondolt, vagy a helységre.
- Milyen ironikus. Miért keretek ti engem és kivel kerestek engem? - tettem fel a kérdéseim.
- Mert eltűntél és mindenkinek tartozol magyarázattal, meg mindenkinek fontos vagy, bizonyos téren. És Én, Harry, Jack és Damon.
- Csodás.... igazán érdekesen összeválogatott kóbor falka.
- Hm?
- Mondjuk úgy, hogy ez egy metafora. Te egy vizsla lehetnél.... Harry egy puli, Jack egy labrador és Damon egy doberman.
- Ez honnan jött? - nézett rám furán.
- Ahonnan ti.
- Aha... vagyis?
- Londonból.
- Tudod, nem tudom eldönteni, hogy mit szeretek jobban, ha bunkó vagy és szexi vagy ha kedves és tüzes.... de ez most egyik sem.
- Nem érdekel... hagyatok békén! Új életet akarok kezdeni. Szeretnék egy normális életet.
- Én is.
- Jah... látom, ezért követsz.
- Pontosan, az életem veled szeretném eltölteni, le élni és megosztani. Ez olyan hihetetlen? - szállt velem vitába.
- Igen. Az. Hihetetlen.
- Figyelj Amanda, mi mind a négyen szeretnénk veled beszélni és komolyan mondom utána békén hagyunk ha te is így akarod.
- Még te is?
- Azt nem ígérem. Én beléd szerettem értsd meg!
- Nézd Zayn, ez nem helyes. Törődj bele!
- Sosem fogok bele törődni.
- Hát akkor pedig hozzá kell szoknod, a tudathoz, hogy én nem létezem többé. A múltam megszűnt, mint ahogy az abban lévő emberek. Köztük te is. - mondtam el neki, bár tudom, hogy nem volt se szép se helyes, mert én is érzek valami szikrát. De le fogom győzni és nem engedem, hogy lángra lobbanjon.

2015. július 2., csütörtök

18. rész

 A hatékonyabb keresés érdekében szét váltunk, hogy megkeressük Amandát. Remélem tényleg megtaláljuk, mert már egy ideje utána nyomozunk és meg kell neki mondanom, hogy mit is érzek iránta.
Egy fotós gátolta a keresésem...
- Jó napot! Maga Zayn Malik?
- Én. Jó napot! - próbáltam rövidre venni a szót.
- Megenged egy képet és egy riportot? - érdeklődött a férfi.
- Nem igazán érek rá. - mondtam.
- Gyors leszek, kérem.
- Nem. Esetleg egy információért cserébe. - vettem fontolóra a dolgot, mivel akár még hasznom is lehet ebből az egészből.
- Mi lenne az?
- Látta itt Harry Stayles exét? - kérdeztem rá kerek perec.
- Igen a közeli parkban körül belül 10 perce.
- Viccel velem?
- Nem, ha gondolja oda vezetem.
- Nagyszerű! - örültem meg az ajánlatnak. A fotós és jelenlegi idegen vezetőm társaságába elindultunk az említett park felé.
- És Harrold vissza szeretné hódítani a lányt?
- Nem, csak beszélnünk kell vele.
- Magának is? - érdeklődött, jó firkász módjára.
- Igen, nekem is.
- És mi van a házasságával? - faggatott tovább.
-Nem lesz Perrie-vel esküvőm, legyen ennyi elég. - mondtam a firkásznak. Szerencsére pont oda értünk.
- Itt láttam a lányt. Mivel, nem hajlandó segíteni és teljesen nem akarok bele mászni a magán életükbe...Sok sikert kívánok.
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Magának is Malik! - köszönt el az újságíró én pedig útnak eredtem tele reményekkel.

2015. június 10., szerda

17. rész

Soha nem fogom megérteni mi is történik vele, ha így folytatom... emberek állítanak meg az utcán, újságírók akarnak velem riportot készíteni. Emlékek hada kavarog bennem, egy normális életre vágyom... szeretném megtalálni azt aki vagyok és a legrosszabb, hogy még is  van aki hiányzik.
Az óráim után leültem egy közeli park padjára és azon gondolkodtam, hogy mi legyen tovább...
- Elnézést leülhetek? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Persze, csak nyugodtan. - mosolyogtam rá, ő helyet foglalt és egy darabig csendesen ültünk egymás társaságában.
- Szép időnk van nem gondolod? - nézett rám.
- Igen valóban.
- Mi baj kislány? - nézett a szemembe az asszony.
- Semmi csak elgondolkoztam.
- Elmesélheted, ha szeretnéd, hátha tudok tanácsot adni. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, szerintem inkább ne, mert megrémítené a sötét valóság.
- Ugyan ilyen fiatalon, mint te mindenkinek voltak cifra dolgai. - próbált biztatni.
- Hát jó, édes anyám halála után új és rossz életet kezdtem. Egyik napról a másikra éltem és nem törődtem a következményekkel. Aztán nem rég volt, ami felnyitotta a szemem és ismét tanulok, küzdök az álmaimért, de még sem érzem igazán jól magam. Valami vagy valaki hiányzik. Ennyi lenne nagy vonalakba.
- Hm... akkor talán azzal folytathatod, hogy megkeresed a hiányzó darabkát. - tanácsolta.
- Nem, nem lehet egy hét múlva megnősül.
- Szereted? - nézett rám a hölgy.
- Magam sem tudom, hogy mit is érzek.
- Értem. Hát szerintem el kell döntened mihamarabb. - javasolta.
- Igen, tényleg jó lenne. - mosolyogtam rá.
- Elnézést. - jött oda egy férfi.
- Igen? - néztünk rá egyszerre.
- Maga Harry Stayles exe?
- Igen.
- És megerősítené a hírt, hogy össze jött Zayn Malik-kal és ezért mentek szét a másik banda taggal? - egy újság író... remek.
- Nem. Nem ezért volt és ez nem magára tartozik.
- Hát akkor? Egy másik nő van a dologba? Esetleg tud valamit Perrie Edwards-ról? - nézett rám.
- Ne haragudjon, de nem akarok magának semmit sem mondani és semmit sem megerősíteni. Ez személyes dolog, ami nem tartozik másokra az érintetteken kívül. - mondtam kicsit erő teljesebben.
- De maga az egyetlen forrásunk...
- Nem értette? Menjen el! - mondta a kedves hölgy.
- Látom, magukkal nem lehet megegyezni... - nézett ránk bosszúsan és elment.
- Azért köszöni megtanulhatott volna.-  szóltam utána, a jelenlegi padtársam jót mosolygott.
- Akit említett az újságíró ő lenne a szerelmed?
- Nem, ő nem a szerelmem ő egy... egy kaland volt.
- Hm...  most mennem kell ifjú hölgy, remélem még látjuk egymást és megoldódik az életed.
- Köszönöm, én is szépeket kívánok. Viszlát! - búcsúztunk el egymástól.




2015. május 28., csütörtök

16. rész

- Mi van?  Biztos ez? - kérdezgettem a telefonba. - Már is ott vagyok! - rögtön le tettem a telefont és indultam a reptérre, közben hívtam Harry-t, ki a harmadik csöngetésnél felvette a telefonját. - Most hívott Damon, tudjuk hol van Amanda..... Gyere a reptérre, mert indulunk négyesben.....Jó rendben. De siess a srácoknak nem kell tudniuk, így is már mindent kérdezgetnek.....Majd személyesen. Csá! - tettem le a telefont és egyenesen a reptére hajtottam.
Ott várt már Jack és Damon is.
- Szia Zyne! - cukkolt Damon.
- Csá! Hol van?
- Montana. - mondta Jack.
- Tessék? Hát az nagyon nem itt van.. -néztem elkerekedett szemekkel.
- Hát nem, de a mi kis szőke kurvánk oda menekült. - mondta Damon.
- Válogasd meg a szavaid! - mordultunk fel Jack-el egyszerre.
- Jó. jó. Harrold?
- Érkezik.
- Pontosabban? - nézet rám Jack.
- Azt mondta siet, de szerintem akkor kelt fel.
- Nagyszerű! - temette az arcát a kezébe Damon.
- Nyugi, biztos mindjárt itt lesz.
- Itt is hagyhatnánk. - javasolta Jack.
- Nem te mondtad, hogy egy cipőbe járunk? - néztem rá.
- Jogos, akkor várunk. - pár perc elteltével meg is jelent így mehetünk jegyet váltani Montanába. Az út hosszú volt és fárasztó már csak ezt kellene megtudni, hogy hogyan tovább...
- Damon, ugye tényleg tudod, hogy hol van? - kérdezte Harry.
- Hát nagyjából.....azt tudom Helenában van. Szóval valahol itt.... tudod nem olyan egyszerű volt ezt sem megtudni.
- Jól van... akkor bemehetnénk az újságokhoz, hátha látták a barátnőm és címlapra került. - javasolta.
- Ez egy jó ötlet. - értettünk egyet.

2015. május 23., szombat

15. rész

- Leszarom, mit mondtál neki érted Damon, leszarom, hogy megakarsz ölni. Az sem érdekel, hogy kurva volt! Nem érdekel, hogy mi volt közte és Harry között. Sőt még az esküvő sem érdekel már, meg mondtam, hogy nem veszem el Perriet, mert nem szeretem. Nyugodtan tiéd lehet a gyerekeddel együtt. Csak segíts megtalálni Amandát. Kérlek! - fakadtam ki.
- Oké Zayn, de komolyan képes lennél mindent eldobni miatta?
- Igen.
- Na jó... én fizettem neki, hogy a csajom legyen, tehát nem hagyhatok ki a keresésből. Én is szeretem! - szált be a fürtös a vitába.
- Jól van. De ezzel nem érünk el semmit. Bízzátok rám és Jack-re, mi jobban tapasztaltak vagyunk a piszkos ügyekbe, mint ti sztárocskák... - nézet ránk Damon megvető és szánalmas tekintettel.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá egyszerre Harolddal.
- Rendben, de akkor nem veszed el Perriet?
- Nem, hisz mondtam már, hogy nem szeretem.
- Jó. De ha átversz tényleg megöletlek. - fenyegetőzött.
- Ugyan kivel? Amanda is elment a helyet, hogy megölt volna. - néztem rá szánalommal.
- Válogasd meg a szavaid, ha velem beszélsz kis csíra!- emelte fel a hangját.
- Verekedni akarsz? - néztem rá.
- Meg tenném, de nem ölhetlek meg... így nem lehet.
- Én is erre fognám..
- Befejezni! - szólt közbe Jack. - Komolyan, mint két kakas. Nem értem miért nem arra koncentrálunk, hogy megtaláljuk. Elvégre mind tudjuk, hogy profi. Mindenben... az eltünésben is, így nem lesz könnyű dolgunk. Egyáltalán van valami használható nyom?
- Nincs... - mondta csalódottan Harry.
- Mindjárt gondoltam. Ti meg itt ölitek egymást... csodálkoztok, hogy el ment... - oktatott ki minket Jack, Amanda itteni inasa, pontosabban a munkáltatója, akit legalább annyira felültetett, mint minket. Csak tudnám az okát, hogy miért tette..  Miért nem maradt velem...
- Bocsánat. - mondtam teljesen őszintén.
- Hát minimum... na de ássuk bele magunkat a munkába. Harold, te beszélj azzal a nővel, ki felvette az újsághoz dolgozni, hogy tényleg legyen állása. Zayn, te beszélsz az összes taxi állomással. Damon, tied a piszkos ügyletek. Én pedig meg nézem, hogy van e kamerás felvétel róla.
- Az nem titkos? - kérdezett rá Harry.
- De, de gyenge a biztonsági rendszer, nekünk meg kell az infó.
- Megbeszéltük. - értettünk egyet először mind a négyen, majd mentünk a dolgunkra.




- Elnézést!- jött oda hozzám egy fiatal lány, pont mikor a fogamba akadt alma darabot próbáltam kiszedni... elég kellemetlen szituáció.
- Igen? - néztem rá.
- Te nem Harry Stayles barátnője vagy?
- Voltam. - válaszoltam egyszerűen, majd menni akartam a dolgomra, de nem engedte.
- Hogy hogy?
- Mi hogy hogy? - néztem rá, most én érdeklődve.
- Hogy hogy, csak voltál? Miért mentettek szét? És miért vagy itt az egyetemen, ha már újságíró voltál... és az ő barátnője? - nyomta meg az ő-t.... nagy levegőt vettem, majd válaszoltam sorban a kérdéseire.
- Elszöktem tőle, nem szerettem és átvertem. A szívem jégből van. És azért vagyok itt, mert szeretnék új életet kezdeni egy rendes állással. Több kérdés?
- Igen. Jól csókol? Nem szereted? Miért lennél jég szívű? - kár volt kérdeznem..
- Tényleg tudni akarod? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - mondta vidám mosollyal és határozottsággal az arcán.
- Rendben... Jól csókol, de az egyik bandatag még nála is jobban. Az ő csókja szenvedélyes és tüzes, tele érzelemmel, de én ezeket nem tudtam viszonozni. Nem szeretem, csak eljátszottam a tökéletes barátnőt, de max csak barátként tudtam rá nézni... tudod kellett a munkámhoz, de nem voltam elég erős hogy végig csináljam a kijelölt feladatot és így eljöttem. A jégszívem pedig azért van, mert nem vagyok képes szeretni, még nem.... és ezen dolgozom. Remélem kielégítő választ kaptál.
- Igen... és sajnálom. Egyébként Abby vagyok.
- Én Amanda, de ezt már tudod.
- Igen. Még lehet kérdésem.
- Van más választásom Abby? - néztem rá.
- Nincs.
- Gondoltam. Legyen.
- Ki volt az a másik banda tag?
- Zayn.
- Oh.... neki nem...
- De, neki menny asszonya van.... a másik énekes Perrie és ha haragszol ha nem nem szeretnék többet mondani.
- Rendben. Köszönöm.. nem bánod, ha elmesélem a barátaimnak?
- Ilyet nem szokás megkérdezni... de igen nagyon bánnám és nagyon pipa lennék rád, még az is lehet hogy bántanálak. - mondtam érzelem mentes arccal.
- Csak vicceltem...... - mondta zavarában.
- Én is, de kérlek tényleg ne mond el, mert nekem még származhatna problémám ebből. - kértem meg őszinte tekintettel.
- Rendben van. Köszönöm.
- Én is Abby. - mondtam mosolyogva, majd elbúcsúztunk egymástól. Én siettem órára és gondolom ő is a dolgára. Egy átlagos reggel az átlagos életemben....

14. rész

~ Két hét elteltével ~

Sikeres felvételit nyertem a pszichológia karra. Megismerkedtem Petterrel, aki Diablót kiakarta zavarni nem is olyan rég. Ő segített lakást is találni valamint munkát az egyetem mellé, így az egyik közeli étterembe felszolgálok és mosogatok... mikor éppen mi kell.
Most pedig siettek órára.
- Szia California! - köszönt  Petter.
- Szia macska gyűlölő. - mosolyogtam rá. Igen már megtanultam őszintén mosolyogni, kezdem vissza kapni azt, akit el nem szabadod volna engednem önmagamból.
- Milyen órára mész? 
- Anatómia.
- Én is.  Bocsi, hogy mindig megkérdezem de nem emlékszem az óra rendedre. - közös óráink száma igen magas, mivel ő orvosira jár.
- Semmi baj.
- Tényleg ma mész dolgozni?
- Igen. Miért?
- Gondoltam órák után elmehetnénk pizzázni. - mosolygott.
- Köszi, de nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Miért? - nézett rám kétségbe esve.
- Tudod Petter, nekem nincs szerencsém a szerelemben.
- Értem... akkor csak egy baráti pizza?
- Tényleg dolgozom, majd máskor.
- Rendben van. Szavadon foglak szőkeség. De gyere mert elkésünk. - vettük sietősre a sétálgatást.
Közben gondolataim azokon jártak, akiket otthagytam Londonba.... és cserben. Harry, Jack és Zayn. De még is úgy érzem, hogy most ez volt a legbölcsebb döntés, hogy ismét élhessek.

2015. május 21., csütörtök

13. rész

Mikor oda értünk még egyszer eltöprengtem azon, hogy ki is vagyok és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom. Ahhoz hogy megtaláljam le kell zárnom  a múltam és új életet kell kezdenem. Lehetőleg most tisztességeset.
- Köszönöm. - mondtam a sofőrnek.
- Rendben kisasszony. Vigyem a csomagjait?
- Nem. Arra semmi szükség. Itt a pénz. - adtam át a bankjegyeket.
- De ez több.
- Tartsa meg. - mosolyogtam rá, majd a macskával és a cuccaimmal elindultam a pulthoz jegyet venni.
- Hova szeretne menni? - kérdezte a nő.
- Melyik járat indul 10 perc múlva? - kérdeztem teljesen komolyan.
- Montana-i.
- Rendben akkor oda kérek jegyet.
- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen.
- Már is adom. - ahogy át adta ki is fizettem majd indultam az ellenőrzőbe, hol mindent rendben találtak. Tehát az úti célól USA, Montana és Helena a főváros. Remélhetőleg nem fog senki megtalálni és messze az otthonomtól, a munkámtól új életet kezdhetek és megtalálhatom azt, aki leginkább hiányzik az életemből. Önmagam...
Milyen érdekes film cím lenne..... Amjer, a jó fogás elveszett.... Komolyan mondom egyre szánalmasabbnak érzem magam, de tudom, hogy nem folytathatom azt amit elkezdtem. Tudom, hogy végre normális életet kell élnem és ehhez az kell, hogy ne ismerjenek.
- "Kérjük az öveket becsatolni" - hangzott el a repülőből, felszállás indul, úgy, mint az új életem.
Egész út alatt zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mi legyen ez után. A fővárosban jelentkezek egy egyetemre szerencsére a jegyeim elég jók, meg keresek valami munkát, egy közeli boltban vagy nem tudom... és egy albérlet is kellene....

Miután megérkeztem az új városomba, hívtam egy taxit és megkértem vigyen el az itteni egyetem központjába.  Ez után bementem és megkérdeztem, hogy tudok e most jelentkezni. Szerencsére pont most van a keresztfelvételi, így igen.
- Elnézést... - szólított meg egy idegen.
- Igen? -néztem rá.
- Ide nem hozhatsz macskát. - nézett Diablóra.
- Jó.
- Vid innen ki! Most! - emelte fel a  hangját, pedig nem sokkal lehet idősebb nálam.
- Ne kiabálj velem!
- Jól van...
- Köszönöm. - néztem rá, majd végig mértem a fickót. Oké, hogy új életet kezdek meg minden.... de attól még nem muszáj hagynom, hogy valaki így bánjon velem.
- Nincs mit, de a macska...
- Itt sem vagyunk. - mondtam, felpakoltam és indultam a bejárati ajtó felé, ami kifelé is vezetett.  Ezek után a talpam alá vettem a várost kerestem egy albérletet, amire a pénzem meg van 3 hónapra, csak azért spórolnom kell.. tandíj, lakbér, ellátás...




2015. május 18., hétfő

12. rész

- Ülj le.... - kérte meg Zayn.
- Mit tettetek?-  érdeklődött tovább Niall.
- Semmit, még semmit. - mondta Zayn.
- Inkább átveszem a szót. - javasoltam.
- Rendben. - néztek rám egyszerre, majd nagy levegőt vettem és egyben erőt is vettem magamon. 
- Niall, amiket most mondok neked titokba kell tartanod, mert megöllek. Ezt komolyan gondolom. - néztem a szőkeség kék pupilláiba.
- Nem értelek. - mondta. Magam mély levegőt vettem és elkezdtem mesélni az igazságot.
- Szóval Niall, nem az vagyok, akinek gondolsz.... Nem szeretem Harry-t. Fizet nekem, hogy megjátszam a barátnőjét. A hobbim, hogy embereket ölök és más sötét ügyeket vállalok el a megélhetésem érdekében. Ezen kívül, azt is el kell neked mondanom, hogy a nevem, a foglalkozásom, az érzéseim, minden ami vagyok hazugság. Olyan mintha én nem is léteznék... Érted már?
- Nem igazán, de folytasd!
- Zayn és én-  néztem egy pillanatra az említett férfira - lefeküdtünk volna, ha te nem jössz. Elcsábítottam. 
- Nem hiszem el neked. Te túl jó vagy... - mosolygott.
- Niall, könyörgöm lás már a szemedtől! - emeltem fel a hangom. Láttam hasztalan volt... - Na jó ide figyelj, ha bárkinek elmered mondani az itt történteket, meg halsz, nem érdekel hogyan, hol, mikor de megöllek. - hoztam a tudatára, majd Zayn-re néztem. - Ez rád is vonatkozik. -  mondtam, majd megfogtam a táskám és elindultam. Hallottam Zayn hangját, hogy várjak, de nem voltam elég erős ehhez. A taxiban írtam egy SMS-t: "Ne keress többet, a pénzed nem érdekel! Amjer" - miután elküldtem, a telefont kidobtam a taxiból, ezzel végeztem.
- Megérkeztünk. - mondta a taxis.
- Rendben, kérem várjon meg hozom a csomagjaim és mehetünk.
- Úgy lesz kisasszony. - ezzel berohantam, a fontosabb csomagjaim bedobáltam a bőröndömbe és persze őt is hoztam... Diablot.
- Sajnálom drágám. - nyomtam egy puszit a feketeség kobakjára. 
Szerencsére nem volt otthon Jack így őt is egy üzenettel el tudtam intézni: "Sajnálom. Meghaltam". - Köszönöm, mondtam a sofőrnek az autóhoz érve. - A reptérre.
- Igen.


2015. május 11., hétfő

11. rész

- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van... - ahogy ezt kimondta az ajkunk össze ért. Valami megmozdult bennem, valami, ami egészen addig ismeretlen volt a számomra. Egy olyan felsőbb hatalom, ami arra késztet, hogy tényleg hű legyek, ahhoz, aki vagyok, aki lenni akarok.
Egy pillanatra szét váltak az ajkaink, majd a szemembe nézett. - Hozzám hű lennél? - tette fel a kérdést. Először nem válaszoltam, csak rá mosolyogtam.
- Igen. - a szót csókok követték, melyet tettek. Hű voltam ahhoz, aki vagyok és aki lenni akarok. Engedtem a kísértésnek, Egy heves csók csata következet, melyben nyelvünk játszadozott egymással, testünk szorosan egymáshoz simult. A férfiassága egyre nőtt a nadrágjában.
- Akarlak. -súgta a számba. - majd  felemelt és a lépcső felé vitt tovább, közben egy pillanatra sem váltunk szét.
Kinyitotta a háló szoba ajtót, majd az ágyra fektetett.
Majd a pólómat levette, én pedig neki segítettem megszabadulni a felső testét takaró ruhadarabtól. - Hm... - egy halk mordulás hagyta el a száját.
- Malik, az őrületbe viszel.  - mondtam, mikor a nadrágomat szedte le rólam.
- A mámorba... a mámorba viszlek. -ahogy ezt kimondta csengetésre lettünk figyelmesek.- A faszomat! - mordult fel.
- Semmi baj, menj! - mondtam, majd a pólóm után nyúltam, ő pedig még szájon csókolt.
- Öltözz fel! - utasított, majd kidolgozott mellkasára felvette a pólóját, közben a csengő ismét megszólalt.
- Rendben. - ahogy lement rögtön öltözni kezdtem.
- Hova mész te barom?- hallottam Zayn hangját,  majd a lépcsőn erős kopogások hallatszottak.- Niall, kérlek ne menj fel! - próbált hatni a jövevényre. Nem sikerült. Szerencsére épp akkor húztam fel a nadrágom cipzárját.
- Ti... szóval ti? - nézett rám, majd a banda társára. - Bazd meg! Te lefeküdtél Harry nőjével? - hagyta el a szőke férfi száját.
- Nem! - vágtam rá.
- Csak akartam...- tette hozzá Zayn, mire mindketten oda kaptuk a fejünket.
- Hogy mi van? -akadt ki Niall. Én is ledöbbenve néztem rá. - Öregem neked menyasszonyod van!
- Tudom. oké... de nem szeretem.
- Mi? Te meg csak úgy lefeküdnél vele? - nézett rám az ír szőkeség.
- Meg tudom magyarázni.
- Oké, hallgatom. - vonta fel a szemöldökét, majd a barátjára, azt követően rám nézett.
- Ülj le.... - kérte meg Zayn.

2015. május 1., péntek

10. rész

- Gyere be! - invitált beljebb.
- Köszi.
- Kérsz valamit inni? - nézet rám a mély barna szempár.
- Igen, egy ásvány víz jól esne, de ha lehet szénsav mentes. - mondtam mosolyogva, ami meglepő, mivel ez a mosoly természetes volt.
- Rendben. Hozom, addig ülj le! - le huppantam a kanapéra és vártam, kis idő múlva meg is érkezett a pohár vízzel, amit kértem és mellé hozott rágcsát is. Pontosabban ropit és chipset.
- Köszönöm Zayn.
- Igazán nincs mit.  Hogy kezdjem el?- nézett rám, egy kis hatás szünet után folytatta a mondani valóját. - Így a jó: " Kedves egyetlen Perriem!" vagy " Drága szívem csücske!"?
- Őszintén? Mind kettő borzasztó. - vallódtam be, láttam az arcán a csöppnyi csalódottságot, de volt valami más is a szemében, amit nem tudtam megfejteni. Túl sokáig fürkészni meg nem akartam, így próbáltam egy megfelelő megszólítást kitalálni. - Szóval, mit szólsz ehhez: " Perrie, szerelmem!".
- Nem rossz, de az a baj, hogy nem az. - mondta, amin én lepődtem meg. Oké,persze tudom, hogy valami nem stimmel köztük, de akkor is. Ez csak az esküvő miatt lehetne, meg Damon miatt.
- Ezt most nem értem. - valódtam be.
- Nem hiszek neked. Nézd Amanda Jerwood, vagy Amanda Cabot, amelyiket jobban szereted... - nézett rám és a tekintettét nem vette le rólam, bennem pedig egy pillanatra meg fagyott a vér.... Ezt ő honnan tudja. Nem tudtam megszólalni, az életemben a második alkalom, mikor fogalmam sincs mit kellene mondanom, mert félek. Tényleg félek.  - Megleptelek igaz? - nem szóltam, vártam, hogy elmondja amit mondani akar. - Tudom, hogy kurva vagy, vagy hostess ahogy tetszik. Tudom, hogy Perrie megcsalt engem és azt is, hogy kivel. Azt is tudom, hogy Harry téged bérelt fel, hogy a barátnőjét megjátszd. Azt is tudom, hogy mikor születtél. Tudom, ki volt anyukád. Tudom, hogy van egy macskád. Ismerem Edwardot is. Egyedül csak azt nem tudom, hogy te ki vagy. - még mindig ledöbbenve néztem rá.  Nem hagyta el a torkom szó. - Ne félj, én nem akarlak megölni..
- Mi..mit akarsz? - ennyi. Ez jött ki a hang képző szerveimen.
- Meg tudni, ki is vagy pontosan és, hogy miért versz át mindenkit.
- Ho.. honnan tudod? - jöttek sorba a kérdések.
- Gyanús volt, hogy Harry-nek nem egy éjszakás kalandja van csak és felhívtam egy régi barátom, aki a rendőrségen dolgozik és meg tudtam rólad mindent... csak azt nem, hogy pontosan ki is vagy te a tömérdek álca közül.
- Értem. - végre sikerült a szemébe néznem.
- Ennyi?  Nem is akarsz alkut kötni? Nem akarod kimagyarázni? - fürkészett, mint ahogy én tettem nem rég.
- Ennyi. Már úgy is tudsz mindent.
- Nem mindent. Azt nem, hogy te ki vagy.
- Lehet, hogy én nem is létezem, mert nincs igazi életem. - válaszoltam a szívemből. Hosszú ideje először egy idegennek.
- A szüleid sose mondták, hogy maradj hű magadhoz? - nézett rám, a titokzatos szemek az én kék pupilláim mélyére hatoltak.
- De. De meghaltak. - válaszoltam hidegen.
- Tudod... - mosolyra húzta a férfiasan telt ajkát. - Nem kellene így lennie... te csinálhatnál mást is. Nem hiszem el, hogy az igazi Amanda Cabot, ilyen.
- Az igazit én sem ismerem.
- De én szeretném.
- Veszélyes lenne Zayn. Te már így is veszélyben vagy.
- Nem bántasz. Tudom. Nem fogsz megölni, hiába kérte Damon.- ismét meglepett. Honnan tudja?
-  Ezt te nem tudhatod. - ahogy kimondtam egészen közel jött hozzám. Az auráink találkoztak. Megnyalta a száját.  Láttam rajta, hogy kíván engem. Éreztem a levegőn.
- Tudom. Azt is, hogy egy munka számodra az egész. Azt is, hogy mindenkit távol akarsz tartani magadtól. Azt is, hogy igazából magadtól félsz. Azt is tudom, hogy előbb utóbb megtalálod önmagad.
- Oh... Malik, mond miért viselkedsz így velem? Miért érzem azt, hogy most én vagyok a vad és nem a vadász. Miért érzem gyengének magam? Miért vagyok veled őszinte?
- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van...


2015. április 29., szerda

9. rész

Miután rendbe tettem magam, felöltöztem. Egy shortot és egy fehér pólót vettem fel.
Elmentem az étterembe, ahol "először" találkoztunk, vagyis oda, amit tegnap megbeszéltünk.
- Szia szerelmem! - mosolygott, mikor meglátott és szájon csókolt, a nyelve  a számban babrált, majd kergetőzött az enyémmel, engedtem a kísértésnek, így a szenvedélyes csókcsata után leültünk egy asztalhoz. - Mit rendelünk?
- Egy kávé jó lesz.
- Rendben.  Szóval közben mondom, hogy mit találtam ki... - közben megérkezett a kiszolgáló, így először a rendelést adta le. - Két kávét, cukorral és tejszínhabbal és két csokis sütit szeretnénk. - monda mosolyogva.
- Rendben, még valamit hozhatok?
- Nem, köszönjük....- folytatta, mikor elment a férfi. - Tehát, el kellene menned Zayn-nek segíteni megírni a beszédét.
- Nekem? - teljesen ledobbantam.
- Igen.
- De miért?
- Mert... szóval Zayn nem tudja, mit írhatna Perrie-nek, én pedig nem hiszem, hogy nagy segítség lenék neki ebben, mint ahogyan a fiúk sem. Meg meg is kérdezte, hogy te nem tudnál e segíteni, mivel újságíró vagy, így jól fogalmazol...
- Hát ez nagyszerű.... - mondtam gúnyosan. - Csak tudod, az a baj, hogy ez egyáltalán nem igaz.
- Ugyan már, színésznek jó vagy. A beszéd írás is menni fog. - nézet rám gyermeki tekintettel.
- Pf....  jó, legyen. - egyeztem bele, mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondhatok nemet, mivel azzal valami nagyon gyanússá válhatna bárki számára.
- Köszönöm, egy tündér vagy. - mosolygott rám, majd áthajolva az asztalt arcon puszilt.
- Tudod, azért néha nem értelek. - ismertem el.
- Miért?
- Mert normális vagy. - cukkoltam kicsit.
- Haha... te is tudsz kedves lenni. - kacsintott.
- Igen, de ehhez nem kell hozzá szokni, mivel a munkámat végzem.
- Már megint itt tartunk? - nézet rám kérdően.
- Mi mindig a munka miatt társalgunk.
- Ez nem igaz, már azt is elmondtad, hogy mi történt anyukáddal, meg hogy miért ezt a munkát választottad, szóval egészen közel engedtél magadhoz. - mosolyodott el ismét. Ezzel látszott, hogy elbízta magát, de igaza volt... túl közel engedtem magamhoz.
- Én ennek nem örülnék... ebből még bajod is származhat.
- Nem tűnsz te veszélyesnek...
- Addig örülj. - mosolyogtam rá, mivel láttam, hogy a pincér közeledik a rendelésünkkel.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- Tehát, most elviszlek Zayn-hez. - mondta mosolyogva.
- Rendben.
Miután elfogyasztottuk a rendelésünk és Harold fizeted távoztunk az étteremből és kocsival haladva érkeztünk Zayn lakásához. Ebben az a furcsa, hogy mind az öt fiúnak van lakása, de még is van egy közös lakásuk, ahol együtt laknak. Nem értem...
- Sziasztok! - köszönt a vőlegény.
- Szia! - köszöntünk egyszerre, majd Harry átvette a szót.
- Na Zayn rád bízom a szerelmem, én ehhez nem értek. Ha végeztetek haza is viszed? - nézett a lovagom a barátjára.
- Igen, persze. - pillantott rám az arcán egy lágy mosollyal.
- Jól van. Szeretlek! -csókolt meg.
- Én is. - mondtam mikor ajkaink szét váltak.

2015. április 27., hétfő

8. rész

~ Három hét múlva ~

Megértettem a lehetetlent, már nem annyira lázadok. Képes vagyok normális hangszínt megütni a megbízómmal, anélkül, hogy rám mászna és hogy undorodva néznék magamra.
Nem szabadna, de úgy érzem barátra találtam a híres énekes személyében, Jackben is. Egyre több időd töltök a bandatagok barátnőivel, és az életem is kezd normálisra hasonlítani.
Dolgozok egy divat cégnél, van egy barátom, vannak barátaim... csak egy a bökkenő, hogy az egész egy hatalmas hazugság.
Egyre jobban átlátom a helyzetet, ami Perrie Edwards körül zajlik. Nem tudom, hogy ő vagy én vagyok a szánalmasabb... az én életem is mocskos és hazug... de az övé sem makulátlan... ő becsapja azt is ki szereti, én legalább nyíltan hazudok a világomnak.
Legalább már csak két hónapig kell ezt a helyzetet valahogy fenn tartanom és álcáznom, utána már teljesen mindegy lesz... Hop... jött egy SMS.
"Kérlek siess, az étterembe, ahol először találkoztunk. Harry"- olvastam a sorokat. Gyorsan ledobtam a telefont az ágyra és megindultam a reggeli rendbe tétel irányába.. fürdő.
- Jack, nekem  mennem kell.
- Szóltam le a lépcsőről, a fürdőszobába menet.
- Rendben.. Hova mész? Veled menjek?
- Harry-vel találkozom és nem hiszem, hogy jönnöd kellene. - mondtam a végét kicsit bizonytalanul.
- Rendben, de ne felejtsd el mit ígértél nekem. - kacsintott.
- Mit?
- Hogy, nem szeretsz bele.
- Ettől ne aggódj. Mást szeretek.. - szóltam el véletlen magam.
- Kit?- kerekedtek el a szemei.
- A munkám. - mosolyogtam rá, majd be mentem az említett helyiségbe.

2015. április 18., szombat

7. rész

Miután kimentünk mindenki minket nézett, oda mentem Perrie-hez.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy így fogsz reagálni. Tudod én és a barátaim mindig piszkáljuk egymást. - próbáltam improvizálni.
- Semmi baj, tényleg kicsit túl reagáltam. . mondta mosolyogva.
- Kicsit.... - jegyezte meg Zayn.
- Na jó.... - igyekezett témát teremteni Niall. - Együnk. - ezen mindenki mosolygott, így én is valami olyasfélét varázsoltam az arcomra.  Majd elnézést kértem és kimentem a mosdóba, nem vettem észre egészen addig, hogy Perrie is ki jött a társaságtól. Hirtelen megálltam a függöny mögött, majd ki hallgattam a telefon beszélgetést.
"- Mi van? Nem! Ezt nem teheted meg velem Damon! A te gyereked! Nem vetettem el, meg fogom szülni.... Leszarom mit akarsz! Nem érdekel Damon! Azzal kefélsz, akivel akarsz, hisz mind kurva! Csá! " - tette le a telefont a leendő menyasszony... de már nem sokáig lesz az. Megigazítottam a ruhám, majd indultam a mosdó irányába.
- Hát te is szépítkezel? - próbált kedves lenni Perrie.
- Igen. Tudod ilyenek vagyunk mi nők. - mosolyogtam rá.
- Hát persze... - került ki én pedig  mentem a dolgomra, közben megcsörrent a telefonom.
- Igen? Mit akarsz? Jézusom Damon, ha tovább idegesítesz el se vállalom. Értek mindent rendben! Értsd ahogy akarod! Szia! - tettem le, majd gyors pillantást vettettem a tükörre és a megigazítottam rúzsomat.
Mikor vissza mentem hozzájuk különös érzés fogott el. Láttam a párokat... Olyan szépek voltak együtt és látszott, hogy boldogok... még Perrie és Zayn is... de valami köztük nem stimmelt. És ott voltunk mi... Harry, aki azért fizet, hogy eljátsszam a barátnőjét, hogy hazudjak a világnak a pénzéért. Én, aki azt sem tudja ki is valójában, annyira nagy hazugságban él. Szánalmas...
- Vissza jöttél szerelmem? - nyomott egy puszit az arcomra, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
- Igen. - mosolyogtam rá, persze ez nem volt őszinte.
- Mi a baj Amjer? -kérdezte Liam.
- Semmi, csak kicsit rosszul érzem magam... - kivételesen nem hazudtam.
- Kimenjek veled friss levegőt szívni? - ajánlodta fel Eleonur.
- Igen, lehet jó lenne. - valódtam be.
- Rendben, mennyünk! - azzal kisétáltunk a teraszra. - Tudod, Harry oda van érted.
- Igen, érzem. - mosolyogtam.
- De Zayn is látja a nőt benned, ha érted mire célzok.
- El, tudod... a férfiak mindig is valamiféle trófeát láttak bennem... mind szeretne, de nem tesznek nagyon érte semmit..
- Kivéve a mi Harrynk. - mondta mosolyogva, így kénytelen voltam egyet érteni, hisz nem mondhatom el, hogy egy luxus ribi vagyok.
- Pontosan, Harry más.
- Tudod, én örülök, hogy itt vagy a csapatban, de vigyázz, mert te képes vagy a csajozós Harold szívét darabokra törni.
- Vigyázzok rá! - mondtam mosolyogva.
Kicsit még beszélgettünk, majd vissza mentünk, mikor már kezdtem jobban érezni magam. Nem sokkal később Harry haza vitt, bucsúzáskor ennyit mondott:
- Amanda, remélem tudod, hogy képes vagyok érted megküzdeni is.
- Jó éjt Harold! - szálltam ki az autóból.