- Szerbusz szépségem!- üdvözöltem Amjert.
- Szia Damon, remélem nem volt megterhelő megkeresni. - próbált szívhez szóló lenni. De én ismerem ő kőszívű és rideg gyilkos... és kibaszott szexi.
- Tudod szivi, még mindig kipróbálnálak. - haraptam a számba és kacsintottam.... mondjuk ezen a kanapén amin most fekszek, elég kényelmes.
- Damon, bottal sem piszkálnálak meg... nem eseteim a drogosok. -vágott vissza.
- Hát kik az eseteid? - jött ki a mosdóból a fürtös.
- Remek..... te is itt. - monda válaszként a szőkeség.
- Ne durcizz már.. a válasz engem is érdekel. - mondtam.
- Leszarom. - mondta.
- Én meg nem. - lépet elő Jack is. - Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, ha le lépsz, de mi mind a négyen utánad eredtünk és ennek oka van. Engem az sem érdekel, hogy Damon-t felültetted, mert nekem dolgoztál főként akkor. Én voltam és vagyok a munkáltatód. Az sem érdekel, hogy ha utálod Harry-t. Mint, ahogy az sem ha Zaynnel van köztetek valami. Tudod én mindenen szemet hunytam volna, de az, hogy nekem sem szóltál. Csak egy két szavas üzenettel ott hagytál.. ez felmérgelt. Úgy érzem én ennél sokkal többet érdemeltem volna és még barátok is vagyunk. Szóval meglehetősen haragszom rád, de örülök, hogy jól vagy. És magyarázattal tartozol. - fejezte be hosszú és unalmas mondani valóját Jack.
- Bocsánat. - ennyit mondott. Bár szerintem ez is már nagyon nagy szó nála.
- Minimum... - mondta Jack, de ezt majd négy szem közt megbeszéljük. Nekem több mondani valóm nincs hozzád. Tiszteletben tartom a döntésed. - mondtam... hiába velem ellentétben talpig úriember.
- Köszönöm. - mosolygott rá Amjer.
- Most én jövök... - kezdte a göndörke. - Tehát, oké nem szeretsz és barátként se tekintesz rám.. tudom csak egy munka vagyok.. vagyis voltam. - javította ki magát. - De azért ha le lépsz és barátnő nélkül maradok szólj... és ne egy haverommal kezdj ki. Legalább is ne a tudtom nélkül. - mondta.
- Most ti komolyan azt akarjátok, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek? - tette fel szemre hányó kérdését a vadcica.
- Én nem. Én már így is meglepődtem rajtad. - védekeztem. - Én egész mást akarok tőled. - mondtam és megnyaltam az ajkam.
- Pf... - ennyi volt a reakciója, de legalább ez már jobban illik a vadmacska imidzséhez.
- Mondhatod előttem Zayn. - ajánlódtam fel, amin én is annyira meglepődtem, mint a szobában lévők.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam neki.
- Rendben. Nos... Amjer vagy Amanda nekem mindig az első maradsz. Szóval mélyen csalódtam benned, hogy ilyen puhány vagy. És nem gyilkoltad meg őt... de még is rá jöttem, hogy egy talán érző nő vagy. Mindegy. Én megbocsájtok, de tartozol nekem. - mondtam.
- Szánalmasak vagytok. Azt gondoljátok nekem könnyű? Az egész éltem hazugság és ezen változtatni akarok. Nem akarom, hogy ez így folytatódjon. Már mondtam Maliknak, hogy a múltam megváltozott és így ti is kiestek ebből. Nem akarlak egyikőtöket sem többé látni. Nem akarok rólatok tudni. Sajnálom de az életem egy szakaszát lezártam és ti is mind abban a szakaszban vagytok. - mondta kicsit idegesen... hm Amjer néha még engem is meglepsz. Nem jutottunk szóhoz. Szét nézet rajtunk majd az ajtó felé sétált. - Ne keresettek! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót... talán már örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm! :)