21.rész

Remek megérkezett az elveszett kis madár.. és meg kell mondjam kifejezetten dögös..... lehet még is rá van szükségem és nem a terhes pacsirtára.
- Szerbusz szépségem!- üdvözöltem Amjert.
- Szia Damon, remélem nem volt megterhelő megkeresni. - próbált szívhez szóló lenni. De én ismerem ő kőszívű és rideg gyilkos... és kibaszott szexi.
- Tudod szivi, még mindig kipróbálnálak. - haraptam a számba és kacsintottam.... mondjuk ezen a kanapén amin most fekszek, elég kényelmes.
- Damon, bottal sem piszkálnálak meg... nem eseteim a drogosok. -vágott vissza.
- Hát kik az eseteid? - jött ki a mosdóból a fürtös.
- Remek..... te is itt. - monda válaszként a szőkeség.
- Ne durcizz már.. a válasz engem is érdekel. - mondtam.
- Leszarom. - mondta.
- Én meg nem. - lépet elő Jack is. - Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, ha le lépsz, de mi mind a négyen utánad eredtünk és ennek oka van. Engem az sem érdekel, hogy Damon-t felültetted, mert nekem dolgoztál főként akkor. Én voltam és vagyok a munkáltatód. Az sem érdekel, hogy ha utálod Harry-t. Mint, ahogy az sem ha Zaynnel van köztetek valami. Tudod én mindenen szemet hunytam volna, de az, hogy nekem sem szóltál. Csak egy két szavas üzenettel ott hagytál.. ez felmérgelt. Úgy érzem én ennél sokkal többet érdemeltem volna és még barátok is vagyunk. Szóval meglehetősen haragszom rád, de örülök, hogy jól vagy. És magyarázattal tartozol. - fejezte be hosszú és unalmas mondani valóját Jack.
- Bocsánat. - ennyit mondott. Bár szerintem ez is már nagyon nagy szó nála.
- Minimum... - mondta Jack, de ezt majd négy szem közt megbeszéljük. Nekem több mondani valóm nincs hozzád. Tiszteletben tartom a döntésed. - mondtam... hiába velem ellentétben talpig úriember.
- Köszönöm. - mosolygott rá Amjer.
- Most én jövök... - kezdte a göndörke. - Tehát, oké nem szeretsz és barátként se tekintesz rám.. tudom csak egy munka vagyok.. vagyis voltam. - javította ki magát. - De azért ha le lépsz és barátnő nélkül maradok szólj... és ne egy haverommal kezdj ki. Legalább is ne a tudtom nélkül. - mondta.
- Most ti komolyan azt akarjátok, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek? - tette fel szemre hányó kérdését a vadcica.
- Én nem. Én már így is meglepődtem rajtad. - védekeztem. - Én egész mást akarok tőled. - mondtam és megnyaltam az ajkam.
- Pf... - ennyi volt a reakciója, de legalább ez már jobban illik a vadmacska imidzséhez.
- Mondhatod előttem Zayn. - ajánlódtam fel, amin én is annyira meglepődtem, mint a szobában lévők.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam neki.
- Rendben. Nos... Amjer vagy Amanda nekem mindig az első maradsz.  Szóval mélyen csalódtam benned, hogy ilyen puhány vagy. És nem gyilkoltad meg őt... de még is rá jöttem, hogy egy talán érző nő vagy.  Mindegy. Én megbocsájtok, de tartozol nekem. - mondtam.
- Szánalmasak vagytok. Azt gondoljátok nekem könnyű? Az egész éltem hazugság és ezen változtatni akarok.  Nem akarom, hogy ez így folytatódjon. Már mondtam Maliknak, hogy a múltam megváltozott és így ti is kiestek ebből. Nem akarlak egyikőtöket sem többé látni. Nem akarok rólatok tudni. Sajnálom de az életem egy szakaszát lezártam és ti is mind abban a szakaszban vagytok. - mondta kicsit idegesen... hm Amjer néha még engem is meglepsz. Nem jutottunk szóhoz. Szét nézet rajtunk majd az ajtó felé sétált. - Ne keresettek! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót... talán már örökre.

20. rész

- Na jó esünk túl az ötös beszélgetésen. - mondtam egy kis csend után.
- Tudtam, hogy beadod a derekad.
- Ne bízd el magad Malik. Változom, de nem lettem más ember.
- Tudom szöszi.. tudom. - mondta és elővette a telefonját, majd beszélgetésbe keveredett a készüléken keresztül. "Igen, megtaláltam... Komolyan... Nem ezzel nem viccelnék.... Találkozunk a hotelba, szedj össze mindenkit... Igen.... Ő is....Ne idegesíts.... Mondom.... Jól van, majd meglátod... Csá".
- Hova? - néztem rá.
- Ahol megszálltunk.
- Rendben, siessünk, mert nekem mennem kell majd dolgozni. - mondtam, mintha egy felelősség teljes nő lennék.. remélem egyszer az is leszek.
- Oké.
Elindultunk, az úton egy keveset beszélgettünk, de én ezt a beszélgetést igyekeztem rövidre fogni.
- Ha Niall nem szakít közbe  minket, akkor lefekszel velem? - fogatok erre a kérdésre, már nagyon várt.
- Nem.  - mondtam Zayn-nek.
- Nekem pedig úgy tűnt és tudod én egyáltalán nem bánnám....
- Fogd már be! Nem érdekelsz. - mutattam a gonoszabb oldalam.
- De most komolyan, ne mond hogy nem kívánsz engem.. éreztem a vágyat, és te érezheted a férfiasságom.
- Ide figyelj Malik, plusz egy holtest már nem számít a bűn lajstromomon.
- Nem ölnél meg akkor sem tetted...
- Nem na és? Most is megtehetném.. lehet pont akkor akartam meg tenni, mikor úgy megkívántál.. lehet egy tőrt döftem volna a szívedbe. Erre nem is gondoltál? - néztem rá üres, érzelem mentes tekintettel.
- Már mondtam, te nem ilyen vagy.
- Honnan tudod? Nem is ismersz... csak pár infót tudsz rólam, az pedig édes kevés...
- Nem állok le veled... tudom és kész. - mondta győzedelmes mosollyal.
- Te mekkora paraszt vagy!
- Na mekkora?
- Jó nagy. - mondtam, amin ismét csak mosolygott, ezzel jobban fel mérggelt....
- Itt vagyunk. - mondta a hotel ajtajához érve.

19.rész

-Várj! - szólt utánam egy ismerős hang.Én ezt nem hiszem el.... elkezdtem futni, de az ismerős utánam eredt. Nem tudtam lerázni.
- Mit akarsz? - kérdeztem egy fa mögül.
- Téged.
- Zayn, hagyjuk. Egyáltalán mit keresel te itt?
- Mondom, téged keresünk. És egész jól elbújtál, de látod megtaláltalak. - kacsintott. Nem tudom most a fára gondolt, vagy a helységre.
- Milyen ironikus. Miért keretek ti engem és kivel kerestek engem? - tettem fel a kérdéseim.
- Mert eltűntél és mindenkinek tartozol magyarázattal, meg mindenkinek fontos vagy, bizonyos téren. És Én, Harry, Jack és Damon.
- Csodás.... igazán érdekesen összeválogatott kóbor falka.
- Hm?
- Mondjuk úgy, hogy ez egy metafora. Te egy vizsla lehetnél.... Harry egy puli, Jack egy labrador és Damon egy doberman.
- Ez honnan jött? - nézett rám furán.
- Ahonnan ti.
- Aha... vagyis?
- Londonból.
- Tudod, nem tudom eldönteni, hogy mit szeretek jobban, ha bunkó vagy és szexi vagy ha kedves és tüzes.... de ez most egyik sem.
- Nem érdekel... hagyatok békén! Új életet akarok kezdeni. Szeretnék egy normális életet.
- Én is.
- Jah... látom, ezért követsz.
- Pontosan, az életem veled szeretném eltölteni, le élni és megosztani. Ez olyan hihetetlen? - szállt velem vitába.
- Igen. Az. Hihetetlen.
- Figyelj Amanda, mi mind a négyen szeretnénk veled beszélni és komolyan mondom utána békén hagyunk ha te is így akarod.
- Még te is?
- Azt nem ígérem. Én beléd szerettem értsd meg!
- Nézd Zayn, ez nem helyes. Törődj bele!
- Sosem fogok bele törődni.
- Hát akkor pedig hozzá kell szoknod, a tudathoz, hogy én nem létezem többé. A múltam megszűnt, mint ahogy az abban lévő emberek. Köztük te is. - mondtam el neki, bár tudom, hogy nem volt se szép se helyes, mert én is érzek valami szikrát. De le fogom győzni és nem engedem, hogy lángra lobbanjon.

18. rész

 A hatékonyabb keresés érdekében szét váltunk, hogy megkeressük Amandát. Remélem tényleg megtaláljuk, mert már egy ideje utána nyomozunk és meg kell neki mondanom, hogy mit is érzek iránta.
Egy fotós gátolta a keresésem...
- Jó napot! Maga Zayn Malik?
- Én. Jó napot! - próbáltam rövidre venni a szót.
- Megenged egy képet és egy riportot? - érdeklődött a férfi.
- Nem igazán érek rá. - mondtam.
- Gyors leszek, kérem.
- Nem. Esetleg egy információért cserébe. - vettem fontolóra a dolgot, mivel akár még hasznom is lehet ebből az egészből.
- Mi lenne az?
- Látta itt Harry Stayles exét? - kérdeztem rá kerek perec.
- Igen a közeli parkban körül belül 10 perce.
- Viccel velem?
- Nem, ha gondolja oda vezetem.
- Nagyszerű! - örültem meg az ajánlatnak. A fotós és jelenlegi idegen vezetőm társaságába elindultunk az említett park felé.
- És Harrold vissza szeretné hódítani a lányt?
- Nem, csak beszélnünk kell vele.
- Magának is? - érdeklődött, jó firkász módjára.
- Igen, nekem is.
- És mi van a házasságával? - faggatott tovább.
-Nem lesz Perrie-vel esküvőm, legyen ennyi elég. - mondtam a firkásznak. Szerencsére pont oda értünk.
- Itt láttam a lányt. Mivel, nem hajlandó segíteni és teljesen nem akarok bele mászni a magán életükbe...Sok sikert kívánok.
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Magának is Malik! - köszönt el az újságíró én pedig útnak eredtem tele reményekkel.