9. rész

Miután rendbe tettem magam, felöltöztem. Egy shortot és egy fehér pólót vettem fel.
Elmentem az étterembe, ahol "először" találkoztunk, vagyis oda, amit tegnap megbeszéltünk.
- Szia szerelmem! - mosolygott, mikor meglátott és szájon csókolt, a nyelve  a számban babrált, majd kergetőzött az enyémmel, engedtem a kísértésnek, így a szenvedélyes csókcsata után leültünk egy asztalhoz. - Mit rendelünk?
- Egy kávé jó lesz.
- Rendben.  Szóval közben mondom, hogy mit találtam ki... - közben megérkezett a kiszolgáló, így először a rendelést adta le. - Két kávét, cukorral és tejszínhabbal és két csokis sütit szeretnénk. - monda mosolyogva.
- Rendben, még valamit hozhatok?
- Nem, köszönjük....- folytatta, mikor elment a férfi. - Tehát, el kellene menned Zayn-nek segíteni megírni a beszédét.
- Nekem? - teljesen ledobbantam.
- Igen.
- De miért?
- Mert... szóval Zayn nem tudja, mit írhatna Perrie-nek, én pedig nem hiszem, hogy nagy segítség lenék neki ebben, mint ahogyan a fiúk sem. Meg meg is kérdezte, hogy te nem tudnál e segíteni, mivel újságíró vagy, így jól fogalmazol...
- Hát ez nagyszerű.... - mondtam gúnyosan. - Csak tudod, az a baj, hogy ez egyáltalán nem igaz.
- Ugyan már, színésznek jó vagy. A beszéd írás is menni fog. - nézet rám gyermeki tekintettel.
- Pf....  jó, legyen. - egyeztem bele, mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondhatok nemet, mivel azzal valami nagyon gyanússá válhatna bárki számára.
- Köszönöm, egy tündér vagy. - mosolygott rám, majd áthajolva az asztalt arcon puszilt.
- Tudod, azért néha nem értelek. - ismertem el.
- Miért?
- Mert normális vagy. - cukkoltam kicsit.
- Haha... te is tudsz kedves lenni. - kacsintott.
- Igen, de ehhez nem kell hozzá szokni, mivel a munkámat végzem.
- Már megint itt tartunk? - nézet rám kérdően.
- Mi mindig a munka miatt társalgunk.
- Ez nem igaz, már azt is elmondtad, hogy mi történt anyukáddal, meg hogy miért ezt a munkát választottad, szóval egészen közel engedtél magadhoz. - mosolyodott el ismét. Ezzel látszott, hogy elbízta magát, de igaza volt... túl közel engedtem magamhoz.
- Én ennek nem örülnék... ebből még bajod is származhat.
- Nem tűnsz te veszélyesnek...
- Addig örülj. - mosolyogtam rá, mivel láttam, hogy a pincér közeledik a rendelésünkkel.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- Tehát, most elviszlek Zayn-hez. - mondta mosolyogva.
- Rendben.
Miután elfogyasztottuk a rendelésünk és Harold fizeted távoztunk az étteremből és kocsival haladva érkeztünk Zayn lakásához. Ebben az a furcsa, hogy mind az öt fiúnak van lakása, de még is van egy közös lakásuk, ahol együtt laknak. Nem értem...
- Sziasztok! - köszönt a vőlegény.
- Szia! - köszöntünk egyszerre, majd Harry átvette a szót.
- Na Zayn rád bízom a szerelmem, én ehhez nem értek. Ha végeztetek haza is viszed? - nézett a lovagom a barátjára.
- Igen, persze. - pillantott rám az arcán egy lágy mosollyal.
- Jól van. Szeretlek! -csókolt meg.
- Én is. - mondtam mikor ajkaink szét váltak.

8. rész

~ Három hét múlva ~

Megértettem a lehetetlent, már nem annyira lázadok. Képes vagyok normális hangszínt megütni a megbízómmal, anélkül, hogy rám mászna és hogy undorodva néznék magamra.
Nem szabadna, de úgy érzem barátra találtam a híres énekes személyében, Jackben is. Egyre több időd töltök a bandatagok barátnőivel, és az életem is kezd normálisra hasonlítani.
Dolgozok egy divat cégnél, van egy barátom, vannak barátaim... csak egy a bökkenő, hogy az egész egy hatalmas hazugság.
Egyre jobban átlátom a helyzetet, ami Perrie Edwards körül zajlik. Nem tudom, hogy ő vagy én vagyok a szánalmasabb... az én életem is mocskos és hazug... de az övé sem makulátlan... ő becsapja azt is ki szereti, én legalább nyíltan hazudok a világomnak.
Legalább már csak két hónapig kell ezt a helyzetet valahogy fenn tartanom és álcáznom, utána már teljesen mindegy lesz... Hop... jött egy SMS.
"Kérlek siess, az étterembe, ahol először találkoztunk. Harry"- olvastam a sorokat. Gyorsan ledobtam a telefont az ágyra és megindultam a reggeli rendbe tétel irányába.. fürdő.
- Jack, nekem  mennem kell.
- Szóltam le a lépcsőről, a fürdőszobába menet.
- Rendben.. Hova mész? Veled menjek?
- Harry-vel találkozom és nem hiszem, hogy jönnöd kellene. - mondtam a végét kicsit bizonytalanul.
- Rendben, de ne felejtsd el mit ígértél nekem. - kacsintott.
- Mit?
- Hogy, nem szeretsz bele.
- Ettől ne aggódj. Mást szeretek.. - szóltam el véletlen magam.
- Kit?- kerekedtek el a szemei.
- A munkám. - mosolyogtam rá, majd be mentem az említett helyiségbe.

7. rész

Miután kimentünk mindenki minket nézett, oda mentem Perrie-hez.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy így fogsz reagálni. Tudod én és a barátaim mindig piszkáljuk egymást. - próbáltam improvizálni.
- Semmi baj, tényleg kicsit túl reagáltam. . mondta mosolyogva.
- Kicsit.... - jegyezte meg Zayn.
- Na jó.... - igyekezett témát teremteni Niall. - Együnk. - ezen mindenki mosolygott, így én is valami olyasfélét varázsoltam az arcomra.  Majd elnézést kértem és kimentem a mosdóba, nem vettem észre egészen addig, hogy Perrie is ki jött a társaságtól. Hirtelen megálltam a függöny mögött, majd ki hallgattam a telefon beszélgetést.
"- Mi van? Nem! Ezt nem teheted meg velem Damon! A te gyereked! Nem vetettem el, meg fogom szülni.... Leszarom mit akarsz! Nem érdekel Damon! Azzal kefélsz, akivel akarsz, hisz mind kurva! Csá! " - tette le a telefont a leendő menyasszony... de már nem sokáig lesz az. Megigazítottam a ruhám, majd indultam a mosdó irányába.
- Hát te is szépítkezel? - próbált kedves lenni Perrie.
- Igen. Tudod ilyenek vagyunk mi nők. - mosolyogtam rá.
- Hát persze... - került ki én pedig  mentem a dolgomra, közben megcsörrent a telefonom.
- Igen? Mit akarsz? Jézusom Damon, ha tovább idegesítesz el se vállalom. Értek mindent rendben! Értsd ahogy akarod! Szia! - tettem le, majd gyors pillantást vettettem a tükörre és a megigazítottam rúzsomat.
Mikor vissza mentem hozzájuk különös érzés fogott el. Láttam a párokat... Olyan szépek voltak együtt és látszott, hogy boldogok... még Perrie és Zayn is... de valami köztük nem stimmelt. És ott voltunk mi... Harry, aki azért fizet, hogy eljátsszam a barátnőjét, hogy hazudjak a világnak a pénzéért. Én, aki azt sem tudja ki is valójában, annyira nagy hazugságban él. Szánalmas...
- Vissza jöttél szerelmem? - nyomott egy puszit az arcomra, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
- Igen. - mosolyogtam rá, persze ez nem volt őszinte.
- Mi a baj Amjer? -kérdezte Liam.
- Semmi, csak kicsit rosszul érzem magam... - kivételesen nem hazudtam.
- Kimenjek veled friss levegőt szívni? - ajánlodta fel Eleonur.
- Igen, lehet jó lenne. - valódtam be.
- Rendben, mennyünk! - azzal kisétáltunk a teraszra. - Tudod, Harry oda van érted.
- Igen, érzem. - mosolyogtam.
- De Zayn is látja a nőt benned, ha érted mire célzok.
- El, tudod... a férfiak mindig is valamiféle trófeát láttak bennem... mind szeretne, de nem tesznek nagyon érte semmit..
- Kivéve a mi Harrynk. - mondta mosolyogva, így kénytelen voltam egyet érteni, hisz nem mondhatom el, hogy egy luxus ribi vagyok.
- Pontosan, Harry más.
- Tudod, én örülök, hogy itt vagy a csapatban, de vigyázz, mert te képes vagy a csajozós Harold szívét darabokra törni.
- Vigyázzok rá! - mondtam mosolyogva.
Kicsit még beszélgettünk, majd vissza mentünk, mikor már kezdtem jobban érezni magam. Nem sokkal később Harry haza vitt, bucsúzáskor ennyit mondott:
- Amanda, remélem tudod, hogy képes vagyok érted megküzdeni is.
- Jó éjt Harold! - szálltam ki az autóból.

6. rész

- Készen állsz az alakításra?- kérdezte mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból.
- Mindig készen állok szerelmem. - mondtam magabiztosan, a feleletemre kinyította a kocsi ajtót, majd kiszállt és az én ajtómat is kinyitotta. - Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Egy csók lesz. - kacsintott.
- Majd megkapod.- adtam a  tudatára, majd megfogtuk egymás kezét a fiúk odújába sétáltunk.  Meg ismerhettem Zayn kedvesét Perrie-t, Louis szerelmét Elenourt, Liam-ét Soffy-t és Niall barátnőjét Leila-t.
- Mióta ismeritek egymást? - kérdezte Soffy, mikor a fiúk magunkra hagytak, minket lányokat.
- Nem régóta, egy hete randizunk. - mondtam mosolyogva.
- Hát az nem sok idő, és mit gondolsz az esküvőn is együtt lesztek?- érdeklődött Perrie.
- Gondolom igen. - válaszoltam a platina szőke énekes nőnek.
- Mivel is foglalkozol? - kérdezte Leila.
- Újságíró vagyok egy divat magazinnál.
- Szóval firkász vagy. - fintorgott a leendő menyasszony.
- Nem szeretem, ha ezt a szót használják, olyan csúnya.... én utána járok az információknak. Nem hiszek a pletykáknak. - világosítottam fel, enyhe gúnnyal.
- Ezt bárki mondhatja. - vágta rá rögtön.
- Mi okom lenne hazudni?
- Semmi. - mosolygott Elenour. Vissza mosolyogtam rá,. ami meglepően nem esett nehezemre, sőt szinte természetes formalitás volt.
- És mond csak... ha a divat világban dolgozol... miért vagy ilyen sápadt? - idegesített tovább Perrie.
- A napsütötte fehér az új divat. - mondtam elégedett mosollyal.
- Okos... - jegyezte meg Leila.
- Köszönöm.
- Hol ismertétek meg egymást? - kérdezte Soffy.
- Egy cikket írtam a nagy banda tagról, így gondoltam egy riporttal jobb lenne és az olvasók is jobban megismerhetnék a híres énekest, így találkoztunk. Majd elhívott randizni... és most itt vagyunk.
- Ez rövid volt. Nagyon rövid... - jegyezte meg gyanakvóan Perrie.
- A szerelem gyorsan jön, ha ő az igazi. - idéztem egy filmből, remélve, hogy nem veszik észre.
- Jogos, egyetértek...- mosolygot Soffy.
- Nézd Amanda, nekem te nagyon nem tetszel.... - mondta Zayn kedvese.
- Még jó.. mert férjhez mész. - mondtam győzedelmi mosollyal. A többi lány is nevetett, egyedül ő nem díjazta a frappáns válaszom.
- Szerintem egy lotyó vagy...
- Jól van, nem érdekel, mit gondolsz. Nem veled vagyok együtt és nem veled szeretkezek éjszakákat, hanem a pasimmal. - kacsintottam rá. Szegény annyira pipa lett, hogy ezt még én sem bírtam nevetés nélkül.
- Ribanc!- erre a mondatra léptek be a férfiak...
- Ki?-  kérdezte Zayn.
- Ez! - mutatott rám.
- A barátnőmről beszélsz Perrie. - világosította fel Harold.
- Nem érdekel! Ribanc! - mondta ismét hangosan. Soffy, Leila és Elenour megdöbbenve nézték a szőkeséget.
- Drágám.. valamit eltúlzol... - csitította Zayn.
- A francokat! Ha ennyire véded szeretkezz vele! - viharzott ki a szobából.  Zayn megdöbbenve nézet a barátnőjére majd rám... végül is a hisztérika után ment, a fiúk a barátnőjük társaságába kimentek a helyiségből. Eleounor, megsimitotta a hátam.
- Ez mi volt? - kérdezte Harry, mikor egyedül maradtunk.
- Semmi.
- Nem azért vagy itt, hogy bajt keverj....
- Nem én tehetek róla, hogy ilyen hisztis. - világosítottam fel.
- Te tényleg egy ribanc vagy! - nézett rám megvetően.
- De te még is fizetsz érte. - léptem hozzá közelebb és a fülébe súgtam.
- Ezt ne csináld soha többet!
- Mit? - néztem rá leplezett elégedettséggel, tudom, hogy felbosszantottam és ez nekem tetszik.
- Hogy a fülebe sugdosol...
- Miért ne csináljam?
- Mert megőrjítesz.... - sziszegte, megakart csókolni, de az ujjam az ajka útját állta.
- Nem. - egyenesedtem fel és az ajtó felé indultam.
- Akarlak.- nyúlt a karom után.
- Mint oly sokan, és mit ők... te sem kapsz meg.
- Csak egy éjszakát...
- Egy felet sem. - rántottam ki a karom a kezei közül.
- Ne tedd ezt velem...áll a faszom. - nézett rám kölyök szemekkel.
- Csak egy munka vagy. - néztem rá, olyan szánalommal, ahogy csak tudtam.

5. rész

Ahogy felébrettem rögtön Diablo-t pillantottam meg, ugyan is ott feküdt rajtam.
- Mi az szépségem? - kérdeztem meg a fekete macskát, aki rögtön dorombolásba kezdett. Simogattam még egy darabig, utána erőt vettem magamon és felkeltem. Felöltöztem és rendbe tettem magam. Lementem a napaliba, ahol Jack-be ütköztem.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva... biztos jó napja van.
- Neked is! - mosolyogtam vissza rá.
- Harry hívott, hogy ma jelenésetek van együtt.
- Szuper... - ahogy kimondtam kérdőn nézett rám. Sóhajtottam. - Alig várom, hogy találkozzak a szerelmemmel. - mondtam "izgatottan".
- Ez nem volt túl meggyőző, remélem máskor jobban alakítasz.
- Haha… kösz. – mondtam iróniával fűszerezve.
- Komolyan, mit tett az a szerencsétlen ficsúr? – kérdezte Jack.
- Meg akart baszni. – hagyták el a kemény szavak a szám.
- Hogy beszélhetsz ilyen mocskosul?
- Ilyenné tett az élet, lehet reklamálni, de nem érdemes.
- Ugyan, Amanda. Mi történt, hogy ilyen lettél?
- Nem tartozik rád! – mordultam fel.
- Lehet, de ha nem válaszolsz, kirúglak!
- Ted, találtam másik munkát.
- Jó, nézd. Sajnálom, de nem normális, hogy egy fiatal lány, így viselkedjen, ilyenné válljon és ilyen területen dolgozzon. – kezdte el a szent beszéd megtartását.
- Én is tudom. Elhiheted, hogy nem ezt akartam csinálni, nem ez volt az álmom, de ezt dobta a gép. Itt kell helyt állnom. Bármi áron. – hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot.
- És a szüleid?
- Ez végkép nem rád tartozik!
- Amanda, az istenit! Hogy lehetsz ilyen makacs! Nézd már meg, itt ugrálok neked, a kedvedbe járok, igyekszem megértő lenni, szóval tegyél meg egy szívességet és válaszolj! – felemelte a hangját és ez igencsak meglepet, szinte már kiabált.
- Meghaltak. – hunytam le a szemem és válaszoltam a kérdésére.
- Sajnálom. – nyelt, az arca megfeszült.
- Én is. – csordult ki egy könny a szememből.
- Sziasztok! – törte meg a csendet a megérkezett pasi. Jack, felkelt a kanapéról és elé állt.
- Hogy képzelted?- vonta kérdőre a fürtöst, én letöröltem a könnyeim.
- Hagyd Jack, majd úgy is megfizet. Hozom a táskám és mehetünk. – vettem hivatalosra a figurát.
- Még egyszer rá mászol Stlyes, meg mutatom, hogy milyen, ha mérges leszek. – adta tudatára.
- Itt mindenki phszihopata? – kérdezte a sztár. Berohantam a táskámért, egy pillantást vetettem a tükörre, majd kimentem.
- Remélem mindenki épségben van. – néztem a fiúkra.
- Aggódsz értem?- csillant meg a remény Harold szemébe.
- Csak a pénzemért.
- Szívtelen vagy. – sztárocska vissza vág… szánalmas.
- Ne feled, ha egy ujjal is… Halott vagy! – szólt utánunk Jack.
- Így is. Csá Jacky fiú. - fogta meg a derekam, majd beöltünk a kocsiba.
Ismét a fiúk lakása felé vettük az irányt. Közben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az a lány, akiért még Damon is képes harcolni, és ilyen igazán véres bosszút forralni.  Bár tudnám, bár megérteném mind ezt… talán a szerelem tényleg egy háború… Egy igazán véres és szennytől teljes háború.

4. rész

Mikor haza értem Jack furán nézett rám.
-  Mi történt? -kérdezte.
- Munka. - vágtam rá, persze fél vállról válaszoltam. Indultam fel Diablo-hoz. Levágtam a cuccaimat az ágyra, a kezembe fogtam a macskát, aki rögtön dorombolt és eldőltem a franci ágyon a párnák tengerében. A szőrmókom dorombolt és hízelkedett. - Tudod örülj, hogy nem vagy emberből, mert nem tűrnélek meg magam körül. - mondtam a kormos barátomnak, aki dorombolás szólójával igyekezett lenyűgözni. Egy darabig feküdtem az ágyon és néztem a fehér mennyezetet, mikor észre vettem, hogy Jack az ajtóba áll. - Mióta vagy itt? - kérdeztem meg.
- Egy ideje. De látom, hogy feldúlt állapotban jöttél vissza. Mi a baj? - lépett beljebb.
- Harold. - mondtam és felültem az ágyon.
- Mit tett?
- Semmit csak azt hiszi, hogy pénzzel bármit elérhet, hogy megvehet engem is pénzért. - mondtam.
- Nem akarlak megbántani, de  meg is vett bizonyos értelembe.
- Lehet. - ült le mellém az ágyra. Diablo neki is dorombolt.
- Na jó ez így nem fog menni. Nem vagy itt egy napja sem, de már problémás vagy. Neved magadra... - ahogy ezeket mondta nem tudtam hova tenni, még is mit képzel? Nem vagyok problémás!
- Ha atyáskodni akarsz, igazán ne erőltesd meg magad. - mordultam rá.
- Nézd, én nem szólok bele, hogy mit csinálsz, de nekem van életem, ami megfelel és nem kell, hogy valaki végig taposson rajta. Nem akarom, hogy az emberek rájöjjenek mivel foglalkozom és az meg végképp nem kell, hogy magyarázkodjak.
- Jó, majd vigyázok. - mondtam neki és a szemembe lógó haj tincset a fülem mögé helyeztem.
- Gyere, vacsorázzunk, egész nap nem voltál itt és a macskádnak hiányoztál. - simogatta meg a házi kedvencemet.
- Jó. Éhes vagyok. - ismertem el, a kezembe vettem a macskát és indultunk le hármasban a konyhába.
- Mesélhetsz magadról!
- Hetek. De nem akarok. - mondtam a vendég látomnak.
- Jó. Volt ma valami?
- Nem.
- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, egy régi kuncsaftom megbízott egy munkára.....
- Nem fogadtad el.
- De.
- Meg mondtam, hogy nem dolgozhatsz mást. Te most újságíró vagy! - mondta a lépcső alján.
- Jó lehet, de nem tiltottad meg!
- Akkor most teszem!- léptünk be a konyha küszöbén.
- Tedd, de ha tovább bosszantasz egyedül eszem Diablo-val..
- Úgy se akartam egy hisztis tyúkkal enni!-  ment a hűtőhöz.
- Jó! -léptem elé és kivettem a tejes dobozt, az után valami gabona pelyhet kezdtem kutatni a konyhában. Nem szólt hozzám, viszont elém tette a kereset tárgyat.
- Köszönöm.- préseltem ki az ajkamon keresztül.
- Jah.- ennyit mondott, öntöttem egy tálba gabona pelyhet és rá tejet. Diablonak adtam macska tápot, majd vissza mentem az asztalhoz és neki álltam vacsorázni.  - Nem kell ám beszélnünk.-törte meg a csendet.
- Jó.
- Sajnálom, de nem engedhetem meg, hogy elrontsd ezt a munkát. Harold profit kért és tudtam, hogy te az vagy.
-Igen, de ha ismernél tudnád, hogy profin dolgozom egyszerre több dolgon is. - kanalaztam be egy falatot.
- Jó, ezt az újságíróknak is magyarázd el, mert ha elkezdenek gyanakodni nem lesz megállás.
- Tudom, bízd rám. Nem vesznek észre semmit az egészből.
- De ha egyetlen egyszer lesz valami... Repülsz vissza. Egyébként intéztem neked munkát, az egyik divat lapnál. Remélem jól írsz. - mondta Jack.

- Majd kiderül mennyire.
- Nos. Egyéb újság?
- Nincs. - kanalaztam be az utolsó falatokat. - Én megyek aludni. Jó éjt Jack.
- Neked is Amanda. - hagytam ott a konyhába.