9. rész

Miután rendbe tettem magam, felöltöztem. Egy shortot és egy fehér pólót vettem fel.
Elmentem az étterembe, ahol "először" találkoztunk, vagyis oda, amit tegnap megbeszéltünk.
- Szia szerelmem! - mosolygott, mikor meglátott és szájon csókolt, a nyelve  a számban babrált, majd kergetőzött az enyémmel, engedtem a kísértésnek, így a szenvedélyes csókcsata után leültünk egy asztalhoz. - Mit rendelünk?
- Egy kávé jó lesz.
- Rendben.  Szóval közben mondom, hogy mit találtam ki... - közben megérkezett a kiszolgáló, így először a rendelést adta le. - Két kávét, cukorral és tejszínhabbal és két csokis sütit szeretnénk. - monda mosolyogva.
- Rendben, még valamit hozhatok?
- Nem, köszönjük....- folytatta, mikor elment a férfi. - Tehát, el kellene menned Zayn-nek segíteni megírni a beszédét.
- Nekem? - teljesen ledobbantam.
- Igen.
- De miért?
- Mert... szóval Zayn nem tudja, mit írhatna Perrie-nek, én pedig nem hiszem, hogy nagy segítség lenék neki ebben, mint ahogyan a fiúk sem. Meg meg is kérdezte, hogy te nem tudnál e segíteni, mivel újságíró vagy, így jól fogalmazol...
- Hát ez nagyszerű.... - mondtam gúnyosan. - Csak tudod, az a baj, hogy ez egyáltalán nem igaz.
- Ugyan már, színésznek jó vagy. A beszéd írás is menni fog. - nézet rám gyermeki tekintettel.
- Pf....  jó, legyen. - egyeztem bele, mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondhatok nemet, mivel azzal valami nagyon gyanússá válhatna bárki számára.
- Köszönöm, egy tündér vagy. - mosolygott rám, majd áthajolva az asztalt arcon puszilt.
- Tudod, azért néha nem értelek. - ismertem el.
- Miért?
- Mert normális vagy. - cukkoltam kicsit.
- Haha... te is tudsz kedves lenni. - kacsintott.
- Igen, de ehhez nem kell hozzá szokni, mivel a munkámat végzem.
- Már megint itt tartunk? - nézet rám kérdően.
- Mi mindig a munka miatt társalgunk.
- Ez nem igaz, már azt is elmondtad, hogy mi történt anyukáddal, meg hogy miért ezt a munkát választottad, szóval egészen közel engedtél magadhoz. - mosolyodott el ismét. Ezzel látszott, hogy elbízta magát, de igaza volt... túl közel engedtem magamhoz.
- Én ennek nem örülnék... ebből még bajod is származhat.
- Nem tűnsz te veszélyesnek...
- Addig örülj. - mosolyogtam rá, mivel láttam, hogy a pincér közeledik a rendelésünkkel.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- Tehát, most elviszlek Zayn-hez. - mondta mosolyogva.
- Rendben.
Miután elfogyasztottuk a rendelésünk és Harold fizeted távoztunk az étteremből és kocsival haladva érkeztünk Zayn lakásához. Ebben az a furcsa, hogy mind az öt fiúnak van lakása, de még is van egy közös lakásuk, ahol együtt laknak. Nem értem...
- Sziasztok! - köszönt a vőlegény.
- Szia! - köszöntünk egyszerre, majd Harry átvette a szót.
- Na Zayn rád bízom a szerelmem, én ehhez nem értek. Ha végeztetek haza is viszed? - nézett a lovagom a barátjára.
- Igen, persze. - pillantott rám az arcán egy lágy mosollyal.
- Jól van. Szeretlek! -csókolt meg.
- Én is. - mondtam mikor ajkaink szét váltak.

8. rész

~ Három hét múlva ~

Megértettem a lehetetlent, már nem annyira lázadok. Képes vagyok normális hangszínt megütni a megbízómmal, anélkül, hogy rám mászna és hogy undorodva néznék magamra.
Nem szabadna, de úgy érzem barátra találtam a híres énekes személyében, Jackben is. Egyre több időd töltök a bandatagok barátnőivel, és az életem is kezd normálisra hasonlítani.
Dolgozok egy divat cégnél, van egy barátom, vannak barátaim... csak egy a bökkenő, hogy az egész egy hatalmas hazugság.
Egyre jobban átlátom a helyzetet, ami Perrie Edwards körül zajlik. Nem tudom, hogy ő vagy én vagyok a szánalmasabb... az én életem is mocskos és hazug... de az övé sem makulátlan... ő becsapja azt is ki szereti, én legalább nyíltan hazudok a világomnak.
Legalább már csak két hónapig kell ezt a helyzetet valahogy fenn tartanom és álcáznom, utána már teljesen mindegy lesz... Hop... jött egy SMS.
"Kérlek siess, az étterembe, ahol először találkoztunk. Harry"- olvastam a sorokat. Gyorsan ledobtam a telefont az ágyra és megindultam a reggeli rendbe tétel irányába.. fürdő.
- Jack, nekem  mennem kell.
- Szóltam le a lépcsőről, a fürdőszobába menet.
- Rendben.. Hova mész? Veled menjek?
- Harry-vel találkozom és nem hiszem, hogy jönnöd kellene. - mondtam a végét kicsit bizonytalanul.
- Rendben, de ne felejtsd el mit ígértél nekem. - kacsintott.
- Mit?
- Hogy, nem szeretsz bele.
- Ettől ne aggódj. Mást szeretek.. - szóltam el véletlen magam.
- Kit?- kerekedtek el a szemei.
- A munkám. - mosolyogtam rá, majd be mentem az említett helyiségbe.

7. rész

Miután kimentünk mindenki minket nézett, oda mentem Perrie-hez.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy így fogsz reagálni. Tudod én és a barátaim mindig piszkáljuk egymást. - próbáltam improvizálni.
- Semmi baj, tényleg kicsit túl reagáltam. . mondta mosolyogva.
- Kicsit.... - jegyezte meg Zayn.
- Na jó.... - igyekezett témát teremteni Niall. - Együnk. - ezen mindenki mosolygott, így én is valami olyasfélét varázsoltam az arcomra.  Majd elnézést kértem és kimentem a mosdóba, nem vettem észre egészen addig, hogy Perrie is ki jött a társaságtól. Hirtelen megálltam a függöny mögött, majd ki hallgattam a telefon beszélgetést.
"- Mi van? Nem! Ezt nem teheted meg velem Damon! A te gyereked! Nem vetettem el, meg fogom szülni.... Leszarom mit akarsz! Nem érdekel Damon! Azzal kefélsz, akivel akarsz, hisz mind kurva! Csá! " - tette le a telefont a leendő menyasszony... de már nem sokáig lesz az. Megigazítottam a ruhám, majd indultam a mosdó irányába.
- Hát te is szépítkezel? - próbált kedves lenni Perrie.
- Igen. Tudod ilyenek vagyunk mi nők. - mosolyogtam rá.
- Hát persze... - került ki én pedig  mentem a dolgomra, közben megcsörrent a telefonom.
- Igen? Mit akarsz? Jézusom Damon, ha tovább idegesítesz el se vállalom. Értek mindent rendben! Értsd ahogy akarod! Szia! - tettem le, majd gyors pillantást vettettem a tükörre és a megigazítottam rúzsomat.
Mikor vissza mentem hozzájuk különös érzés fogott el. Láttam a párokat... Olyan szépek voltak együtt és látszott, hogy boldogok... még Perrie és Zayn is... de valami köztük nem stimmelt. És ott voltunk mi... Harry, aki azért fizet, hogy eljátsszam a barátnőjét, hogy hazudjak a világnak a pénzéért. Én, aki azt sem tudja ki is valójában, annyira nagy hazugságban él. Szánalmas...
- Vissza jöttél szerelmem? - nyomott egy puszit az arcomra, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
- Igen. - mosolyogtam rá, persze ez nem volt őszinte.
- Mi a baj Amjer? -kérdezte Liam.
- Semmi, csak kicsit rosszul érzem magam... - kivételesen nem hazudtam.
- Kimenjek veled friss levegőt szívni? - ajánlodta fel Eleonur.
- Igen, lehet jó lenne. - valódtam be.
- Rendben, mennyünk! - azzal kisétáltunk a teraszra. - Tudod, Harry oda van érted.
- Igen, érzem. - mosolyogtam.
- De Zayn is látja a nőt benned, ha érted mire célzok.
- El, tudod... a férfiak mindig is valamiféle trófeát láttak bennem... mind szeretne, de nem tesznek nagyon érte semmit..
- Kivéve a mi Harrynk. - mondta mosolyogva, így kénytelen voltam egyet érteni, hisz nem mondhatom el, hogy egy luxus ribi vagyok.
- Pontosan, Harry más.
- Tudod, én örülök, hogy itt vagy a csapatban, de vigyázz, mert te képes vagy a csajozós Harold szívét darabokra törni.
- Vigyázzok rá! - mondtam mosolyogva.
Kicsit még beszélgettünk, majd vissza mentünk, mikor már kezdtem jobban érezni magam. Nem sokkal később Harry haza vitt, bucsúzáskor ennyit mondott:
- Amanda, remélem tudod, hogy képes vagyok érted megküzdeni is.
- Jó éjt Harold! - szálltam ki az autóból.

6. rész

- Készen állsz az alakításra?- kérdezte mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból.
- Mindig készen állok szerelmem. - mondtam magabiztosan, a feleletemre kinyította a kocsi ajtót, majd kiszállt és az én ajtómat is kinyitotta. - Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Egy csók lesz. - kacsintott.
- Majd megkapod.- adtam a  tudatára, majd megfogtuk egymás kezét a fiúk odújába sétáltunk.  Meg ismerhettem Zayn kedvesét Perrie-t, Louis szerelmét Elenourt, Liam-ét Soffy-t és Niall barátnőjét Leila-t.
- Mióta ismeritek egymást? - kérdezte Soffy, mikor a fiúk magunkra hagytak, minket lányokat.
- Nem régóta, egy hete randizunk. - mondtam mosolyogva.
- Hát az nem sok idő, és mit gondolsz az esküvőn is együtt lesztek?- érdeklődött Perrie.
- Gondolom igen. - válaszoltam a platina szőke énekes nőnek.
- Mivel is foglalkozol? - kérdezte Leila.
- Újságíró vagyok egy divat magazinnál.
- Szóval firkász vagy. - fintorgott a leendő menyasszony.
- Nem szeretem, ha ezt a szót használják, olyan csúnya.... én utána járok az információknak. Nem hiszek a pletykáknak. - világosítottam fel, enyhe gúnnyal.
- Ezt bárki mondhatja. - vágta rá rögtön.
- Mi okom lenne hazudni?
- Semmi. - mosolygott Elenour. Vissza mosolyogtam rá,. ami meglepően nem esett nehezemre, sőt szinte természetes formalitás volt.
- És mond csak... ha a divat világban dolgozol... miért vagy ilyen sápadt? - idegesített tovább Perrie.
- A napsütötte fehér az új divat. - mondtam elégedett mosollyal.
- Okos... - jegyezte meg Leila.
- Köszönöm.
- Hol ismertétek meg egymást? - kérdezte Soffy.
- Egy cikket írtam a nagy banda tagról, így gondoltam egy riporttal jobb lenne és az olvasók is jobban megismerhetnék a híres énekest, így találkoztunk. Majd elhívott randizni... és most itt vagyunk.
- Ez rövid volt. Nagyon rövid... - jegyezte meg gyanakvóan Perrie.
- A szerelem gyorsan jön, ha ő az igazi. - idéztem egy filmből, remélve, hogy nem veszik észre.
- Jogos, egyetértek...- mosolygot Soffy.
- Nézd Amanda, nekem te nagyon nem tetszel.... - mondta Zayn kedvese.
- Még jó.. mert férjhez mész. - mondtam győzedelmi mosollyal. A többi lány is nevetett, egyedül ő nem díjazta a frappáns válaszom.
- Szerintem egy lotyó vagy...
- Jól van, nem érdekel, mit gondolsz. Nem veled vagyok együtt és nem veled szeretkezek éjszakákat, hanem a pasimmal. - kacsintottam rá. Szegény annyira pipa lett, hogy ezt még én sem bírtam nevetés nélkül.
- Ribanc!- erre a mondatra léptek be a férfiak...
- Ki?-  kérdezte Zayn.
- Ez! - mutatott rám.
- A barátnőmről beszélsz Perrie. - világosította fel Harold.
- Nem érdekel! Ribanc! - mondta ismét hangosan. Soffy, Leila és Elenour megdöbbenve nézték a szőkeséget.
- Drágám.. valamit eltúlzol... - csitította Zayn.
- A francokat! Ha ennyire véded szeretkezz vele! - viharzott ki a szobából.  Zayn megdöbbenve nézet a barátnőjére majd rám... végül is a hisztérika után ment, a fiúk a barátnőjük társaságába kimentek a helyiségből. Eleounor, megsimitotta a hátam.
- Ez mi volt? - kérdezte Harry, mikor egyedül maradtunk.
- Semmi.
- Nem azért vagy itt, hogy bajt keverj....
- Nem én tehetek róla, hogy ilyen hisztis. - világosítottam fel.
- Te tényleg egy ribanc vagy! - nézett rám megvetően.
- De te még is fizetsz érte. - léptem hozzá közelebb és a fülébe súgtam.
- Ezt ne csináld soha többet!
- Mit? - néztem rá leplezett elégedettséggel, tudom, hogy felbosszantottam és ez nekem tetszik.
- Hogy a fülebe sugdosol...
- Miért ne csináljam?
- Mert megőrjítesz.... - sziszegte, megakart csókolni, de az ujjam az ajka útját állta.
- Nem. - egyenesedtem fel és az ajtó felé indultam.
- Akarlak.- nyúlt a karom után.
- Mint oly sokan, és mit ők... te sem kapsz meg.
- Csak egy éjszakát...
- Egy felet sem. - rántottam ki a karom a kezei közül.
- Ne tedd ezt velem...áll a faszom. - nézett rám kölyök szemekkel.
- Csak egy munka vagy. - néztem rá, olyan szánalommal, ahogy csak tudtam.

5. rész

Ahogy felébrettem rögtön Diablo-t pillantottam meg, ugyan is ott feküdt rajtam.
- Mi az szépségem? - kérdeztem meg a fekete macskát, aki rögtön dorombolásba kezdett. Simogattam még egy darabig, utána erőt vettem magamon és felkeltem. Felöltöztem és rendbe tettem magam. Lementem a napaliba, ahol Jack-be ütköztem.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva... biztos jó napja van.
- Neked is! - mosolyogtam vissza rá.
- Harry hívott, hogy ma jelenésetek van együtt.
- Szuper... - ahogy kimondtam kérdőn nézett rám. Sóhajtottam. - Alig várom, hogy találkozzak a szerelmemmel. - mondtam "izgatottan".
- Ez nem volt túl meggyőző, remélem máskor jobban alakítasz.
- Haha… kösz. – mondtam iróniával fűszerezve.
- Komolyan, mit tett az a szerencsétlen ficsúr? – kérdezte Jack.
- Meg akart baszni. – hagyták el a kemény szavak a szám.
- Hogy beszélhetsz ilyen mocskosul?
- Ilyenné tett az élet, lehet reklamálni, de nem érdemes.
- Ugyan, Amanda. Mi történt, hogy ilyen lettél?
- Nem tartozik rád! – mordultam fel.
- Lehet, de ha nem válaszolsz, kirúglak!
- Ted, találtam másik munkát.
- Jó, nézd. Sajnálom, de nem normális, hogy egy fiatal lány, így viselkedjen, ilyenné válljon és ilyen területen dolgozzon. – kezdte el a szent beszéd megtartását.
- Én is tudom. Elhiheted, hogy nem ezt akartam csinálni, nem ez volt az álmom, de ezt dobta a gép. Itt kell helyt állnom. Bármi áron. – hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot.
- És a szüleid?
- Ez végkép nem rád tartozik!
- Amanda, az istenit! Hogy lehetsz ilyen makacs! Nézd már meg, itt ugrálok neked, a kedvedbe járok, igyekszem megértő lenni, szóval tegyél meg egy szívességet és válaszolj! – felemelte a hangját és ez igencsak meglepet, szinte már kiabált.
- Meghaltak. – hunytam le a szemem és válaszoltam a kérdésére.
- Sajnálom. – nyelt, az arca megfeszült.
- Én is. – csordult ki egy könny a szememből.
- Sziasztok! – törte meg a csendet a megérkezett pasi. Jack, felkelt a kanapéról és elé állt.
- Hogy képzelted?- vonta kérdőre a fürtöst, én letöröltem a könnyeim.
- Hagyd Jack, majd úgy is megfizet. Hozom a táskám és mehetünk. – vettem hivatalosra a figurát.
- Még egyszer rá mászol Stlyes, meg mutatom, hogy milyen, ha mérges leszek. – adta tudatára.
- Itt mindenki phszihopata? – kérdezte a sztár. Berohantam a táskámért, egy pillantást vetettem a tükörre, majd kimentem.
- Remélem mindenki épségben van. – néztem a fiúkra.
- Aggódsz értem?- csillant meg a remény Harold szemébe.
- Csak a pénzemért.
- Szívtelen vagy. – sztárocska vissza vág… szánalmas.
- Ne feled, ha egy ujjal is… Halott vagy! – szólt utánunk Jack.
- Így is. Csá Jacky fiú. - fogta meg a derekam, majd beöltünk a kocsiba.
Ismét a fiúk lakása felé vettük az irányt. Közben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az a lány, akiért még Damon is képes harcolni, és ilyen igazán véres bosszút forralni.  Bár tudnám, bár megérteném mind ezt… talán a szerelem tényleg egy háború… Egy igazán véres és szennytől teljes háború.