29.rész

Elmentem otthonról, mert ezt a két nőszemélyt nem lehet idegekkel bírni.
Egyik azért hisztizik, mert rossz apa és férj vagyok... bezzeg az ágyba mindig jó vagyok... Perrie.... egy boszorkány vagy, aki megőrjít.
Aztán a másik némber a mézédes Amjer.... akiért egy pillanat alatt egyenesbe vágom mindenem... De ő meg a volt pasija miatt hisztizik, mert hogy nem segítek neki, de ha nem tehetem... nem buktathatom le önmagam... nah meg mást sem.
- Szia M., bazd meg! Itt van és keres és nem tudok mit tenni, oda adtam neki a rendőrségi aktát, de nem hülye... ő Amanda... Igen.. még nem tudom.... Ahogy gondolod.... Már mondta, engem ruhadtúl nem érdekel, de ha a két nő megtudja..... Engem nem hagynak életbe, és téged sem.... Még szexibb, mint volt, de ezt te is tudod... Igen elég bosszús... és tőle még én is félek. Majd jelentkezem. Csá.- tettem le a telefont. Annyira örülök, hogy újabban mindig az én fejem kerül hurokba. Szánalmas ez az egész... és azt sem értem, hogy miért fontos Amandának Petter halála. Ha most tényleg szerelmes volt, akkor biztos, hogy hatalmas bajba keveredtem és a nemzőképességemmel játszok, ha nem az életemmel... Amanda.... te vadmacska.





Nagyon sajnálom, amit teszek vele, de nem tehetem meg, hogy csak úgy hagyom... megpróbáltam, de olyan, mint egy drog. Ha rászokik az ember, ha egyszer megízleli, nem szabadulhat tőle, a fogja és megszállottja lesz. Azt gondolom, hogy én pontosan így jártam. Egyszer megízleltem és azóta is csak rá vágyom. Érte élek, érte lélegzem. Gondolom, pszichopatának gondolhatnak és megszállottnak az emberek, nem is tévednek akkorád, de az okokat nem ismerik.
Azt sem, hogy ez az édes függőség mikor és hogyan alakult ki, hisz ezt még én sem tudom... viszont azt igen, hogy teljesen megváltoztatta az életem. A környezetem változott, a munkám változott, a barátaim változtak. A legfontosabb, én is változtam. Más lettem. A keresések, kutatások, átvirrasztott éjszakák bebizonyították, hogy én csak érte és miatta élhetek.

Sétálás után vissza mentem a jelenlegi alvó helyemre és az állítólagos segítőmhöz. Egyedül Perrie-t és a kisfiút találtam a házban.
- Damon?-  kérdeztem.
- Elment....
- Ha miattam sajnálom Perrie, ha gondolod elmehetek.
- Ugyan. Nem kell, nap mint nap összekapunk valamin, ez nem meglepő... Tudod nagyon kiállhatatlan tud lenni... de én még is szeretem és tudom, hogy ő is szeret minket. - adott egy puszit Roby-nak.
- Igen, én is így gondolom. - ahogy kimondtam éreztem, hogy érkezett egy SMS-m. Félve vettem elő a telefon készüléket, hogy elolvassam az újabb üzenetet.
- Mi a baj? - kérdezte a háziasszony.
- Írt. - mondtam, majd rá mentem az üzeneteimre. "Soha nem szabadulsz meg tőlem... közelebb vagyok, mint hinnéd. Ma este kettőkor találkozunk a parkban.  Legközelebb ahhoz, ahol most vagy. Légy jó... Amjer." Nagyon megijedtem... elszoktam a piszkos ügyektől, de tudtam, hogy oda kell mennem... mert most Perrie-t és a gyermekét találná megölni....
- Jól vagy? - nézett rám a szőke nő.
- Igen. Csak találkozni akar.
- És elmész?
- Igen.
- Nem kell... szólok Damonnak.
- Ne! Csak azt ne. El kell mennem, ha pontot akarok tenni a végére. Inkább csak annyit segíts, hogy Damon tart itt fegyvert?
- Igen. A hálóban. De minek neked?
- Én leadtam a készletemet egy fegyver boltban... nem tartottam meg egyet sem, ahogy véget vetettem a múltamnak... de láthatod, valamit nem lehet csak úgy kitörölni, így szükségem egy fegyverre.
- Jó. Segítek. Mikor találkozol vele?
- Ma éjjel.
- Menjek veled?
- Dehogy! Te csak vigyázz a gyermekedre.- mondtam.
- Rendben, várj lehozom a fegyvert. - hagyott magamra a kisfiával. Közben azon gondolkoztam, hogy nekem lesz e egyáltalán valaha gyermekem...