21.rész

Remek megérkezett az elveszett kis madár.. és meg kell mondjam kifejezetten dögös..... lehet még is rá van szükségem és nem a terhes pacsirtára.
- Szerbusz szépségem!- üdvözöltem Amjert.
- Szia Damon, remélem nem volt megterhelő megkeresni. - próbált szívhez szóló lenni. De én ismerem ő kőszívű és rideg gyilkos... és kibaszott szexi.
- Tudod szivi, még mindig kipróbálnálak. - haraptam a számba és kacsintottam.... mondjuk ezen a kanapén amin most fekszek, elég kényelmes.
- Damon, bottal sem piszkálnálak meg... nem eseteim a drogosok. -vágott vissza.
- Hát kik az eseteid? - jött ki a mosdóból a fürtös.
- Remek..... te is itt. - monda válaszként a szőkeség.
- Ne durcizz már.. a válasz engem is érdekel. - mondtam.
- Leszarom. - mondta.
- Én meg nem. - lépet elő Jack is. - Tudod, engem egyáltalán nem érdekel, ha le lépsz, de mi mind a négyen utánad eredtünk és ennek oka van. Engem az sem érdekel, hogy Damon-t felültetted, mert nekem dolgoztál főként akkor. Én voltam és vagyok a munkáltatód. Az sem érdekel, hogy ha utálod Harry-t. Mint, ahogy az sem ha Zaynnel van köztetek valami. Tudod én mindenen szemet hunytam volna, de az, hogy nekem sem szóltál. Csak egy két szavas üzenettel ott hagytál.. ez felmérgelt. Úgy érzem én ennél sokkal többet érdemeltem volna és még barátok is vagyunk. Szóval meglehetősen haragszom rád, de örülök, hogy jól vagy. És magyarázattal tartozol. - fejezte be hosszú és unalmas mondani valóját Jack.
- Bocsánat. - ennyit mondott. Bár szerintem ez is már nagyon nagy szó nála.
- Minimum... - mondta Jack, de ezt majd négy szem közt megbeszéljük. Nekem több mondani valóm nincs hozzád. Tiszteletben tartom a döntésed. - mondtam... hiába velem ellentétben talpig úriember.
- Köszönöm. - mosolygott rá Amjer.
- Most én jövök... - kezdte a göndörke. - Tehát, oké nem szeretsz és barátként se tekintesz rám.. tudom csak egy munka vagyok.. vagyis voltam. - javította ki magát. - De azért ha le lépsz és barátnő nélkül maradok szólj... és ne egy haverommal kezdj ki. Legalább is ne a tudtom nélkül. - mondta.
- Most ti komolyan azt akarjátok, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek? - tette fel szemre hányó kérdését a vadcica.
- Én nem. Én már így is meglepődtem rajtad. - védekeztem. - Én egész mást akarok tőled. - mondtam és megnyaltam az ajkam.
- Pf... - ennyi volt a reakciója, de legalább ez már jobban illik a vadmacska imidzséhez.
- Mondhatod előttem Zayn. - ajánlódtam fel, amin én is annyira meglepődtem, mint a szobában lévők.
- Én már elmondtam mindent, amit akartam neki.
- Rendben. Nos... Amjer vagy Amanda nekem mindig az első maradsz.  Szóval mélyen csalódtam benned, hogy ilyen puhány vagy. És nem gyilkoltad meg őt... de még is rá jöttem, hogy egy talán érző nő vagy.  Mindegy. Én megbocsájtok, de tartozol nekem. - mondtam.
- Szánalmasak vagytok. Azt gondoljátok nekem könnyű? Az egész éltem hazugság és ezen változtatni akarok.  Nem akarom, hogy ez így folytatódjon. Már mondtam Maliknak, hogy a múltam megváltozott és így ti is kiestek ebből. Nem akarlak egyikőtöket sem többé látni. Nem akarok rólatok tudni. Sajnálom de az életem egy szakaszát lezártam és ti is mind abban a szakaszban vagytok. - mondta kicsit idegesen... hm Amjer néha még engem is meglepsz. Nem jutottunk szóhoz. Szét nézet rajtunk majd az ajtó felé sétált. - Ne keresettek! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót... talán már örökre.

20. rész

- Na jó esünk túl az ötös beszélgetésen. - mondtam egy kis csend után.
- Tudtam, hogy beadod a derekad.
- Ne bízd el magad Malik. Változom, de nem lettem más ember.
- Tudom szöszi.. tudom. - mondta és elővette a telefonját, majd beszélgetésbe keveredett a készüléken keresztül. "Igen, megtaláltam... Komolyan... Nem ezzel nem viccelnék.... Találkozunk a hotelba, szedj össze mindenkit... Igen.... Ő is....Ne idegesíts.... Mondom.... Jól van, majd meglátod... Csá".
- Hova? - néztem rá.
- Ahol megszálltunk.
- Rendben, siessünk, mert nekem mennem kell majd dolgozni. - mondtam, mintha egy felelősség teljes nő lennék.. remélem egyszer az is leszek.
- Oké.
Elindultunk, az úton egy keveset beszélgettünk, de én ezt a beszélgetést igyekeztem rövidre fogni.
- Ha Niall nem szakít közbe  minket, akkor lefekszel velem? - fogatok erre a kérdésre, már nagyon várt.
- Nem.  - mondtam Zayn-nek.
- Nekem pedig úgy tűnt és tudod én egyáltalán nem bánnám....
- Fogd már be! Nem érdekelsz. - mutattam a gonoszabb oldalam.
- De most komolyan, ne mond hogy nem kívánsz engem.. éreztem a vágyat, és te érezheted a férfiasságom.
- Ide figyelj Malik, plusz egy holtest már nem számít a bűn lajstromomon.
- Nem ölnél meg akkor sem tetted...
- Nem na és? Most is megtehetném.. lehet pont akkor akartam meg tenni, mikor úgy megkívántál.. lehet egy tőrt döftem volna a szívedbe. Erre nem is gondoltál? - néztem rá üres, érzelem mentes tekintettel.
- Már mondtam, te nem ilyen vagy.
- Honnan tudod? Nem is ismersz... csak pár infót tudsz rólam, az pedig édes kevés...
- Nem állok le veled... tudom és kész. - mondta győzedelmes mosollyal.
- Te mekkora paraszt vagy!
- Na mekkora?
- Jó nagy. - mondtam, amin ismét csak mosolygott, ezzel jobban fel mérggelt....
- Itt vagyunk. - mondta a hotel ajtajához érve.

19.rész

-Várj! - szólt utánam egy ismerős hang.Én ezt nem hiszem el.... elkezdtem futni, de az ismerős utánam eredt. Nem tudtam lerázni.
- Mit akarsz? - kérdeztem egy fa mögül.
- Téged.
- Zayn, hagyjuk. Egyáltalán mit keresel te itt?
- Mondom, téged keresünk. És egész jól elbújtál, de látod megtaláltalak. - kacsintott. Nem tudom most a fára gondolt, vagy a helységre.
- Milyen ironikus. Miért keretek ti engem és kivel kerestek engem? - tettem fel a kérdéseim.
- Mert eltűntél és mindenkinek tartozol magyarázattal, meg mindenkinek fontos vagy, bizonyos téren. És Én, Harry, Jack és Damon.
- Csodás.... igazán érdekesen összeválogatott kóbor falka.
- Hm?
- Mondjuk úgy, hogy ez egy metafora. Te egy vizsla lehetnél.... Harry egy puli, Jack egy labrador és Damon egy doberman.
- Ez honnan jött? - nézett rám furán.
- Ahonnan ti.
- Aha... vagyis?
- Londonból.
- Tudod, nem tudom eldönteni, hogy mit szeretek jobban, ha bunkó vagy és szexi vagy ha kedves és tüzes.... de ez most egyik sem.
- Nem érdekel... hagyatok békén! Új életet akarok kezdeni. Szeretnék egy normális életet.
- Én is.
- Jah... látom, ezért követsz.
- Pontosan, az életem veled szeretném eltölteni, le élni és megosztani. Ez olyan hihetetlen? - szállt velem vitába.
- Igen. Az. Hihetetlen.
- Figyelj Amanda, mi mind a négyen szeretnénk veled beszélni és komolyan mondom utána békén hagyunk ha te is így akarod.
- Még te is?
- Azt nem ígérem. Én beléd szerettem értsd meg!
- Nézd Zayn, ez nem helyes. Törődj bele!
- Sosem fogok bele törődni.
- Hát akkor pedig hozzá kell szoknod, a tudathoz, hogy én nem létezem többé. A múltam megszűnt, mint ahogy az abban lévő emberek. Köztük te is. - mondtam el neki, bár tudom, hogy nem volt se szép se helyes, mert én is érzek valami szikrát. De le fogom győzni és nem engedem, hogy lángra lobbanjon.

18. rész

 A hatékonyabb keresés érdekében szét váltunk, hogy megkeressük Amandát. Remélem tényleg megtaláljuk, mert már egy ideje utána nyomozunk és meg kell neki mondanom, hogy mit is érzek iránta.
Egy fotós gátolta a keresésem...
- Jó napot! Maga Zayn Malik?
- Én. Jó napot! - próbáltam rövidre venni a szót.
- Megenged egy képet és egy riportot? - érdeklődött a férfi.
- Nem igazán érek rá. - mondtam.
- Gyors leszek, kérem.
- Nem. Esetleg egy információért cserébe. - vettem fontolóra a dolgot, mivel akár még hasznom is lehet ebből az egészből.
- Mi lenne az?
- Látta itt Harry Stayles exét? - kérdeztem rá kerek perec.
- Igen a közeli parkban körül belül 10 perce.
- Viccel velem?
- Nem, ha gondolja oda vezetem.
- Nagyszerű! - örültem meg az ajánlatnak. A fotós és jelenlegi idegen vezetőm társaságába elindultunk az említett park felé.
- És Harrold vissza szeretné hódítani a lányt?
- Nem, csak beszélnünk kell vele.
- Magának is? - érdeklődött, jó firkász módjára.
- Igen, nekem is.
- És mi van a házasságával? - faggatott tovább.
-Nem lesz Perrie-vel esküvőm, legyen ennyi elég. - mondtam a firkásznak. Szerencsére pont oda értünk.
- Itt láttam a lányt. Mivel, nem hajlandó segíteni és teljesen nem akarok bele mászni a magán életükbe...Sok sikert kívánok.
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Magának is Malik! - köszönt el az újságíró én pedig útnak eredtem tele reményekkel.

17. rész

Soha nem fogom megérteni mi is történik vele, ha így folytatom... emberek állítanak meg az utcán, újságírók akarnak velem riportot készíteni. Emlékek hada kavarog bennem, egy normális életre vágyom... szeretném megtalálni azt aki vagyok és a legrosszabb, hogy még is  van aki hiányzik.
Az óráim után leültem egy közeli park padjára és azon gondolkodtam, hogy mi legyen tovább...
- Elnézést leülhetek? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Persze, csak nyugodtan. - mosolyogtam rá, ő helyet foglalt és egy darabig csendesen ültünk egymás társaságában.
- Szép időnk van nem gondolod? - nézett rám.
- Igen valóban.
- Mi baj kislány? - nézett a szemembe az asszony.
- Semmi csak elgondolkoztam.
- Elmesélheted, ha szeretnéd, hátha tudok tanácsot adni. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, szerintem inkább ne, mert megrémítené a sötét valóság.
- Ugyan ilyen fiatalon, mint te mindenkinek voltak cifra dolgai. - próbált biztatni.
- Hát jó, édes anyám halála után új és rossz életet kezdtem. Egyik napról a másikra éltem és nem törődtem a következményekkel. Aztán nem rég volt, ami felnyitotta a szemem és ismét tanulok, küzdök az álmaimért, de még sem érzem igazán jól magam. Valami vagy valaki hiányzik. Ennyi lenne nagy vonalakba.
- Hm... akkor talán azzal folytathatod, hogy megkeresed a hiányzó darabkát. - tanácsolta.
- Nem, nem lehet egy hét múlva megnősül.
- Szereted? - nézett rám a hölgy.
- Magam sem tudom, hogy mit is érzek.
- Értem. Hát szerintem el kell döntened mihamarabb. - javasolta.
- Igen, tényleg jó lenne. - mosolyogtam rá.
- Elnézést. - jött oda egy férfi.
- Igen? - néztünk rá egyszerre.
- Maga Harry Stayles exe?
- Igen.
- És megerősítené a hírt, hogy össze jött Zayn Malik-kal és ezért mentek szét a másik banda taggal? - egy újság író... remek.
- Nem. Nem ezért volt és ez nem magára tartozik.
- Hát akkor? Egy másik nő van a dologba? Esetleg tud valamit Perrie Edwards-ról? - nézett rám.
- Ne haragudjon, de nem akarok magának semmit sem mondani és semmit sem megerősíteni. Ez személyes dolog, ami nem tartozik másokra az érintetteken kívül. - mondtam kicsit erő teljesebben.
- De maga az egyetlen forrásunk...
- Nem értette? Menjen el! - mondta a kedves hölgy.
- Látom, magukkal nem lehet megegyezni... - nézett ránk bosszúsan és elment.
- Azért köszöni megtanulhatott volna.-  szóltam utána, a jelenlegi padtársam jót mosolygott.
- Akit említett az újságíró ő lenne a szerelmed?
- Nem, ő nem a szerelmem ő egy... egy kaland volt.
- Hm...  most mennem kell ifjú hölgy, remélem még látjuk egymást és megoldódik az életed.
- Köszönöm, én is szépeket kívánok. Viszlát! - búcsúztunk el egymástól.

16. rész

- Mi van?  Biztos ez? - kérdezgettem a telefonba. - Már is ott vagyok! - rögtön le tettem a telefont és indultam a reptérre, közben hívtam Harry-t, ki a harmadik csöngetésnél felvette a telefonját. - Most hívott Damon, tudjuk hol van Amanda..... Gyere a reptérre, mert indulunk négyesben.....Jó rendben. De siess a srácoknak nem kell tudniuk, így is már mindent kérdezgetnek.....Majd személyesen. Csá! - tettem le a telefont és egyenesen a reptére hajtottam.
Ott várt már Jack és Damon is.
- Szia Zyne! - cukkolt Damon.
- Csá! Hol van?
- Montana. - mondta Jack.
- Tessék? Hát az nagyon nem itt van.. -néztem elkerekedett szemekkel.
- Hát nem, de a mi kis szőke kurvánk oda menekült. - mondta Damon.
- Válogasd meg a szavaid! - mordultunk fel Jack-el egyszerre.
- Jó. jó. Harrold?
- Érkezik.
- Pontosabban? - nézet rám Jack.
- Azt mondta siet, de szerintem akkor kelt fel.
- Nagyszerű! - temette az arcát a kezébe Damon.
- Nyugi, biztos mindjárt itt lesz.
- Itt is hagyhatnánk. - javasolta Jack.
- Nem te mondtad, hogy egy cipőbe járunk? - néztem rá.
- Jogos, akkor várunk. - pár perc elteltével meg is jelent így mehetünk jegyet váltani Montanába. Az út hosszú volt és fárasztó már csak ezt kellene megtudni, hogy hogyan tovább...
- Damon, ugye tényleg tudod, hogy hol van? - kérdezte Harry.
- Hát nagyjából.....azt tudom Helenában van. Szóval valahol itt.... tudod nem olyan egyszerű volt ezt sem megtudni.
- Jól van... akkor bemehetnénk az újságokhoz, hátha látták a barátnőm és címlapra került. - javasolta.
- Ez egy jó ötlet. - értettünk egyet.

15. rész

- Leszarom, mit mondtál neki érted Damon, leszarom, hogy megakarsz ölni. Az sem érdekel, hogy kurva volt! Nem érdekel, hogy mi volt közte és Harry között. Sőt még az esküvő sem érdekel már, meg mondtam, hogy nem veszem el Perriet, mert nem szeretem. Nyugodtan tiéd lehet a gyerekeddel együtt. Csak segíts megtalálni Amandát. Kérlek! - fakadtam ki.
- Oké Zayn, de komolyan képes lennél mindent eldobni miatta?
- Igen.
- Na jó... én fizettem neki, hogy a csajom legyen, tehát nem hagyhatok ki a keresésből. Én is szeretem! - szált be a fürtös a vitába.
- Jól van. De ezzel nem érünk el semmit. Bízzátok rám és Jack-re, mi jobban tapasztaltak vagyunk a piszkos ügyekbe, mint ti sztárocskák... - nézet ránk Damon megvető és szánalmas tekintettel.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá egyszerre Harolddal.
- Rendben, de akkor nem veszed el Perriet?
- Nem, hisz mondtam már, hogy nem szeretem.
- Jó. De ha átversz tényleg megöletlek. - fenyegetőzött.
- Ugyan kivel? Amanda is elment a helyet, hogy megölt volna. - néztem rá szánalommal.
- Válogasd meg a szavaid, ha velem beszélsz kis csíra!- emelte fel a hangját.
- Verekedni akarsz? - néztem rá.
- Meg tenném, de nem ölhetlek meg... így nem lehet.
- Én is erre fognám..
- Befejezni! - szólt közbe Jack. - Komolyan, mint két kakas. Nem értem miért nem arra koncentrálunk, hogy megtaláljuk. Elvégre mind tudjuk, hogy profi. Mindenben... az eltünésben is, így nem lesz könnyű dolgunk. Egyáltalán van valami használható nyom?
- Nincs... - mondta csalódottan Harry.
- Mindjárt gondoltam. Ti meg itt ölitek egymást... csodálkoztok, hogy el ment... - oktatott ki minket Jack, Amanda itteni inasa, pontosabban a munkáltatója, akit legalább annyira felültetett, mint minket. Csak tudnám az okát, hogy miért tette..  Miért nem maradt velem...
- Bocsánat. - mondtam teljesen őszintén.
- Hát minimum... na de ássuk bele magunkat a munkába. Harold, te beszélj azzal a nővel, ki felvette az újsághoz dolgozni, hogy tényleg legyen állása. Zayn, te beszélsz az összes taxi állomással. Damon, tied a piszkos ügyletek. Én pedig meg nézem, hogy van e kamerás felvétel róla.
- Az nem titkos? - kérdezett rá Harry.
- De, de gyenge a biztonsági rendszer, nekünk meg kell az infó.
- Megbeszéltük. - értettünk egyet először mind a négyen, majd mentünk a dolgunkra.

- Elnézést!- jött oda hozzám egy fiatal lány, pont mikor a fogamba akadt alma darabot próbáltam kiszedni... elég kellemetlen szituáció.
- Igen? - néztem rá.
- Te nem Harry Stayles barátnője vagy?
- Voltam. - válaszoltam egyszerűen, majd menni akartam a dolgomra, de nem engedte.
- Hogy hogy?
- Mi hogy hogy? - néztem rá, most én érdeklődve.
- Hogy hogy, csak voltál? Miért mentettek szét? És miért vagy itt az egyetemen, ha már újságíró voltál... és az ő barátnője? - nyomta meg az ő-t.... nagy levegőt vettem, majd válaszoltam sorban a kérdéseire.
- Elszöktem tőle, nem szerettem és átvertem. A szívem jégből van. És azért vagyok itt, mert szeretnék új életet kezdeni egy rendes állással. Több kérdés?
- Igen. Jól csókol? Nem szereted? Miért lennél jég szívű? - kár volt kérdeznem..
- Tényleg tudni akarod? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - mondta vidám mosollyal és határozottsággal az arcán.
- Rendben... Jól csókol, de az egyik bandatag még nála is jobban. Az ő csókja szenvedélyes és tüzes, tele érzelemmel, de én ezeket nem tudtam viszonozni. Nem szeretem, csak eljátszottam a tökéletes barátnőt, de max csak barátként tudtam rá nézni... tudod kellett a munkámhoz, de nem voltam elég erős hogy végig csináljam a kijelölt feladatot és így eljöttem. A jégszívem pedig azért van, mert nem vagyok képes szeretni, még nem.... és ezen dolgozom. Remélem kielégítő választ kaptál.
- Igen... és sajnálom. Egyébként Abby vagyok.
- Én Amanda, de ezt már tudod.
- Igen. Még lehet kérdésem.
- Van más választásom Abby? - néztem rá.
- Nincs.
- Gondoltam. Legyen.
- Ki volt az a másik banda tag?
- Zayn.
- Oh.... neki nem...
- De, neki menny asszonya van.... a másik énekes Perrie és ha haragszol ha nem nem szeretnék többet mondani.
- Rendben. Köszönöm.. nem bánod, ha elmesélem a barátaimnak?
- Ilyet nem szokás megkérdezni... de igen nagyon bánnám és nagyon pipa lennék rád, még az is lehet hogy bántanálak. - mondtam érzelem mentes arccal.
- Csak vicceltem...... - mondta zavarában.
- Én is, de kérlek tényleg ne mond el, mert nekem még származhatna problémám ebből. - kértem meg őszinte tekintettel.
- Rendben van. Köszönöm.
- Én is Abby. - mondtam mosolyogva, majd elbúcsúztunk egymástól. Én siettem órára és gondolom ő is a dolgára. Egy átlagos reggel az átlagos életemben....