10. rész

- Gyere be! - invitált beljebb.
- Köszi.
- Kérsz valamit inni? - nézet rám a mély barna szempár.
- Igen, egy ásvány víz jól esne, de ha lehet szénsav mentes. - mondtam mosolyogva, ami meglepő, mivel ez a mosoly természetes volt.
- Rendben. Hozom, addig ülj le! - le huppantam a kanapéra és vártam, kis idő múlva meg is érkezett a pohár vízzel, amit kértem és mellé hozott rágcsát is. Pontosabban ropit és chipset.
- Köszönöm Zayn.
- Igazán nincs mit.  Hogy kezdjem el?- nézett rám, egy kis hatás szünet után folytatta a mondani valóját. - Így a jó: " Kedves egyetlen Perriem!" vagy " Drága szívem csücske!"?
- Őszintén? Mind kettő borzasztó. - vallódtam be, láttam az arcán a csöppnyi csalódottságot, de volt valami más is a szemében, amit nem tudtam megfejteni. Túl sokáig fürkészni meg nem akartam, így próbáltam egy megfelelő megszólítást kitalálni. - Szóval, mit szólsz ehhez: " Perrie, szerelmem!".
- Nem rossz, de az a baj, hogy nem az. - mondta, amin én lepődtem meg. Oké,persze tudom, hogy valami nem stimmel köztük, de akkor is. Ez csak az esküvő miatt lehetne, meg Damon miatt.
- Ezt most nem értem. - valódtam be.
- Nem hiszek neked. Nézd Amanda Jerwood, vagy Amanda Cabot, amelyiket jobban szereted... - nézett rám és a tekintettét nem vette le rólam, bennem pedig egy pillanatra meg fagyott a vér.... Ezt ő honnan tudja. Nem tudtam megszólalni, az életemben a második alkalom, mikor fogalmam sincs mit kellene mondanom, mert félek. Tényleg félek.  - Megleptelek igaz? - nem szóltam, vártam, hogy elmondja amit mondani akar. - Tudom, hogy kurva vagy, vagy hostess ahogy tetszik. Tudom, hogy Perrie megcsalt engem és azt is, hogy kivel. Azt is tudom, hogy Harry téged bérelt fel, hogy a barátnőjét megjátszd. Azt is tudom, hogy mikor születtél. Tudom, ki volt anyukád. Tudom, hogy van egy macskád. Ismerem Edwardot is. Egyedül csak azt nem tudom, hogy te ki vagy. - még mindig ledöbbenve néztem rá.  Nem hagyta el a torkom szó. - Ne félj, én nem akarlak megölni..
- Mi..mit akarsz? - ennyi. Ez jött ki a hang képző szerveimen.
- Meg tudni, ki is vagy pontosan és, hogy miért versz át mindenkit.
- Ho.. honnan tudod? - jöttek sorba a kérdések.
- Gyanús volt, hogy Harry-nek nem egy éjszakás kalandja van csak és felhívtam egy régi barátom, aki a rendőrségen dolgozik és meg tudtam rólad mindent... csak azt nem, hogy pontosan ki is vagy te a tömérdek álca közül.
- Értem. - végre sikerült a szemébe néznem.
- Ennyi?  Nem is akarsz alkut kötni? Nem akarod kimagyarázni? - fürkészett, mint ahogy én tettem nem rég.
- Ennyi. Már úgy is tudsz mindent.
- Nem mindent. Azt nem, hogy te ki vagy.
- Lehet, hogy én nem is létezem, mert nincs igazi életem. - válaszoltam a szívemből. Hosszú ideje először egy idegennek.
- A szüleid sose mondták, hogy maradj hű magadhoz? - nézett rám, a titokzatos szemek az én kék pupilláim mélyére hatoltak.
- De. De meghaltak. - válaszoltam hidegen.
- Tudod... - mosolyra húzta a férfiasan telt ajkát. - Nem kellene így lennie... te csinálhatnál mást is. Nem hiszem el, hogy az igazi Amanda Cabot, ilyen.
- Az igazit én sem ismerem.
- De én szeretném.
- Veszélyes lenne Zayn. Te már így is veszélyben vagy.
- Nem bántasz. Tudom. Nem fogsz megölni, hiába kérte Damon.- ismét meglepett. Honnan tudja?
-  Ezt te nem tudhatod. - ahogy kimondtam egészen közel jött hozzám. Az auráink találkoztak. Megnyalta a száját.  Láttam rajta, hogy kíván engem. Éreztem a levegőn.
- Tudom. Azt is, hogy egy munka számodra az egész. Azt is, hogy mindenkit távol akarsz tartani magadtól. Azt is, hogy igazából magadtól félsz. Azt is tudom, hogy előbb utóbb megtalálod önmagad.
- Oh... Malik, mond miért viselkedsz így velem? Miért érzem azt, hogy most én vagyok a vad és nem a vadász. Miért érzem gyengének magam? Miért vagyok veled őszinte?
- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van...