20. rész

- Na jó esünk túl az ötös beszélgetésen. - mondtam egy kis csend után.
- Tudtam, hogy beadod a derekad.
- Ne bízd el magad Malik. Változom, de nem lettem más ember.
- Tudom szöszi.. tudom. - mondta és elővette a telefonját, majd beszélgetésbe keveredett a készüléken keresztül. "Igen, megtaláltam... Komolyan... Nem ezzel nem viccelnék.... Találkozunk a hotelba, szedj össze mindenkit... Igen.... Ő is....Ne idegesíts.... Mondom.... Jól van, majd meglátod... Csá".
- Hova? - néztem rá.
- Ahol megszálltunk.
- Rendben, siessünk, mert nekem mennem kell majd dolgozni. - mondtam, mintha egy felelősség teljes nő lennék.. remélem egyszer az is leszek.
- Oké.
Elindultunk, az úton egy keveset beszélgettünk, de én ezt a beszélgetést igyekeztem rövidre fogni.
- Ha Niall nem szakít közbe  minket, akkor lefekszel velem? - fogatok erre a kérdésre, már nagyon várt.
- Nem.  - mondtam Zayn-nek.
- Nekem pedig úgy tűnt és tudod én egyáltalán nem bánnám....
- Fogd már be! Nem érdekelsz. - mutattam a gonoszabb oldalam.
- De most komolyan, ne mond hogy nem kívánsz engem.. éreztem a vágyat, és te érezheted a férfiasságom.
- Ide figyelj Malik, plusz egy holtest már nem számít a bűn lajstromomon.
- Nem ölnél meg akkor sem tetted...
- Nem na és? Most is megtehetném.. lehet pont akkor akartam meg tenni, mikor úgy megkívántál.. lehet egy tőrt döftem volna a szívedbe. Erre nem is gondoltál? - néztem rá üres, érzelem mentes tekintettel.
- Már mondtam, te nem ilyen vagy.
- Honnan tudod? Nem is ismersz... csak pár infót tudsz rólam, az pedig édes kevés...
- Nem állok le veled... tudom és kész. - mondta győzedelmes mosollyal.
- Te mekkora paraszt vagy!
- Na mekkora?
- Jó nagy. - mondtam, amin ismét csak mosolygott, ezzel jobban fel mérggelt....
- Itt vagyunk. - mondta a hotel ajtajához érve.