13. rész

Mikor oda értünk még egyszer eltöprengtem azon, hogy ki is vagyok és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom. Ahhoz hogy megtaláljam le kell zárnom  a múltam és új életet kell kezdenem. Lehetőleg most tisztességeset.
- Köszönöm. - mondtam a sofőrnek.
- Rendben kisasszony. Vigyem a csomagjait?
- Nem. Arra semmi szükség. Itt a pénz. - adtam át a bankjegyeket.

- De ez több.

- Tartsa meg. - mosolyogtam rá, majd a macskával és a cuccaimmal elindultam a pulthoz jegyet venni.
- Hova szeretne menni? - kérdezte a nő.

- Melyik járat indul 10 perc múlva? - kérdeztem teljesen komolyan.

- Montana-i.

- Rendben akkor oda kérek jegyet.

- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.

- Igen.

- Már is adom. - ahogy át adta ki is fizettem majd indultam az ellenőrzőbe, hol mindent rendben találtak. Tehát az úti célól USA, Montana és Helena a főváros. Remélhetőleg nem fog senki megtalálni és messze az otthonomtól, a munkámtól új életet kezdhetek és megtalálhatom azt, aki leginkább hiányzik az életemből. Önmagam...
Milyen érdekes film cím lenne..... Amjer, a jó fogás elveszett.... Komolyan mondom egyre szánalmasabbnak érzem magam, de tudom, hogy nem folytathatom azt amit elkezdtem. Tudom, hogy végre normális életet kell élnem és ehhez az kell, hogy ne ismerjenek.
- "Kérjük az öveket becsatolni" - hangzott el a repülőből, felszállás indul, úgy, mint az új életem.
Egész út alatt zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mi legyen ez után. A fővárosban jelentkezek egy egyetemre szerencsére a jegyeim elég jók, meg keresek valami munkát, egy közeli boltban vagy nem tudom... és egy albérlet is kellene....

Miután megérkeztem az új városomba, hívtam egy taxit és megkértem vigyen el az itteni egyetem központjába.  Ez után bementem és megkérdeztem, hogy tudok e most jelentkezni. Szerencsére pont most van a keresztfelvételi, így igen.
- Elnézést... - szólított meg egy idegen.
- Igen? -néztem rá.
- Ide nem hozhatsz macskát. - nézett Diablóra.
- Jó.
- Vid innen ki! Most! - emelte fel a  hangját, pedig nem sokkal lehet idősebb nálam.
- Ne kiabálj velem!
- Jól van...
- Köszönöm. - néztem rá, majd végig mértem a fickót. Oké, hogy új életet kezdek meg minden.... de attól még nem muszáj hagynom, hogy valaki így bánjon velem.
- Nincs mit, de a macska...
- Itt sem vagyunk. - mondtam, felpakoltam és indultam a bejárati ajtó felé, ami kifelé is vezetett.  Ezek után a talpam alá vettem a várost kerestem egy albérletet, amire a pénzem meg van 3 hónapra, csak azért spórolnom kell.. tandíj, lakbér, ellátás...