- Már mondtam M. nem érdekel mit teszel és mi lesz vele. Nem érdekel ha akarod megölöd, ha akarod megszerzed.... nekem mindegy... de egy éjszaka akkor is csak az enyém lesz. - tettem le a telefont, mikor Perrie és a kicsi Robert bejöttek a szobába.- Mit csinálsz szerelmem? - kérdezte a feleségem.
- Oh... semmit. Veletek foglalkozom, a kedves családommal.
- Damon, kérlek... ismerlek!
- Üzleti ügy drágám. Te kérded, hogy hagyjalak ezekkel. Én megteszem. Te ne kérdezz. - pusziltam meg az arcát.
- Ap..apa! - szólt a kisfiam.
- Mondjad babám az apának. Gyere szívem! - vettem át a pontyot.
- Ne felejtsd el, hogy ma nem érek rá... mert találkozom a barátnőimmel és neked kell vigyázni Rob-ra.
- Már mondtam, hogy hívd a nevén! Robert. Tudod... Robert a fiúnk neve.
- Damon....
- Nem érdekel. Az én gyerekem ne legyen Rob, mint valami robogó márka...
- Néha olyan bunkó vagy...
- Tudom.... minden nap elmondod.
- Kivel beszéltél telefonon? - kíváncsiskodott.
- Egy ismerősömmel...
- Aha.... ha megint börtönbe kerülsz, most nem hozlak ki onnan.
- Ne fenyegetőzz! Inkább menny készülni. - mordultam rá, miközben a gyermekem hátát simogattam.
- Jó... de előtte ígérd meg, hogy nem viszed kocsmába, sem alujáróba, sem kocsikázni. Se bárba, maffia tanyára, sem az őrsre...
- Befejezted?
- Be.
- Jó. Már mondtam, a gyerekem szent.... tudom mi a jó neki...
- Ettől félek. - tette hozzá gúnyosan, majd ott hagyott minket a Kicsi Roberttel. A hátamra ültettem és körbe mentem vele a házba, miközben az egyik karommal fogtam, hogy le ne pottyanjon. - Szívem.. én indulok. Jézusom... - állt meg, mikor meglátott minket. - Pontosan ezt mondtam az előbb...
- Nem vittem sehova. - néztem rá.
- Nem... inkább itthon nyírod ki... Hogy lehet ennyi eszed? De komolyan? Esküszöm, több sütni valója van a gyereknek... Normálisabb az apjáná.
- De a fasza nem olyan nagy. - védtem ki magam.
- Még jó...
- Baj van a méretemmel? - néztem rá szemrehányóan.
- Nem a méreteddel nincs semmi baj, csak a stilusoddal.
- Tessék?
- Igen. Nem nyújtasz már semmi újat!
- Újat akarsz? Akkor enged, hogy háturól basszalak!
- Viszlát Damon! - hagyott ott.... Ki érti a nőket? De komolyan... miatta nem kurvázok és még a mézédes Amjer-ről sem beszélek. Rendes család apa lettem... Minden másnap megyek csak az alkalmazottakhoz... Nem iszom, nem drogozom... helyette inkább pelenkázok meg büffit takarítok. De persze neki még ez sem felel meg... Olyan nagy baj, ha szeretném, hogy a fiamból egy férfi legyen? Ne pedig az anya kedvence? Tényleg nem értem... bezzeg a pénzem meg a szerszámom kell.... pff.... Még is szeretem... legalább is... elviselem. Képes vagyok vele élni és minden nap használni... még gyerekre is vigyázok.
- Látod Robert... a nők ilyenek.... ha majd nagyobb leszel, megmutatom, hogy milyet kell választani... de ígérd meg nekem, hogy Amandára nem mászol rá... túl idős lenne neked. - ahogy ezt kimondtam, a kisfiam kinevetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm! :)