19.rész

-Várj! - szólt utánam egy ismerős hang.Én ezt nem hiszem el.... elkezdtem futni, de az ismerős utánam eredt. Nem tudtam lerázni.
- Mit akarsz? - kérdeztem egy fa mögül.
- Téged.
- Zayn, hagyjuk. Egyáltalán mit keresel te itt?
- Mondom, téged keresünk. És egész jól elbújtál, de látod megtaláltalak. - kacsintott. Nem tudom most a fára gondolt, vagy a helységre.
- Milyen ironikus. Miért keretek ti engem és kivel kerestek engem? - tettem fel a kérdéseim.
- Mert eltűntél és mindenkinek tartozol magyarázattal, meg mindenkinek fontos vagy, bizonyos téren. És Én, Harry, Jack és Damon.
- Csodás.... igazán érdekesen összeválogatott kóbor falka.
- Hm?
- Mondjuk úgy, hogy ez egy metafora. Te egy vizsla lehetnél.... Harry egy puli, Jack egy labrador és Damon egy doberman.
- Ez honnan jött? - nézett rám furán.
- Ahonnan ti.
- Aha... vagyis?
- Londonból.
- Tudod, nem tudom eldönteni, hogy mit szeretek jobban, ha bunkó vagy és szexi vagy ha kedves és tüzes.... de ez most egyik sem.
- Nem érdekel... hagyatok békén! Új életet akarok kezdeni. Szeretnék egy normális életet.
- Én is.
- Jah... látom, ezért követsz.
- Pontosan, az életem veled szeretném eltölteni, le élni és megosztani. Ez olyan hihetetlen? - szállt velem vitába.
- Igen. Az. Hihetetlen.
- Figyelj Amanda, mi mind a négyen szeretnénk veled beszélni és komolyan mondom utána békén hagyunk ha te is így akarod.
- Még te is?
- Azt nem ígérem. Én beléd szerettem értsd meg!
- Nézd Zayn, ez nem helyes. Törődj bele!
- Sosem fogok bele törődni.
- Hát akkor pedig hozzá kell szoknod, a tudathoz, hogy én nem létezem többé. A múltam megszűnt, mint ahogy az abban lévő emberek. Köztük te is. - mondtam el neki, bár tudom, hogy nem volt se szép se helyes, mert én is érzek valami szikrát. De le fogom győzni és nem engedem, hogy lángra lobbanjon.