25. rész

~ Két év elteltével ~

Petterrel megváltozott az életünk. Hárman, ő és  én és Diablo  egy családot alkottunk. Persze mint minden az életemben ez sem tartott sokáig.... Petter egy éjszaka nem jött haza a munkából. Nagyon aggódtam mivel nem volt túl jó előérzetem, így elé mentem kocsival, mikor érkezett egy hívás.
- Haló? - szóltam a telefonomba.
- Ide figyelj te kurva! Tudok rólad mindent. A pasid kinyiffant és te is úgy jársz, ha nem teljesíted a kérésemet. Ha a rendőrségnek mersz szólni... minden ember kivel beszélsz meghal. A macskád is... Még jelentkezem!-  tette le a névtelen a telefont. Nagyon ideges lettem és nem akartam elhinni az imént hallottakat, de egy balesetnyomaira lettem figyelmes. Le volt zárva minden. kiszálltam az autóból, majd igyekeztem közelebb menni.
- Jó..jó estét! - köszöntem a rendőröknek a könnyeimmel küszködve.
- Önnek is. Kérem menjen el a helyszínről és várjon a gépkocsiba türelemmel, helyszínelés zajlik.- mondta, mire megpillantottam a balesetet szenvedett kocsit... Petteré volt. A szemembe könnyek szöktek a hangom elakadt és össze estem. A rendőr kezei kaptak el. - Hölgyem...
- E...e... el..elmézést. A barátomé az autó... - mondtam dadogva.
-Sajnálom... őszinte részvétem.... De meghalt... - ahogy kimondta, még jobban össze roppantam. Mintha kést döftek volna a szívembe. Csak bámultam magam elé...

A helyszínelésnek vége lett, én végig ott voltam. A rendőr nem mondta meg, mi lehetett az ok.. de tudom, hogy a névtelen telefonálónak köze van hozzá. Nem szóltam róla, csak a könnyeimet nyeltem el... Később haza vittek. Fekete gyász ruhát vettem és egész éjjel fent voltam. Nem voltam képes aludni végig a közös perceink a találkozások, a csókok jártak a fejembe és egy kérdés.... Miért???? Miért pont ő?

Fájt... az életemnél is jobban. Végre helyre jött minden. Lett munkám, barátom.... életem... és most ismét mindennek vége... De esküszöm bosszút állok azon, ki ezt vele tette... Megölöm.