14. rész

~ Két hét elteltével ~

Sikeres felvételit nyertem a pszichológia karra. Megismerkedtem Petterrel, aki Diablót kiakarta zavarni nem is olyan rég. Ő segített lakást is találni valamint munkát az egyetem mellé, így az egyik közeli étterembe felszolgálok és mosogatok... mikor éppen mi kell.

Most pedig siettek órára.

- Szia California! - köszönt  Petter.

- Szia macska gyűlölő. - mosolyogtam rá. Igen már megtanultam őszintén mosolyogni, kezdem vissza kapni azt, akit el nem szabadod volna engednem önmagamból.

- Milyen órára mész? 

- Anatómia.

- Én is.  Bocsi, hogy mindig megkérdezem de nem emlékszem az óra rendedre. - közös óráink száma igen magas, mivel ő orvosira jár.

- Semmi baj.

- Tényleg ma mész dolgozni?

- Igen. Miért?

- Gondoltam órák után elmehetnénk pizzázni. - mosolygott.

- Köszi, de nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Miért? - nézett rám kétségbe esve.

- Tudod Petter, nekem nincs szerencsém a szerelemben.

- Értem... akkor csak egy baráti pizza?

- Tényleg dolgozom, majd máskor.

- Rendben van. Szavadon foglak szőkeség. De gyere mert elkésünk. - vettük sietősre a sétálgatást.

Közben gondolataim azokon jártak, akiket otthagytam Londonba.... és cserben. Harry, Jack és Zayn. De még is úgy érzem, hogy most ez volt a legbölcsebb döntés, hogy ismét élhessek.