23. rész

Ahogy telnek a napok egyre biztosabb vagyok magamban és abban, hogy hol a helyem és mit kell tennem.  Önmagam is megismerem. Például kiderült, hogy az eddigi vizsgáim is sikeresen teljesítettem. Petter-rel is alakul köztünk valami és a munka helyen is sikerült beilleszkednem.
A napjaim egyre szebbek és egyre hétköznapibbak, már nem ribancnak neveznek az utcán a férfiak, inkább hosszan tartó pillantásokat vettnek rám, majd flörtölni próbálnak velem, amit én nem viszonozok. Diablo is megszokta az új környezetet, aminek persze én örülök a legjobban.
- Szerelmem, már már megint elkalandoztál. - mosolygott rám Petter.
- Igen, valóban. Tudod...az az igazság, hogy el kellene mondanom végre neked a teljes múltam.
- Igen, örülnék neki, de azt mondtad, hogy nem szeretnél róla beszélni.
- Úgy érzem megbízhatok benned. Kiérdemelted a bizalmam és szeretném ha tudnád, hogy ki voltam, ahhoz hogy megismerd teljesen a mostani énem.
- Rendben Amanda, ahogy szeretnéd.- mondta, majd mellém ült a kanapéra én pedig letettem az ölemből a fekete macskát és belekezdtem a mondandómba.
- Amanda Cabot  a születési nevem, de mindenki Amanda Jerwood néven ismert. Az utóbbi miatt kaptam egy becenevet az előző munkámban.. Amjer, a jó fogás. 1994-ben születtem, tudom hogy neked azt mondtam, hogy 1988-ban.  Californiában éltem, de onnan később elköltöztem, mikor az édesanyám meghalt rákban.  Mivel nem volt pénzem akkor az egyetemre és anyukámnak a hátra hagyott kölcsöneit is ki kellet fizetnem munkát vállaltam... hostesként dolgoztam, vagyis azt is csináltam. Közben belefolytam a maffia egyéb titkos dolgaiba. Nem volt állandó lakhelyem pont e miatt, mint ahogy barátaim sem csak Diablo. Az albérletekre szánt pénzt és amit megélhetésre költöttem tartottam egyedül meg, a többit jótékony célra fordítottam.
- Hm... - nézett rám, láttam, hogy tényleg érdekli, így folytattam.
- Ha volt kedvem és akartam, leszoptam másokat, de csak dubla gázsiért.  egy megbízás miatt költöztem Londonba, ahol Harry Stayles barátnőjét kellett eljátszanom, mivel csak egy igazi barátnőt vihetett volna Perrie és Zayn esküvőjére, nem egy egy éjszakás kalandot. Oda költöztem a Londonban élő megbízómhoz Jack-hez. Harry belém szeretett. Közben megismerkedtem a banda tagokkal.. és éget köztünk a levegő Zayn-nel.  Akit közben meg is kellett volna ölnöm  még az esküvő előtt, mivel Damon, egy régi munkatársam... fogalmazzunk így megbízott. Mivel ő és Perrie csináltak egy közös gyereket. Perrienek meg csak Zayn pénze kellett. Nem tudtam megölni Zayn-t. Ki közben mindent megtudott rólam, én pedig elmenekültem. A többit már nagyjából tudod.
- Hűha...
- Tudom. Azt is megértem, ha többé nem akarsz velem beszélni.
- Nekem is el kell mondanom valamit....
- Igen? - néztem rá  meglepve.
- Igen. Tudod, engem is felbéreltek, felkészítettek arra, hogy jössz. Megkellet volna már rég ölnöm téged.
- Mi?- ledöbbentem.
- Jól érteted. Csak közben beléd szerettem. Egyedül egy kérdés áll fent..
- Igen? - néztem rá.
- Te szereted Zayn-t? - éreztem, ahogy a szeme szinte felperzsel a válaszért.

22. rész

 
~ Két hónap  múlva ~

Azóta nem hallottam egyik fiúról sem, és ennek örülnöm kéne, de van, aki hiányzik. Nem tudom mikor és miért változik egyfolytában a vele kapcsolatos érzelmem, de komolyan kiborít. Egyszer soha többé nem akarom látni, el akarom űzni magamtól és a fejemből is, leginkább a szívemből. Máskor pedig minél közelebb akarom tudni magamhoz. Fárasztó ezeket variálni és még az okát sem tudom. De már két hónapja nem láttam. Azóta rendbe tettem az életem és nagyjából tudom ki vagyok, mit szeretnék magammal kezdeni, ami meglepő, de egyben csodálatos érzés is.
Mindezek mellett Petterrel randizom, aki közben megszerette Diablot, aminek szívből örülök, mivel most e két hím nemű lény tölti ki az életem.
- Am, gyere! El ne késsünk. - mosolygott rám Petter.
- Igen már is, csak elgondolkoztam.
- Ezen meg sem lepődök. - mosolygott és átfogta a derekam, miközben egy könnyed puszit nyomot az orcámra. Vissza mosolyogtam rá, majd igyekeztünk az órára.

~ Eközben ~

- Már mondtam Perrie, nem érdekled őt. Az esküvőt is lemondta és nem akar látni és közben mi is barátok lettünk.
- Damon, ide figyelj! Tudom, hogy mindketten az a cafka után rohangáltatok, de ez téged nem jogosít fel arra, hogy tulajdonodként kezelj!
- De szívem. Te vagy a gyermekem anyja, ha tetszik, ha nem.
- Mekkora paraszt vagy! - kiabált rám a leendő asszonykám.
- Tudom, de neked bejönnek a sötét alakok nem? - kérdeztem enyhe fölénnyel.
- Te tényleg sötét vagy!- vágta rá.
- Vigyázz mit mondasz kicsi szívem... - emeltem fel a hangom.
- Mert mit csinálsz? Megvernél egy kis mamát? Vagy megkínoznád? Esetleg megöletnéd? - tette fel gúnyos kérdéseit.
- Nem, de halára basznám! - vágtam hozzá, mire ott hagyott, belőlem nevetés tört ki. - Enye-enye... ezek a mai nők.. nem értékelik a poénokat. Szívem vicceltem, tudod, hogy szeretlek! - mentem utána.
- Tudom te tuskó. - mondta és megcsókolt. Imádom a csókjait és persze az ajkát, ami elég sok mindenhez ért, de még is tudom, hogy van valahol egy másik nő, kit meg kell kaparítanom, akár egy csak éjszakára.

21.rész

Remek megérkezett az elveszett kis madár.. és meg kell mondjam kifejezetten dögös..... lehet még is rá van szükségem és nem a terhes pacsirtára.
- Szerbusz szépségem!- üdvözöltem Amjert.
- Szia Damon, remélem nem volt megterhelő megkeresni. - próbált szívhez szóló lenni. De én ismerem ő kőszívű és rideg gyilkos... és kibaszott szexi.
- Tudod szivi, még mindig kipróbálnálak. - haraptam a számba és kacsintottam.... mondjuk ezen a kanapén amin most fekszek, elég kényelmes.
- Damon, bottal sem piszkálnálak meg... nem eseteim a drogosok. -vágott vissza.
- Hát kik az eseteid? - jött ki a mosdóból a fürtös.
- Remek..... te is itt. - monda válaszként a szőkeség.
- Ne durcizz már.. a válasz engem is érdekel. - mondtam.
- Leszarom. - mondta.
- Én meg nem. - lépet elő Jack is. - Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, ha le lépsz, de mi mind a négyen utánad eredtünk és ennek oka van. Engem az sem érdekel, hogy Damon-t felültetted, mert nekem dolgoztál főként akkor. Én voltam és vagyok a munkáltatód. Az sem érdekel, hogy ha utálod Harry-t. Mint, ahogy az sem ha Zaynnel van köztetek valami. Tudod én mindenen szemet hunytam volna, de az, hogy nekem sem szóltál. Csak egy két szavas üzenettel ott hagytál.. ez felmérgelt. Úgy érzem én ennél sokkal többet érdemeltem volna és még barátok is vagyunk. Szóval meglehetősen haragszom rád, de örülök, hogy jól vagy. És magyarázattal tartozol. - fejezte be hosszú és unalmas mondani valóját Jack.
- Bocsánat. - ennyit mondott. Bár szerintem ez is már nagyon nagy szó nála.
- Minimum... - mondta Jack, de ezt majd négy szem közt megbeszéljük. Nekem több mondani valóm nincs hozzád. Tiszteletben tartom a döntésed. - mondtam... hiába velem ellentétben talpig úriember.
- Köszönöm. - mosolygott rá Amjer.
- Most én jövök... - kezdte a göndörke. - Tehát, oké nem szeretsz és barátként se tekintesz rám.. tudom csak egy munka vagyok.. vagyis voltam. - javította ki magát. - De azért ha le lépsz és barátnő nélkül maradok szólj... és ne egy haverommal kezdj ki. Legalább is ne a tudtom nélkül. - mondta.
- Most ti komolyan azt akarjátok, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek? - tette fel szemre hányó kérdését a vadcica.
- Én nem. Én már így is meglepődtem rajtad. - védekeztem. - Én egész mást akarok tőled. - mondtam és megnyaltam az ajkam.
- Pf... - ennyi volt a reakciója, de legalább ez már jobban illik a vadmacska imidzséhez.
- Mondhatod előttem Zayn. - ajánlódtam fel, amin én is annyira meglepődtem, mint a szobában lévők.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam neki.
- Rendben. Nos... Amjer vagy Amanda nekem mindig az első maradsz.  Szóval mélyen csalódtam benned, hogy ilyen puhány vagy. És nem gyilkoltad meg őt... de még is rá jöttem, hogy egy talán érző nő vagy.  Mindegy. Én megbocsájtok, de tartozol nekem. - mondtam.
- Szánalmasak vagytok. Azt gondoljátok nekem könnyű? Az egész éltem hazugság és ezen változtatni akarok.  Nem akarom, hogy ez így folytatódjon. Már mondtam Maliknak, hogy a múltam megváltozott és így ti is kiestek ebből. Nem akarlak egyikőtöket sem többé látni. Nem akarok rólatok tudni. Sajnálom de az életem egy szakaszát lezártam és ti is mind abban a szakaszban vagytok. - mondta kicsit idegesen... hm Amjer néha még engem is meglepsz. Nem jutottunk szóhoz. Szét nézet rajtunk majd az ajtó felé sétált. - Ne keresettek! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót... talán már örökre.

20. rész

- Na jó esünk túl az ötös beszélgetésen. - mondtam egy kis csend után.
- Tudtam, hogy beadod a derekad.
- Ne bízd el magad Malik. Változom, de nem lettem más ember.
- Tudom szöszi.. tudom. - mondta és elővette a telefonját, majd beszélgetésbe keveredett a készüléken keresztül. "Igen, megtaláltam... Komolyan... Nem ezzel nem viccelnék.... Találkozunk a hotelba, szedj össze mindenkit... Igen.... Ő is....Ne idegesíts.... Mondom.... Jól van, majd meglátod... Csá".
- Hova? - néztem rá.
- Ahol megszálltunk.
- Rendben, siessünk, mert nekem mennem kell majd dolgozni. - mondtam, mintha egy felelősség teljes nő lennék.. remélem egyszer az is leszek.
- Oké.
Elindultunk, az úton egy keveset beszélgettünk, de én ezt a beszélgetést igyekeztem rövidre fogni.
- Ha Niall nem szakít közbe  minket, akkor lefekszel velem? - fogatok erre a kérdésre, már nagyon várt.
- Nem.  - mondtam Zayn-nek.
- Nekem pedig úgy tűnt és tudod én egyáltalán nem bánnám....
- Fogd már be! Nem érdekelsz. - mutattam a gonoszabb oldalam.
- De most komolyan, ne mond hogy nem kívánsz engem.. éreztem a vágyat, és te érezheted a férfiasságom.
- Ide figyelj Malik, plusz egy holtest már nem számít a bűn lajstromomon.
- Nem ölnél meg akkor sem tetted...
- Nem na és? Most is megtehetném.. lehet pont akkor akartam meg tenni, mikor úgy megkívántál.. lehet egy tőrt döftem volna a szívedbe. Erre nem is gondoltál? - néztem rá üres, érzelem mentes tekintettel.
- Már mondtam, te nem ilyen vagy.
- Honnan tudod? Nem is ismersz... csak pár infót tudsz rólam, az pedig édes kevés...
- Nem állok le veled... tudom és kész. - mondta győzedelmes mosollyal.
- Te mekkora paraszt vagy!
- Na mekkora?
- Jó nagy. - mondtam, amin ismét csak mosolygott, ezzel jobban fel mérggelt....
- Itt vagyunk. - mondta a hotel ajtajához érve.

19.rész

-Várj! - szólt utánam egy ismerős hang.Én ezt nem hiszem el.... elkezdtem futni, de az ismerős utánam eredt. Nem tudtam lerázni.
- Mit akarsz? - kérdeztem egy fa mögül.
- Téged.
- Zayn, hagyjuk. Egyáltalán mit keresel te itt?
- Mondom, téged keresünk. És egész jól elbújtál, de látod megtaláltalak. - kacsintott. Nem tudom most a fára gondolt, vagy a helységre.
- Milyen ironikus. Miért keretek ti engem és kivel kerestek engem? - tettem fel a kérdéseim.
- Mert eltűntél és mindenkinek tartozol magyarázattal, meg mindenkinek fontos vagy, bizonyos téren. És Én, Harry, Jack és Damon.
- Csodás.... igazán érdekesen összeválogatott kóbor falka.
- Hm?
- Mondjuk úgy, hogy ez egy metafora. Te egy vizsla lehetnél.... Harry egy puli, Jack egy labrador és Damon egy doberman.
- Ez honnan jött? - nézett rám furán.
- Ahonnan ti.
- Aha... vagyis?
- Londonból.
- Tudod, nem tudom eldönteni, hogy mit szeretek jobban, ha bunkó vagy és szexi vagy ha kedves és tüzes.... de ez most egyik sem.
- Nem érdekel... hagyatok békén! Új életet akarok kezdeni. Szeretnék egy normális életet.
- Én is.
- Jah... látom, ezért követsz.
- Pontosan, az életem veled szeretném eltölteni, le élni és megosztani. Ez olyan hihetetlen? - szállt velem vitába.
- Igen. Az. Hihetetlen.
- Figyelj Amanda, mi mind a négyen szeretnénk veled beszélni és komolyan mondom utána békén hagyunk ha te is így akarod.
- Még te is?
- Azt nem ígérem. Én beléd szerettem értsd meg!
- Nézd Zayn, ez nem helyes. Törődj bele!
- Sosem fogok bele törődni.
- Hát akkor pedig hozzá kell szoknod, a tudathoz, hogy én nem létezem többé. A múltam megszűnt, mint ahogy az abban lévő emberek. Köztük te is. - mondtam el neki, bár tudom, hogy nem volt se szép se helyes, mert én is érzek valami szikrát. De le fogom győzni és nem engedem, hogy lángra lobbanjon.

18. rész

 A hatékonyabb keresés érdekében szét váltunk, hogy megkeressük Amandát. Remélem tényleg megtaláljuk, mert már egy ideje utána nyomozunk és meg kell neki mondanom, hogy mit is érzek iránta.
Egy fotós gátolta a keresésem...
- Jó napot! Maga Zayn Malik?
- Én. Jó napot! - próbáltam rövidre venni a szót.
- Megenged egy képet és egy riportot? - érdeklődött a férfi.
- Nem igazán érek rá. - mondtam.
- Gyors leszek, kérem.
- Nem. Esetleg egy információért cserébe. - vettem fontolóra a dolgot, mivel akár még hasznom is lehet ebből az egészből.
- Mi lenne az?
- Látta itt Harry Stayles exét? - kérdeztem rá kerek perec.
- Igen a közeli parkban körül belül 10 perce.
- Viccel velem?
- Nem, ha gondolja oda vezetem.
- Nagyszerű! - örültem meg az ajánlatnak. A fotós és jelenlegi idegen vezetőm társaságába elindultunk az említett park felé.
- És Harrold vissza szeretné hódítani a lányt?
- Nem, csak beszélnünk kell vele.
- Magának is? - érdeklődött, jó firkász módjára.
- Igen, nekem is.
- És mi van a házasságával? - faggatott tovább.
-Nem lesz Perrie-vel esküvőm, legyen ennyi elég. - mondtam a firkásznak. Szerencsére pont oda értünk.
- Itt láttam a lányt. Mivel, nem hajlandó segíteni és teljesen nem akarok bele mászni a magán életükbe...Sok sikert kívánok.
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Magának is Malik! - köszönt el az újságíró én pedig útnak eredtem tele reményekkel.

17. rész

Soha nem fogom megérteni mi is történik vele, ha így folytatom... emberek állítanak meg az utcán, újságírók akarnak velem riportot készíteni. Emlékek hada kavarog bennem, egy normális életre vágyom... szeretném megtalálni azt aki vagyok és a legrosszabb, hogy még is  van aki hiányzik.
Az óráim után leültem egy közeli park padjára és azon gondolkodtam, hogy mi legyen tovább...
- Elnézést leülhetek? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Persze, csak nyugodtan. - mosolyogtam rá, ő helyet foglalt és egy darabig csendesen ültünk egymás társaságában.
- Szép időnk van nem gondolod? - nézett rám.
- Igen valóban.
- Mi baj kislány? - nézett a szemembe az asszony.
- Semmi csak elgondolkoztam.
- Elmesélheted, ha szeretnéd, hátha tudok tanácsot adni. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, szerintem inkább ne, mert megrémítené a sötét valóság.
- Ugyan ilyen fiatalon, mint te mindenkinek voltak cifra dolgai. - próbált biztatni.
- Hát jó, édes anyám halála után új és rossz életet kezdtem. Egyik napról a másikra éltem és nem törődtem a következményekkel. Aztán nem rég volt, ami felnyitotta a szemem és ismét tanulok, küzdök az álmaimért, de még sem érzem igazán jól magam. Valami vagy valaki hiányzik. Ennyi lenne nagy vonalakba.
- Hm... akkor talán azzal folytathatod, hogy megkeresed a hiányzó darabkát. - tanácsolta.
- Nem, nem lehet egy hét múlva megnősül.
- Szereted? - nézett rám a hölgy.
- Magam sem tudom, hogy mit is érzek.
- Értem. Hát szerintem el kell döntened mihamarabb. - javasolta.
- Igen, tényleg jó lenne. - mosolyogtam rá.
- Elnézést. - jött oda egy férfi.
- Igen? - néztünk rá egyszerre.
- Maga Harry Stayles exe?
- Igen.
- És megerősítené a hírt, hogy össze jött Zayn Malik-kal és ezért mentek szét a másik banda taggal? - egy újság író... remek.
- Nem. Nem ezért volt és ez nem magára tartozik.
- Hát akkor? Egy másik nő van a dologba? Esetleg tud valamit Perrie Edwards-ról? - nézett rám.
- Ne haragudjon, de nem akarok magának semmit sem mondani és semmit sem megerősíteni. Ez személyes dolog, ami nem tartozik másokra az érintetteken kívül. - mondtam kicsit erő teljesebben.
- De maga az egyetlen forrásunk...
- Nem értette? Menjen el! - mondta a kedves hölgy.
- Látom, magukkal nem lehet megegyezni... - nézett ránk bosszúsan és elment.
- Azért köszöni megtanulhatott volna.-  szóltam utána, a jelenlegi padtársam jót mosolygott.
- Akit említett az újságíró ő lenne a szerelmed?
- Nem, ő nem a szerelmem ő egy... egy kaland volt.
- Hm...  most mennem kell ifjú hölgy, remélem még látjuk egymást és megoldódik az életed.
- Köszönöm, én is szépeket kívánok. Viszlát! - búcsúztunk el egymástól.