Az óráim után leültem egy közeli park padjára és azon gondolkodtam, hogy mi legyen tovább...
- Elnézést leülhetek? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Persze, csak nyugodtan. - mosolyogtam rá, ő helyet foglalt és egy darabig csendesen ültünk egymás társaságában.
- Szép időnk van nem gondolod? - nézett rám.
- Igen valóban.
- Mi baj kislány? - nézett a szemembe az asszony.
- Semmi csak elgondolkoztam.
- Elmesélheted, ha szeretnéd, hátha tudok tanácsot adni. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, szerintem inkább ne, mert megrémítené a sötét valóság.
- Ugyan ilyen fiatalon, mint te mindenkinek voltak cifra dolgai. - próbált biztatni.
- Hát jó, édes anyám halála után új és rossz életet kezdtem. Egyik napról a másikra éltem és nem törődtem a következményekkel. Aztán nem rég volt, ami felnyitotta a szemem és ismét tanulok, küzdök az álmaimért, de még sem érzem igazán jól magam. Valami vagy valaki hiányzik. Ennyi lenne nagy vonalakba.
- Hm... akkor talán azzal folytathatod, hogy megkeresed a hiányzó darabkát. - tanácsolta.
- Nem, nem lehet egy hét múlva megnősül.
- Szereted? - nézett rám a hölgy.
- Magam sem tudom, hogy mit is érzek.
- Értem. Hát szerintem el kell döntened mihamarabb. - javasolta.
- Igen, tényleg jó lenne. - mosolyogtam rá.
- Elnézést. - jött oda egy férfi.
- Igen? - néztünk rá egyszerre.
- Maga Harry Stayles exe?
- Igen.
- És megerősítené a hírt, hogy össze jött Zayn Malik-kal és ezért mentek szét a másik banda taggal? - egy újság író... remek.
- Nem. Nem ezért volt és ez nem magára tartozik.
- Hát akkor? Egy másik nő van a dologba? Esetleg tud valamit Perrie Edwards-ról? - nézett rám.
- Ne haragudjon, de nem akarok magának semmit sem mondani és semmit sem megerősíteni. Ez személyes dolog, ami nem tartozik másokra az érintetteken kívül. - mondtam kicsit erő teljesebben.
- De maga az egyetlen forrásunk...
- Nem értette? Menjen el! - mondta a kedves hölgy.
- Látom, magukkal nem lehet megegyezni... - nézett ránk bosszúsan és elment.
- Azért köszöni megtanulhatott volna.- szóltam utána, a jelenlegi padtársam jót mosolygott.
- Akit említett az újságíró ő lenne a szerelmed?
- Nem, ő nem a szerelmem ő egy... egy kaland volt.
- Hm... most mennem kell ifjú hölgy, remélem még látjuk egymást és megoldódik az életed.
- Köszönöm, én is szépeket kívánok. Viszlát! - búcsúztunk el egymástól.
