2015. szeptember 1., kedd

Végzetek

~ 2 év elteltével ~







Perrie és Damon a 3 éves Roberttel egy családot alkotnak. Valamint 1 hónap múlva megérkezik a második gyermekük is.  A kapcsolatuk még mindig egy olasz pár jellemzéséhez áll közel, de a szerelmük mégis legyőzhetetlen.









 Harry Styles végre igazi barátnőre talált. Hamarosan gyermekük születik, de előtte egy szép esküvő várja a párt. Most már ő a banda egyik legkomolyabb és legsikeresebb tagja. Igazi családdal és közelgő esküvővel.





 Damon végre megváltozott elnézést kért Amandától a titkolózása miatt  és be vallotta az egész történetet.
Felhagyott rossz fiús foglalkozásokkal és be állt a nyomozókhoz segíteni.. hiszen kitudna többet a maffiáról... mint egy exmaffia vezér.
Az ő álma nem teljesült, de boldog ember maradt.










Jack még mindig az eddigi életét követi... elzárva nagyvilágtól, olykor vállal sötét ügyeket, de csak mértékkel. Még mindig munkáltató illetve az elszállásoló szerepét tölti be.
A szerelem nem talált rá, új baráti kört sem épített ki, de végre rá talált önmagára.


















Zayn nagy nehezen rá vette Amandát, hogy randizzanak és ne titkolják az érzelmeiket a másik irányába. Közben kilépett a bandából, mivel rá jött, hogy nem ezt szeretné csinálni. Így elment egy iskolába ének tanárnak.
És reméli sikerül az álmát boldoggá tennie.


















Amanda, a csinos bosszú álló... tényleg lőtt akkor éjjel a fegyverrel, de nem ölte meg a zaklatóját, csak megsebesítette, majd kihívta a rendőrséget, akik kihallgatták a férfit, aki bevallotta  a bűnösségét Petter halálában, így ő hosszú büntetését tölti.
Közben esélyt adott a szerelemre Zayn Malik személyében.
Megfelelő munkát talált.... újságíró riporter lett.






Maradj hű magadhoz!


Búcsú ~

Én sem gondoltam, hogy a történetem így ér véget. Igazából a szereplőim átvették az uralmat, így ők írták az eseményeket, az ujjaim által ragadtak billentyűt. Tudom 30 részből áll a történet, ami nem sok, nem túl kidolgozott, de szerintem ez adta ennek a titokzatosságát, így most már  komoly folytatását követelheti egy másik blog, mivel én is egyetemre készülök, pontosabban Szeptember 6.-án, azaz Vasárnap költözöm.
Megváltoztatom a blogolási szokásaimat, így csak egy történetes blogot vezetek egyszerre.
Folyamatos Írás Alatt Áll Katt!

Várom a történet véleményezését, tanácsot, kritikát.
Köszönöm, hogy olvastál és, hogy én olvashatlak.
                                                                                                              ~ Carly Kent 

2015. augusztus 31., hétfő

30. rész

 

Félelemmel és izgalommal vártam az éjszakát és persze hatalmas kíváncsisággal.
Lehet ma éjjel ismét gyilkossá válok, ami szörnyű és reméltem, hogy többet nem kell ölnöm, de ha más megoldás nem lesz.... Megölöm Petter gyilkosát.... minden féleképen egyszer megölöm őt. Csak mi van akkor ha Damon az? Ha Damon fenyegetett, ahogy én azt gondolom. Mi van ha ő ölte meg? Nem értem... Őt csak nem ölhetem meg, hisz családja van... És ha felbérelt valakit? Ha nekem kell megölnöm azt is? Ha többen lesznek? Vagy ha.... ha esetleg engem ölnek meg...? Mi lesz Diabloval?
Lemostam a reggeli sminkem. Lezuhanyoztam felvettem egy pólót és egy pulcsit, mivel az idő lehűlt. Magamhoz vettem a pisztolyt és egy táskát.... melyben mindenféle dolog volt. Nem tudom mi az erősebb... a félelem vagy az izgalom... esetleg váltakoznak?
Kimentem a szobámból, majd halkan becsuktam annak ajtaját. Lábujjhegyen lopózva mentem le az emeletről. A konyhába indultam egy pohár vízért.... hiszen erre inni kell.
- Mész is? - kérdezte Perrie, ki csendben várakozott a konyhába.
- Igen.
- Tényleg ne menjek veled? Vagy ne ébresszem fel Damon-t?
- Nem kell. Te vigyázz a családodra....
- Bátor vagy Cabot. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. Inkább vakmerő. - mosolyogtam rá vissza, majd ittam egy pohár vizet és megöleltem.. elindultam a sötét éjszakába.
Egyre jobban közelítve az említett helyhez... úrrá lett rajtam a pánik, kíváncsiság és igazából minden.... beleértve a bosszút.
- Hát itt vagy...- szólt egy hang a sötétségben.... Ismerem ezt a hangot... ismerem.....
- Te?- kérdeztem közelebb lépve.
- Sajnálom... Amanda... de te tévhitekbe élsz. Nem öltem meg senkit... csak tudomást szereztem róla.
- Hazudsz! - ordítottam.
- Nem. Nem tenném.
- Nem hiszek neked! Azt mondta, hogy békén hagysz! Hogy nem keresel! Te hívogattál és te írtál SMS-t! - vágtam mindent a fejéhez. Sötét volt... nem láttam tisztán, de a hangját felismertem.
- Sajnálom!
- Hogy teheted velem?
- Amanda...
- Ne hívj így! - ordítottam a torkom legmélyebb részétől.
- Tudom, mit érzel, de én szeretlek!
- A szart! Te nem tudsz szeretni! Ha szeretnél nem tetted volna ezt velem!- Nem is értem... miért nem ástam jobban a dolgok mélyére... talán azért, mert féltem... vagy mert bíztam benne... Esetleg mivel rettegtem tőle? Szánalmas voltam... Ezt biztosan tudom. Azt is, hogy ezt az egészet ő is tudta... és az a nyomorult Damon is...
- Bocsáss meg!
- Soha nem fogok. - vettem elő a fegyverem és céloztam. Meghúztam a ravaszt, majd lőttem.Most sikerült, ami akkor nem. Edward Morison a régi munkáltatom megfizettet.

VÉGE 



2015. augusztus 28., péntek

29.rész

Elmentem otthonról, mert ezt a két nőszemélyt nem lehet idegekkel bírni.
Egyik azért hisztizik, mert rossz apa és férj vagyok... bezzeg az ágyba mindig jó vagyok... Perrie.... egy boszorkány vagy, aki megőrjít.
Aztán a másik némber a mézédes Amjer.... akiért egy pillanat alatt egyenesbe vágom mindenem... De ő meg a volt pasija miatt hisztizik, mert hogy nem segítek neki, de ha nem tehetem... nem buktathatom le önmagam... nah meg mást sem.
- Szia M., bazd meg! Itt van és keres és nem tudok mit tenni, oda adtam neki a rendőrségi aktát, de nem hülye... ő Amanda... Igen.. még nem tudom.... Ahogy gondolod.... Már mondta, engem ruhadtúl nem érdekel, de ha a két nő megtudja..... Engem nem hagynak életbe, és téged sem.... Még szexibb, mint volt, de ezt te is tudod... Igen elég bosszús... és tőle még én is félek. Majd jelentkezem. Csá.- tettem le a telefont. Annyira örülök, hogy újabban mindig az én fejem kerül hurokba. Szánalmas ez az egész... és azt sem értem, hogy miért fontos Amandának Petter halála. Ha most tényleg szerelmes volt, akkor biztos, hogy hatalmas bajba keveredtem és a nemzőképességemmel játszok, ha nem az életemmel... Amanda.... te vadmacska.





Nagyon sajnálom, amit teszek vele, de nem tehetem meg, hogy csak úgy hagyom... megpróbáltam, de olyan, mint egy drog. Ha rászokik az ember, ha egyszer megízleli, nem szabadulhat tőle, a fogja és megszállottja lesz. Azt gondolom, hogy én pontosan így jártam. Egyszer megízleltem és azóta is csak rá vágyom. Érte élek, érte lélegzem. Gondolom, pszichopatának gondolhatnak és megszállottnak az emberek, nem is tévednek akkorád, de az okokat nem ismerik.
Azt sem, hogy ez az édes függőség mikor és hogyan alakult ki, hisz ezt még én sem tudom... viszont azt igen, hogy teljesen megváltoztatta az életem. A környezetem változott, a munkám változott, a barátaim változtak. A legfontosabb, én is változtam. Más lettem. A keresések, kutatások, átvirrasztott éjszakák bebizonyították, hogy én csak érte és miatta élhetek.


Sétálás után vissza mentem a jelenlegi alvó helyemre és az állítólagos segítőmhöz. Egyedül Perrie-t és a kisfiút találtam a házban.
- Damon?-  kérdeztem.
- Elment....
- Ha miattam sajnálom Perrie, ha gondolod elmehetek.
- Ugyan. Nem kell, nap mint nap összekapunk valamin, ez nem meglepő... Tudod nagyon kiállhatatlan tud lenni... de én még is szeretem és tudom, hogy ő is szeret minket. - adott egy puszit Roby-nak.
- Igen, én is így gondolom. - ahogy kimondtam éreztem, hogy érkezett egy SMS-m. Félve vettem elő a telefon készüléket, hogy elolvassam az újabb üzenetet.
- Mi a baj? - kérdezte a háziasszony.
- Írt. - mondtam, majd rá mentem az üzeneteimre. "Soha nem szabadulsz meg tőlem... közelebb vagyok, mint hinnéd. Ma este kettőkor találkozunk a parkban.  Legközelebb ahhoz, ahol most vagy. Légy jó... Amjer." Nagyon megijedtem... elszoktam a piszkos ügyektől, de tudtam, hogy oda kell mennem... mert most Perrie-t és a gyermekét találná megölni....
- Jól vagy? - nézett rám a szőke nő.
- Igen. Csak találkozni akar.
- És elmész?
- Igen.
- Nem kell... szólok Damonnak.
- Ne! Csak azt ne. El kell mennem, ha pontot akarok tenni a végére. Inkább csak annyit segíts, hogy Damon tart itt fegyvert?
- Igen. A hálóban. De minek neked?
- Én leadtam a készletemet egy fegyver boltban... nem tartottam meg egyet sem, ahogy véget vetettem a múltamnak... de láthatod, valamit nem lehet csak úgy kitörölni, így szükségem egy fegyverre.
- Jó. Segítek. Mikor találkozol vele?
- Ma éjjel.
- Menjek veled?
- Dehogy! Te csak vigyázz a gyermekedre.- mondtam.
- Rendben, várj lehozom a fegyvert. - hagyott magamra a kisfiával. Közben azon gondolkoztam, hogy nekem lesz e egyáltalán valaha gyermekem...

28. rész

Kittünő formában robbantam ki az ágyból, gyors felöltöztem, majd lementem a konyhába reggelit készíteni. Úgy gondoltam örülnének a gorflinak, így azt készítettem. Először Perrie jött le a hálójukból.
- Jó reggelt Amanda! - mondta, a mandula szemeivel, megyek még fáradtan tekintettek rám.
- Neked is Perrie, ha nem baj készítettem reggelit. - mondtam neki.
- Dehogy is, inkább köszönöm. Jaj Damon említette, hogy megszerezte  neked Petter aktáit, a halban hagytam. 
- Ohh... rendben köszönöm, akkor én neki is állok.
- Rendben. Mi köszönjük a reggelit.
- Ugyan már. - mondtam mosolyogva, majd kimentem az említett helyiségbe és neki álltam a böngészésnek és a keresésnek, sajnos az aktákba nem volt semmi, ami segítene a nyomozásomban, így kis idő múlva, mikor a csalás a reggeliző asztalnál ült, oda álltam Damon elé.
- Damon, ez az akta üres, nincs benne semmi használható infó. Ezzel nem tudom megkeresni a gyilkost, ez egy egyszerű baleseti akta. - mondtam.
- Nézd Amanda, tudom, hogy ideges vagy, de igen egy baleseti akta... semmi több. Nem gyilkosság volt.
- De ez az volt! Mivel magyarázod a telefon hívásokat és az SMS-t? - vontam kérdőre.
- Nem tudom. Lehet, hogy egy régi kuncsaftod... erre nem is gondoltál? - nézett rám... nekem pedig az az érzésem, hogy ő hívott... valahogy megváltoztatta a hangját, de ő hívott... normális esetben segítene.... és az itt tartózkodásomnál nem rögtön SMS érkezne a zaklatótól.
- Nem értek egyet.... de tudod, hogy kifogom deríteni.... ha kell veled, ha kell nélküled. - vágtam hozzá. - Bocsáss meg Perrie, de most elmegyek sétálni.
- Semmi baj... Szia! - köszöntünk el egymástól.





- Damon, az istenit megígérted, hogy segítesz neki!- keltem ki magamból... nem hiszem el, hogy ez a bunkó még erre sem képes.
- Tudom, de nem tudok mit tenni. - mondta, eljátszva a minta apát.
-Dehogy nem! Csak nem akarsz... még nem tudom miért szerelmem... de ha kell én segítek neki. 
- Persze, hogy még te is bajba kerülj... Robertnek szüksége van egy anyára.
- Igen? Ha így folytatod egy apára nem biztos!- mordultam rá.
- Perrie kedvesem, nem is olyan rég még az volt a baj, hogy eljárok, hogy néha egy kis buliba benne vagyok, most meg azért háborogsz, mert nem segítek egy exribancnak  megkeresni az állítólagost gyilkost?
- Igen.
- Nők!- hagyott magamra.


2015. augusztus 21., péntek

27. rész

 ~ Két hét elteltével ~

Soha nem fogom megbocsájtani annak, aki ezt tette vele.... Rettentően fáj... Most itt kell hagynom ismét mindent... és megkeresni Amjert.... ez a keresés rá döbbent arra, hogy nincs olyan, hogy Cabot és olyan sem, hogy Jerwood, a két név egy és össze forrt az évek alatt. Nem tudok ezen változtatni és már nem is akarok. Nem leszek se jó se rossz... az leszek, aminek lennem kell... most egy gyilkos.

A rendőrségi nyomozás lezárult. Én is elfogadtam a történteket... már amennyire lehet. A temetésnek vége lett... A telefonáló minden nap felhív, de sosem követel.... csak közli, hogy figyel.... még nem értettem meg a szándékait, de nem is akarom... egyenlőre nem.
- Diablo, gyere indulunk! - mondtam a fekete szépségnek, ki szót fogadott és bement a macska ketrecbe. Behúztam a bőrönd cipzárát, a taxi is már a ház előtt várt. Indulok... ismét London... Remélem ez az utazás eredményesebb lesz, mint az előző oda látogatásom.

A repülő út végén, azaz másnap ismét taxiba ültem és egy kertvárosi ház felé fuvaroztattam magam a fekete társammal.
- Kis asszony, megérkeztünk. - mondta a sofőr.
- Köszönöm.-adtam oda a pénzt.
- Ez több.
- Tudom. Tartsa csak meg.-  mosolyogtam rá. - Viszlát!
- Önnek sok szerencsét hölgyem. - köszöntünk el egymástól. Én csengettem. Az ajtó résnyire nyílt.
- Hát te? - lepődött meg.
- Segítségért jöttem. - vallódtam be.
- Biztos, hogy Amanda vagy? - nézett rám.
- Igen. De nem az az Amanda, kit megismertél és nem is az akit kerestetek. Ez egy teljes Amanda, aki bosszúra szomjazik.
- Hm... Gyere! - nyitotta ki az ajtót.
- Köszönöm Damon. Perrie itthon van?
- Honnan tudod, hogy még együtt vagyok vele?
- Nem csak te ismerheted az embereket. - válaszoltam, amin elmosolyodott.
- Perrie, kedvesem vendégünk van.
- Tényleg? - lépett elő a konyhából, egészen addig mosolyogva, ameddig meg nem látott. - Oh.... te....
- Én. Nem szeretnék finomkodni. De sajnálom a múltban történteket.
- Nem kell... jobb ez így, én szeretem Damon-t. Már nem is haragszom rád... csak még mindig nem értelek.
- Hm... nem vagy vele egyedül. - mondtam mosolyogva.
- Miért jöttél? - kérdezte az asszony.
- Segítségért. Szeretném a férjed, Damon segítségét kérni.
- Miért? - kérdezték egyszerre.
- Mert a barátomat megölték és megfenyegettek. Egyedül pedig nem vagyok képes kinyomozni.... - ismertem el. Mindketten meglepve néztek rám.
- Nem segíthetek. - mondta Damon, mire Perrie is oda kapta a fejét. - A családom mellett van a helyem. Sajnálom Amanda, de nem sodorhatom őket bajba. - karolta át a nő derekát.
- Rendben. Megértelek. Én megyek is. Sajnálom, hogy zavartalak titeket. - indultam el az ajtó irányába.
- Várj! - szólt Perrie. Vissza fordultam. - Nem engedheted csak úgy el. - nézett a szerelmére.
- Mi? - kerekedtek el Damon szemei a meglepettségtől.
- Nem engedheted el... hiszen ha ő nincs, akkor mi sem vagyunk. Ha ő nem dönt úgy, akkor Zayn halott. Ha nem nyissa fel a szemem... A mostani életünk neki köszönhetjük. Megérdemli a segítséget. - mondta el mellettem szóló érveit Perrie, ami engem is meglepett.
- Ezt most komolyan mondod? - nézett rá a férje.
- Igen.
- Rendben. Amanda, segítek neked.
- Köszönöm. - mondtam. - De most megyek, mert kell keresnem egy hotelt, ahol megszállhatok.
- Maradj nyugodtan. A cicáddal elfértek a vendégszobába.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva. - De nem szeretnék zavarni.
- Ugyan, legalább tudom, ha elmegyek itthonról Rob biztonságban lesz... Damonnal féltem.
- Mondtam már nem Rob, hanem Robert a gyerek neve. - mosolyogtam a civódásukon. Tényleg egy párt alkotnak... még ha egy olaszos párt is.
Perrie-vel készítettünk vacsorát, közben beszélgettünk. Ma egy SMS jött:
                   "Nem tudom hova tűntél, de megtalállak...Amjer...Csáó".

2015. augusztus 20., csütörtök

26. rész

Damon salvatore 2x01 - Cerca con Google- Már mondtam M. nem érdekel mit teszel és mi lesz vele. Nem érdekel ha akarod megölöd, ha akarod megszerzed.... nekem mindegy... de egy éjszaka akkor is csak az enyém lesz. - tettem le a telefont, mikor Perrie és a kicsi Robert bejöttek a szobába.
- Mit csinálsz szerelmem? - kérdezte a feleségem.
- Oh... semmit. Veletek foglalkozom, a kedves családommal.
-  Damon, kérlek... ismerlek!
- Üzleti ügy drágám. Te kérded, hogy hagyjalak ezekkel. Én megteszem. Te ne kérdezz. - pusziltam meg az arcát.
- Ap..apa! - szólt a kisfiam.
- Mondjad babám az apának. Gyere szívem! - vettem át a pontyot.
- Ne felejtsd el, hogy ma nem érek rá... mert találkozom a barátnőimmel és neked kell vigyázni Rob-ra.
- Már mondtam, hogy hívd a nevén! Robert. Tudod... Robert a fiúnk neve.
- Damon....
- Nem érdekel. Az én gyerekem ne legyen Rob, mint valami robogó márka...
- Néha olyan bunkó vagy...
- Tudom.... minden nap elmondod.
- Kivel beszéltél telefonon? - kíváncsiskodott.
- Egy ismerősömmel...
- Aha.... ha megint börtönbe kerülsz, most nem hozlak ki onnan.
- Ne fenyegetőzz! Inkább menny készülni. - mordultam rá, miközben a gyermekem hátát simogattam.
- Jó... de előtte ígérd meg, hogy nem viszed kocsmába, sem alujáróba, sem kocsikázni. Se bárba, maffia tanyára, sem az őrsre...
- Befejezted?
- Be.
- Jó. Már mondtam, a gyerekem szent.... tudom mi a jó neki...
- Ettől félek. - tette hozzá gúnyosan, majd ott hagyott minket a Kicsi Roberttel. A hátamra ültettem és körbe mentem vele a házba, miközben az egyik karommal fogtam, hogy le ne pottyanjon. - Szívem.. én indulok. Jézusom... - állt meg, mikor meglátott minket. - Pontosan ezt mondtam az előbb...
- Nem vittem sehova. - néztem rá.
- Nem... inkább itthon nyírod ki... Hogy lehet ennyi eszed? De komolyan? Esküszöm, több sütni valója van a gyereknek... Normálisabb az apjáná.
- De a fasza nem olyan nagy. - védtem ki magam.
- Még jó...
- Baj van a méretemmel? - néztem rá szemrehányóan.
- Nem a méreteddel nincs semmi baj, csak a stilusoddal.
- Tessék?
- Igen. Nem nyújtasz már semmi újat!
- Újat akarsz? Akkor enged, hogy háturól basszalak!
- Viszlát Damon! - hagyott ott.... Ki érti a nőket? De komolyan... miatta nem kurvázok és még a mézédes Amjer-ről sem beszélek. Rendes család apa lettem... Minden másnap megyek csak az alkalmazottakhoz... Nem iszom, nem drogozom... helyette inkább pelenkázok meg büffit takarítok.  De persze neki még ez sem felel meg... Olyan nagy baj, ha szeretném, hogy a fiamból egy férfi legyen? Ne pedig az anya kedvence?  Tényleg nem értem... bezzeg a pénzem meg a szerszámom kell.... pff.... Még is szeretem... legalább is... elviselem. Képes vagyok vele élni és minden nap használni... még gyerekre is vigyázok.
- Látod Robert... a nők ilyenek.... ha majd nagyobb leszel, megmutatom, hogy milyet kell választani... de ígérd meg nekem, hogy Amandára nem mászol rá... túl idős lenne neked. - ahogy ezt kimondtam, a kisfiam kinevetett.

2015. augusztus 18., kedd

25. rész

~ Két év elteltével ~

Petterrel megváltozott az életünk. Hárman, ő és  én és Diablo  egy családot alkottunk. Persze mint minden az életemben ez sem tartott sokáig.... Petter egy éjszaka nem jött haza a munkából. Nagyon aggódtam mivel nem volt túl jó előérzetem, így elé mentem kocsival, mikor érkezett egy hívás.
- Haló? - szóltam a telefonomba.
- Ide figyelj te kurva! Tudok rólad mindent. A pasid kinyiffant és te is úgy jársz, ha nem teljesíted a kérésemet. Ha a rendőrségnek mersz szólni... minden ember kivel beszélsz meghal. A macskád is... Még jelentkezem!-  tette le a névtelen a telefont. Nagyon ideges lettem és nem akartam elhinni az imént hallottakat, de egy balesetnyomaira lettem figyelmes. Le volt zárva minden. kiszálltam az autóból, majd igyekeztem közelebb menni.
- Jó..jó estét! - köszöntem a rendőröknek a könnyeimmel küszködve.
- Önnek is. Kérem menjen el a helyszínről és várjon a gépkocsiba türelemmel, helyszínelés zajlik.- mondta, mire megpillantottam a balesetet szenvedett kocsit... Petteré volt. A szemembe könnyek szöktek a hangom elakadt és össze estem. A rendőr kezei kaptak el. - Hölgyem...
- E...e... el..elmézést. A barátomé az autó... - mondtam dadogva.
-Sajnálom... őszinte részvétem.... De meghalt... - ahogy kimondta, még jobban össze roppantam. Mintha kést döftek volna a szívembe. Csak bámultam magam elé...

A helyszínelésnek vége lett, én végig ott voltam. A rendőr nem mondta meg, mi lehetett az ok.. de tudom, hogy a névtelen telefonálónak köze van hozzá. Nem szóltam róla, csak a könnyeimet nyeltem el... Később haza vittek. Fekete gyász ruhát vettem és egész éjjel fent voltam. Nem voltam képes aludni végig a közös perceink a találkozások, a csókok jártak a fejembe és egy kérdés.... Miért???? Miért pont ő?

Fájt... az életemnél is jobban. Végre helyre jött minden. Lett munkám, barátom.... életem... és most ismét mindennek vége... De esküszöm bosszút állok azon, ki ezt vele tette... Megölöm.