16. rész

- Mi van?  Biztos ez? - kérdezgettem a telefonba. - Már is ott vagyok! - rögtön le tettem a telefont és indultam a reptérre, közben hívtam Harry-t, ki a harmadik csöngetésnél felvette a telefonját. - Most hívott Damon, tudjuk hol van Amanda..... Gyere a reptérre, mert indulunk négyesben.....Jó rendben. De siess a srácoknak nem kell tudniuk, így is már mindent kérdezgetnek.....Majd személyesen. Csá! - tettem le a telefont és egyenesen a reptére hajtottam.
Ott várt már Jack és Damon is.
- Szia Zyne! - cukkolt Damon.
- Csá! Hol van?
- Montana. - mondta Jack.
- Tessék? Hát az nagyon nem itt van.. -néztem elkerekedett szemekkel.
- Hát nem, de a mi kis szőke kurvánk oda menekült. - mondta Damon.
- Válogasd meg a szavaid! - mordultunk fel Jack-el egyszerre.
- Jó. jó. Harrold?
- Érkezik.
- Pontosabban? - nézet rám Jack.
- Azt mondta siet, de szerintem akkor kelt fel.
- Nagyszerű! - temette az arcát a kezébe Damon.
- Nyugi, biztos mindjárt itt lesz.
- Itt is hagyhatnánk. - javasolta Jack.
- Nem te mondtad, hogy egy cipőbe járunk? - néztem rá.
- Jogos, akkor várunk. - pár perc elteltével meg is jelent így mehetünk jegyet váltani Montanába. Az út hosszú volt és fárasztó már csak ezt kellene megtudni, hogy hogyan tovább...
- Damon, ugye tényleg tudod, hogy hol van? - kérdezte Harry.
- Hát nagyjából.....azt tudom Helenában van. Szóval valahol itt.... tudod nem olyan egyszerű volt ezt sem megtudni.
- Jól van... akkor bemehetnénk az újságokhoz, hátha látták a barátnőm és címlapra került. - javasolta.
- Ez egy jó ötlet. - értettünk egyet.

15. rész

- Leszarom, mit mondtál neki érted Damon, leszarom, hogy megakarsz ölni. Az sem érdekel, hogy kurva volt! Nem érdekel, hogy mi volt közte és Harry között. Sőt még az esküvő sem érdekel már, meg mondtam, hogy nem veszem el Perriet, mert nem szeretem. Nyugodtan tiéd lehet a gyerekeddel együtt. Csak segíts megtalálni Amandát. Kérlek! - fakadtam ki.
- Oké Zayn, de komolyan képes lennél mindent eldobni miatta?
- Igen.
- Na jó... én fizettem neki, hogy a csajom legyen, tehát nem hagyhatok ki a keresésből. Én is szeretem! - szált be a fürtös a vitába.
- Jól van. De ezzel nem érünk el semmit. Bízzátok rám és Jack-re, mi jobban tapasztaltak vagyunk a piszkos ügyekbe, mint ti sztárocskák... - nézet ránk Damon megvető és szánalmas tekintettel.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá egyszerre Harolddal.
- Rendben, de akkor nem veszed el Perriet?
- Nem, hisz mondtam már, hogy nem szeretem.
- Jó. De ha átversz tényleg megöletlek. - fenyegetőzött.
- Ugyan kivel? Amanda is elment a helyet, hogy megölt volna. - néztem rá szánalommal.
- Válogasd meg a szavaid, ha velem beszélsz kis csíra!- emelte fel a hangját.
- Verekedni akarsz? - néztem rá.
- Meg tenném, de nem ölhetlek meg... így nem lehet.
- Én is erre fognám..
- Befejezni! - szólt közbe Jack. - Komolyan, mint két kakas. Nem értem miért nem arra koncentrálunk, hogy megtaláljuk. Elvégre mind tudjuk, hogy profi. Mindenben... az eltünésben is, így nem lesz könnyű dolgunk. Egyáltalán van valami használható nyom?
- Nincs... - mondta csalódottan Harry.
- Mindjárt gondoltam. Ti meg itt ölitek egymást... csodálkoztok, hogy el ment... - oktatott ki minket Jack, Amanda itteni inasa, pontosabban a munkáltatója, akit legalább annyira felültetett, mint minket. Csak tudnám az okát, hogy miért tette..  Miért nem maradt velem...
- Bocsánat. - mondtam teljesen őszintén.
- Hát minimum... na de ássuk bele magunkat a munkába. Harold, te beszélj azzal a nővel, ki felvette az újsághoz dolgozni, hogy tényleg legyen állása. Zayn, te beszélsz az összes taxi állomással. Damon, tied a piszkos ügyletek. Én pedig meg nézem, hogy van e kamerás felvétel róla.
- Az nem titkos? - kérdezett rá Harry.
- De, de gyenge a biztonsági rendszer, nekünk meg kell az infó.
- Megbeszéltük. - értettünk egyet először mind a négyen, majd mentünk a dolgunkra.

- Elnézést!- jött oda hozzám egy fiatal lány, pont mikor a fogamba akadt alma darabot próbáltam kiszedni... elég kellemetlen szituáció.
- Igen? - néztem rá.
- Te nem Harry Stayles barátnője vagy?
- Voltam. - válaszoltam egyszerűen, majd menni akartam a dolgomra, de nem engedte.
- Hogy hogy?
- Mi hogy hogy? - néztem rá, most én érdeklődve.
- Hogy hogy, csak voltál? Miért mentettek szét? És miért vagy itt az egyetemen, ha már újságíró voltál... és az ő barátnője? - nyomta meg az ő-t.... nagy levegőt vettem, majd válaszoltam sorban a kérdéseire.
- Elszöktem tőle, nem szerettem és átvertem. A szívem jégből van. És azért vagyok itt, mert szeretnék új életet kezdeni egy rendes állással. Több kérdés?
- Igen. Jól csókol? Nem szereted? Miért lennél jég szívű? - kár volt kérdeznem..
- Tényleg tudni akarod? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - mondta vidám mosollyal és határozottsággal az arcán.
- Rendben... Jól csókol, de az egyik bandatag még nála is jobban. Az ő csókja szenvedélyes és tüzes, tele érzelemmel, de én ezeket nem tudtam viszonozni. Nem szeretem, csak eljátszottam a tökéletes barátnőt, de max csak barátként tudtam rá nézni... tudod kellett a munkámhoz, de nem voltam elég erős hogy végig csináljam a kijelölt feladatot és így eljöttem. A jégszívem pedig azért van, mert nem vagyok képes szeretni, még nem.... és ezen dolgozom. Remélem kielégítő választ kaptál.
- Igen... és sajnálom. Egyébként Abby vagyok.
- Én Amanda, de ezt már tudod.
- Igen. Még lehet kérdésem.
- Van más választásom Abby? - néztem rá.
- Nincs.
- Gondoltam. Legyen.
- Ki volt az a másik banda tag?
- Zayn.
- Oh.... neki nem...
- De, neki menny asszonya van.... a másik énekes Perrie és ha haragszol ha nem nem szeretnék többet mondani.
- Rendben. Köszönöm.. nem bánod, ha elmesélem a barátaimnak?
- Ilyet nem szokás megkérdezni... de igen nagyon bánnám és nagyon pipa lennék rád, még az is lehet hogy bántanálak. - mondtam érzelem mentes arccal.
- Csak vicceltem...... - mondta zavarában.
- Én is, de kérlek tényleg ne mond el, mert nekem még származhatna problémám ebből. - kértem meg őszinte tekintettel.
- Rendben van. Köszönöm.
- Én is Abby. - mondtam mosolyogva, majd elbúcsúztunk egymástól. Én siettem órára és gondolom ő is a dolgára. Egy átlagos reggel az átlagos életemben....

14. rész

~ Két hét elteltével ~

Sikeres felvételit nyertem a pszichológia karra. Megismerkedtem Petterrel, aki Diablót kiakarta zavarni nem is olyan rég. Ő segített lakást is találni valamint munkát az egyetem mellé, így az egyik közeli étterembe felszolgálok és mosogatok... mikor éppen mi kell.

Most pedig siettek órára.

- Szia California! - köszönt  Petter.

- Szia macska gyűlölő. - mosolyogtam rá. Igen már megtanultam őszintén mosolyogni, kezdem vissza kapni azt, akit el nem szabadod volna engednem önmagamból.

- Milyen órára mész? 

- Anatómia.

- Én is.  Bocsi, hogy mindig megkérdezem de nem emlékszem az óra rendedre. - közös óráink száma igen magas, mivel ő orvosira jár.

- Semmi baj.

- Tényleg ma mész dolgozni?

- Igen. Miért?

- Gondoltam órák után elmehetnénk pizzázni. - mosolygott.

- Köszi, de nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Miért? - nézett rám kétségbe esve.

- Tudod Petter, nekem nincs szerencsém a szerelemben.

- Értem... akkor csak egy baráti pizza?

- Tényleg dolgozom, majd máskor.

- Rendben van. Szavadon foglak szőkeség. De gyere mert elkésünk. - vettük sietősre a sétálgatást.

Közben gondolataim azokon jártak, akiket otthagytam Londonba.... és cserben. Harry, Jack és Zayn. De még is úgy érzem, hogy most ez volt a legbölcsebb döntés, hogy ismét élhessek.

13. rész

Mikor oda értünk még egyszer eltöprengtem azon, hogy ki is vagyok és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom. Ahhoz hogy megtaláljam le kell zárnom  a múltam és új életet kell kezdenem. Lehetőleg most tisztességeset.
- Köszönöm. - mondtam a sofőrnek.
- Rendben kisasszony. Vigyem a csomagjait?
- Nem. Arra semmi szükség. Itt a pénz. - adtam át a bankjegyeket.

- De ez több.

- Tartsa meg. - mosolyogtam rá, majd a macskával és a cuccaimmal elindultam a pulthoz jegyet venni.
- Hova szeretne menni? - kérdezte a nő.

- Melyik járat indul 10 perc múlva? - kérdeztem teljesen komolyan.

- Montana-i.

- Rendben akkor oda kérek jegyet.

- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.

- Igen.

- Már is adom. - ahogy át adta ki is fizettem majd indultam az ellenőrzőbe, hol mindent rendben találtak. Tehát az úti célól USA, Montana és Helena a főváros. Remélhetőleg nem fog senki megtalálni és messze az otthonomtól, a munkámtól új életet kezdhetek és megtalálhatom azt, aki leginkább hiányzik az életemből. Önmagam...
Milyen érdekes film cím lenne..... Amjer, a jó fogás elveszett.... Komolyan mondom egyre szánalmasabbnak érzem magam, de tudom, hogy nem folytathatom azt amit elkezdtem. Tudom, hogy végre normális életet kell élnem és ehhez az kell, hogy ne ismerjenek.
- "Kérjük az öveket becsatolni" - hangzott el a repülőből, felszállás indul, úgy, mint az új életem.
Egész út alatt zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mi legyen ez után. A fővárosban jelentkezek egy egyetemre szerencsére a jegyeim elég jók, meg keresek valami munkát, egy közeli boltban vagy nem tudom... és egy albérlet is kellene....

Miután megérkeztem az új városomba, hívtam egy taxit és megkértem vigyen el az itteni egyetem központjába.  Ez után bementem és megkérdeztem, hogy tudok e most jelentkezni. Szerencsére pont most van a keresztfelvételi, így igen.
- Elnézést... - szólított meg egy idegen.
- Igen? -néztem rá.
- Ide nem hozhatsz macskát. - nézett Diablóra.
- Jó.
- Vid innen ki! Most! - emelte fel a  hangját, pedig nem sokkal lehet idősebb nálam.
- Ne kiabálj velem!
- Jól van...
- Köszönöm. - néztem rá, majd végig mértem a fickót. Oké, hogy új életet kezdek meg minden.... de attól még nem muszáj hagynom, hogy valaki így bánjon velem.
- Nincs mit, de a macska...
- Itt sem vagyunk. - mondtam, felpakoltam és indultam a bejárati ajtó felé, ami kifelé is vezetett.  Ezek után a talpam alá vettem a várost kerestem egy albérletet, amire a pénzem meg van 3 hónapra, csak azért spórolnom kell.. tandíj, lakbér, ellátás...

12. rész

- Ülj le.... - kérte meg Zayn.
- Mit tettetek?-  érdeklődött tovább Niall.
- Semmit, még semmit. - mondta Zayn.
- Inkább átveszem a szót. - javasoltam.
- Rendben. - néztek rám egyszerre, majd nagy levegőt vettem és egyben erőt is vettem magamon. 
- Niall, amiket most mondok neked titokba kell tartanod, mert megöllek. Ezt komolyan gondolom. - néztem a szőkeség kék pupilláiba.
- Nem értelek. - mondta. Magam mély levegőt vettem és elkezdtem mesélni az igazságot.
- Szóval Niall, nem az vagyok, akinek gondolsz.... Nem szeretem Harry-t. Fizet nekem, hogy megjátszam a barátnőjét. A hobbim, hogy embereket ölök és más sötét ügyeket vállalok el a megélhetésem érdekében. Ezen kívül, azt is el kell neked mondanom, hogy a nevem, a foglalkozásom, az érzéseim, minden ami vagyok hazugság. Olyan mintha én nem is léteznék... Érted már?
- Nem igazán, de folytasd!
- Zayn és én-  néztem egy pillanatra az említett férfira - lefeküdtünk volna, ha te nem jössz. Elcsábítottam. 
- Nem hiszem el neked. Te túl jó vagy... - mosolygott.
- Niall, könyörgöm lás már a szemedtől! - emeltem fel a hangom. Láttam hasztalan volt... - Na jó ide figyelj, ha bárkinek elmered mondani az itt történteket, meg halsz, nem érdekel hogyan, hol, mikor de megöllek. - hoztam a tudatára, majd Zayn-re néztem. - Ez rád is vonatkozik. -  mondtam, majd megfogtam a táskám és elindultam. Hallottam Zayn hangját, hogy várjak, de nem voltam elég erős ehhez. A taxiban írtam egy SMS-t: "Ne keress többet, a pénzed nem érdekel! Amjer" - miután elküldtem, a telefont kidobtam a taxiból, ezzel végeztem.
- Megérkeztünk. - mondta a taxis.
- Rendben, kérem várjon meg hozom a csomagjaim és mehetünk.
- Úgy lesz kisasszony. - ezzel berohantam, a fontosabb csomagjaim bedobáltam a bőröndömbe és persze őt is hoztam... Diablot.
- Sajnálom drágám. - nyomtam egy puszit a feketeség kobakjára. 
Szerencsére nem volt otthon Jack így őt is egy üzenettel el tudtam intézni: "Sajnálom. Meghaltam". - Köszönöm, mondtam a sofőrnek az autóhoz érve. - A reptérre.
- Igen.

11. rész

- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van... - ahogy ezt kimondta az ajkunk össze ért. Valami megmozdult bennem, valami, ami egészen addig ismeretlen volt a számomra. Egy olyan felsőbb hatalom, ami arra késztet, hogy tényleg hű legyek, ahhoz, aki vagyok, aki lenni akarok.
Egy pillanatra szét váltak az ajkaink, majd a szemembe nézett. - Hozzám hű lennél? - tette fel a kérdést. Először nem válaszoltam, csak rá mosolyogtam.
- Igen. - a szót csókok követték, melyet tettek. Hű voltam ahhoz, aki vagyok és aki lenni akarok. Engedtem a kísértésnek, Egy heves csók csata következet, melyben nyelvünk játszadozott egymással, testünk szorosan egymáshoz simult. A férfiassága egyre nőtt a nadrágjában.
- Akarlak. -súgta a számba. - majd  felemelt és a lépcső felé vitt tovább, közben egy pillanatra sem váltunk szét.
Kinyitotta a háló szoba ajtót, majd az ágyra fektetett.
Majd a pólómat levette, én pedig neki segítettem megszabadulni a felső testét takaró ruhadarabtól. - Hm... - egy halk mordulás hagyta el a száját.
- Malik, az őrületbe viszel.  - mondtam, mikor a nadrágomat szedte le rólam.
- A mámorba... a mámorba viszlek. -ahogy ezt kimondta csengetésre lettünk figyelmesek.- A faszomat! - mordult fel.
- Semmi baj, menj! - mondtam, majd a pólóm után nyúltam, ő pedig még szájon csókolt.
- Öltözz fel! - utasított, majd kidolgozott mellkasára felvette a pólóját, közben a csengő ismét megszólalt.
- Rendben. - ahogy lement rögtön öltözni kezdtem.
- Hova mész te barom?- hallottam Zayn hangját,  majd a lépcsőn erős kopogások hallatszottak.- Niall, kérlek ne menj fel! - próbált hatni a jövevényre. Nem sikerült. Szerencsére épp akkor húztam fel a nadrágom cipzárját.
- Ti... szóval ti? - nézett rám, majd a banda társára. - Bazd meg! Te lefeküdtél Harry nőjével? - hagyta el a szőke férfi száját.
- Nem! - vágtam rá.
- Csak akartam...- tette hozzá Zayn, mire mindketten oda kaptuk a fejünket.
- Hogy mi van? -akadt ki Niall. Én is ledöbbenve néztem rá. - Öregem neked menyasszonyod van!
- Tudom. oké... de nem szeretem.
- Mi? Te meg csak úgy lefeküdnél vele? - nézett rám az ír szőkeség.
- Meg tudom magyarázni.
- Oké, hallgatom. - vonta fel a szemöldökét, majd a barátjára, azt követően rám nézett.
- Ülj le.... - kérte meg Zayn.

10. rész

- Gyere be! - invitált beljebb.
- Köszi.
- Kérsz valamit inni? - nézet rám a mély barna szempár.
- Igen, egy ásvány víz jól esne, de ha lehet szénsav mentes. - mondtam mosolyogva, ami meglepő, mivel ez a mosoly természetes volt.
- Rendben. Hozom, addig ülj le! - le huppantam a kanapéra és vártam, kis idő múlva meg is érkezett a pohár vízzel, amit kértem és mellé hozott rágcsát is. Pontosabban ropit és chipset.
- Köszönöm Zayn.
- Igazán nincs mit.  Hogy kezdjem el?- nézett rám, egy kis hatás szünet után folytatta a mondani valóját. - Így a jó: " Kedves egyetlen Perriem!" vagy " Drága szívem csücske!"?
- Őszintén? Mind kettő borzasztó. - vallódtam be, láttam az arcán a csöppnyi csalódottságot, de volt valami más is a szemében, amit nem tudtam megfejteni. Túl sokáig fürkészni meg nem akartam, így próbáltam egy megfelelő megszólítást kitalálni. - Szóval, mit szólsz ehhez: " Perrie, szerelmem!".
- Nem rossz, de az a baj, hogy nem az. - mondta, amin én lepődtem meg. Oké,persze tudom, hogy valami nem stimmel köztük, de akkor is. Ez csak az esküvő miatt lehetne, meg Damon miatt.
- Ezt most nem értem. - valódtam be.
- Nem hiszek neked. Nézd Amanda Jerwood, vagy Amanda Cabot, amelyiket jobban szereted... - nézett rám és a tekintettét nem vette le rólam, bennem pedig egy pillanatra meg fagyott a vér.... Ezt ő honnan tudja. Nem tudtam megszólalni, az életemben a második alkalom, mikor fogalmam sincs mit kellene mondanom, mert félek. Tényleg félek.  - Megleptelek igaz? - nem szóltam, vártam, hogy elmondja amit mondani akar. - Tudom, hogy kurva vagy, vagy hostess ahogy tetszik. Tudom, hogy Perrie megcsalt engem és azt is, hogy kivel. Azt is tudom, hogy Harry téged bérelt fel, hogy a barátnőjét megjátszd. Azt is tudom, hogy mikor születtél. Tudom, ki volt anyukád. Tudom, hogy van egy macskád. Ismerem Edwardot is. Egyedül csak azt nem tudom, hogy te ki vagy. - még mindig ledöbbenve néztem rá.  Nem hagyta el a torkom szó. - Ne félj, én nem akarlak megölni..
- Mi..mit akarsz? - ennyi. Ez jött ki a hang képző szerveimen.
- Meg tudni, ki is vagy pontosan és, hogy miért versz át mindenkit.
- Ho.. honnan tudod? - jöttek sorba a kérdések.
- Gyanús volt, hogy Harry-nek nem egy éjszakás kalandja van csak és felhívtam egy régi barátom, aki a rendőrségen dolgozik és meg tudtam rólad mindent... csak azt nem, hogy pontosan ki is vagy te a tömérdek álca közül.
- Értem. - végre sikerült a szemébe néznem.
- Ennyi?  Nem is akarsz alkut kötni? Nem akarod kimagyarázni? - fürkészett, mint ahogy én tettem nem rég.
- Ennyi. Már úgy is tudsz mindent.
- Nem mindent. Azt nem, hogy te ki vagy.
- Lehet, hogy én nem is létezem, mert nincs igazi életem. - válaszoltam a szívemből. Hosszú ideje először egy idegennek.
- A szüleid sose mondták, hogy maradj hű magadhoz? - nézett rám, a titokzatos szemek az én kék pupilláim mélyére hatoltak.
- De. De meghaltak. - válaszoltam hidegen.
- Tudod... - mosolyra húzta a férfiasan telt ajkát. - Nem kellene így lennie... te csinálhatnál mást is. Nem hiszem el, hogy az igazi Amanda Cabot, ilyen.
- Az igazit én sem ismerem.
- De én szeretném.
- Veszélyes lenne Zayn. Te már így is veszélyben vagy.
- Nem bántasz. Tudom. Nem fogsz megölni, hiába kérte Damon.- ismét meglepett. Honnan tudja?
-  Ezt te nem tudhatod. - ahogy kimondtam egészen közel jött hozzám. Az auráink találkoztak. Megnyalta a száját.  Láttam rajta, hogy kíván engem. Éreztem a levegőn.
- Tudom. Azt is, hogy egy munka számodra az egész. Azt is, hogy mindenkit távol akarsz tartani magadtól. Azt is, hogy igazából magadtól félsz. Azt is tudom, hogy előbb utóbb megtalálod önmagad.
- Oh... Malik, mond miért viselkedsz így velem? Miért érzem azt, hogy most én vagyok a vad és nem a vadász. Miért érzem gyengének magam? Miért vagyok veled őszinte?
- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van...