13. rész

Mikor oda értünk még egyszer eltöprengtem azon, hogy ki is vagyok és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom. Ahhoz hogy megtaláljam le kell zárnom  a múltam és új életet kell kezdenem. Lehetőleg most tisztességeset.
- Köszönöm. - mondtam a sofőrnek.
- Rendben kisasszony. Vigyem a csomagjait?
- Nem. Arra semmi szükség. Itt a pénz. - adtam át a bankjegyeket.

- De ez több.

- Tartsa meg. - mosolyogtam rá, majd a macskával és a cuccaimmal elindultam a pulthoz jegyet venni.
- Hova szeretne menni? - kérdezte a nő.

- Melyik járat indul 10 perc múlva? - kérdeztem teljesen komolyan.

- Montana-i.

- Rendben akkor oda kérek jegyet.

- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.

- Igen.

- Már is adom. - ahogy át adta ki is fizettem majd indultam az ellenőrzőbe, hol mindent rendben találtak. Tehát az úti célól USA, Montana és Helena a főváros. Remélhetőleg nem fog senki megtalálni és messze az otthonomtól, a munkámtól új életet kezdhetek és megtalálhatom azt, aki leginkább hiányzik az életemből. Önmagam...
Milyen érdekes film cím lenne..... Amjer, a jó fogás elveszett.... Komolyan mondom egyre szánalmasabbnak érzem magam, de tudom, hogy nem folytathatom azt amit elkezdtem. Tudom, hogy végre normális életet kell élnem és ehhez az kell, hogy ne ismerjenek.
- "Kérjük az öveket becsatolni" - hangzott el a repülőből, felszállás indul, úgy, mint az új életem.
Egész út alatt zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mi legyen ez után. A fővárosban jelentkezek egy egyetemre szerencsére a jegyeim elég jók, meg keresek valami munkát, egy közeli boltban vagy nem tudom... és egy albérlet is kellene....

Miután megérkeztem az új városomba, hívtam egy taxit és megkértem vigyen el az itteni egyetem központjába.  Ez után bementem és megkérdeztem, hogy tudok e most jelentkezni. Szerencsére pont most van a keresztfelvételi, így igen.
- Elnézést... - szólított meg egy idegen.
- Igen? -néztem rá.
- Ide nem hozhatsz macskát. - nézett Diablóra.
- Jó.
- Vid innen ki! Most! - emelte fel a  hangját, pedig nem sokkal lehet idősebb nálam.
- Ne kiabálj velem!
- Jól van...
- Köszönöm. - néztem rá, majd végig mértem a fickót. Oké, hogy új életet kezdek meg minden.... de attól még nem muszáj hagynom, hogy valaki így bánjon velem.
- Nincs mit, de a macska...
- Itt sem vagyunk. - mondtam, felpakoltam és indultam a bejárati ajtó felé, ami kifelé is vezetett.  Ezek után a talpam alá vettem a várost kerestem egy albérletet, amire a pénzem meg van 3 hónapra, csak azért spórolnom kell.. tandíj, lakbér, ellátás...

12. rész

- Ülj le.... - kérte meg Zayn.
- Mit tettetek?-  érdeklődött tovább Niall.
- Semmit, még semmit. - mondta Zayn.
- Inkább átveszem a szót. - javasoltam.
- Rendben. - néztek rám egyszerre, majd nagy levegőt vettem és egyben erőt is vettem magamon. 
- Niall, amiket most mondok neked titokba kell tartanod, mert megöllek. Ezt komolyan gondolom. - néztem a szőkeség kék pupilláiba.
- Nem értelek. - mondta. Magam mély levegőt vettem és elkezdtem mesélni az igazságot.
- Szóval Niall, nem az vagyok, akinek gondolsz.... Nem szeretem Harry-t. Fizet nekem, hogy megjátszam a barátnőjét. A hobbim, hogy embereket ölök és más sötét ügyeket vállalok el a megélhetésem érdekében. Ezen kívül, azt is el kell neked mondanom, hogy a nevem, a foglalkozásom, az érzéseim, minden ami vagyok hazugság. Olyan mintha én nem is léteznék... Érted már?
- Nem igazán, de folytasd!
- Zayn és én-  néztem egy pillanatra az említett férfira - lefeküdtünk volna, ha te nem jössz. Elcsábítottam. 
- Nem hiszem el neked. Te túl jó vagy... - mosolygott.
- Niall, könyörgöm lás már a szemedtől! - emeltem fel a hangom. Láttam hasztalan volt... - Na jó ide figyelj, ha bárkinek elmered mondani az itt történteket, meg halsz, nem érdekel hogyan, hol, mikor de megöllek. - hoztam a tudatára, majd Zayn-re néztem. - Ez rád is vonatkozik. -  mondtam, majd megfogtam a táskám és elindultam. Hallottam Zayn hangját, hogy várjak, de nem voltam elég erős ehhez. A taxiban írtam egy SMS-t: "Ne keress többet, a pénzed nem érdekel! Amjer" - miután elküldtem, a telefont kidobtam a taxiból, ezzel végeztem.
- Megérkeztünk. - mondta a taxis.
- Rendben, kérem várjon meg hozom a csomagjaim és mehetünk.
- Úgy lesz kisasszony. - ezzel berohantam, a fontosabb csomagjaim bedobáltam a bőröndömbe és persze őt is hoztam... Diablot.
- Sajnálom drágám. - nyomtam egy puszit a feketeség kobakjára. 
Szerencsére nem volt otthon Jack így őt is egy üzenettel el tudtam intézni: "Sajnálom. Meghaltam". - Köszönöm, mondtam a sofőrnek az autóhoz érve. - A reptérre.
- Igen.

11. rész

- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van... - ahogy ezt kimondta az ajkunk össze ért. Valami megmozdult bennem, valami, ami egészen addig ismeretlen volt a számomra. Egy olyan felsőbb hatalom, ami arra késztet, hogy tényleg hű legyek, ahhoz, aki vagyok, aki lenni akarok.
Egy pillanatra szét váltak az ajkaink, majd a szemembe nézett. - Hozzám hű lennél? - tette fel a kérdést. Először nem válaszoltam, csak rá mosolyogtam.
- Igen. - a szót csókok követték, melyet tettek. Hű voltam ahhoz, aki vagyok és aki lenni akarok. Engedtem a kísértésnek, Egy heves csók csata következet, melyben nyelvünk játszadozott egymással, testünk szorosan egymáshoz simult. A férfiassága egyre nőtt a nadrágjában.
- Akarlak. -súgta a számba. - majd  felemelt és a lépcső felé vitt tovább, közben egy pillanatra sem váltunk szét.
Kinyitotta a háló szoba ajtót, majd az ágyra fektetett.
Majd a pólómat levette, én pedig neki segítettem megszabadulni a felső testét takaró ruhadarabtól. - Hm... - egy halk mordulás hagyta el a száját.
- Malik, az őrületbe viszel.  - mondtam, mikor a nadrágomat szedte le rólam.
- A mámorba... a mámorba viszlek. -ahogy ezt kimondta csengetésre lettünk figyelmesek.- A faszomat! - mordult fel.
- Semmi baj, menj! - mondtam, majd a pólóm után nyúltam, ő pedig még szájon csókolt.
- Öltözz fel! - utasított, majd kidolgozott mellkasára felvette a pólóját, közben a csengő ismét megszólalt.
- Rendben. - ahogy lement rögtön öltözni kezdtem.
- Hova mész te barom?- hallottam Zayn hangját,  majd a lépcsőn erős kopogások hallatszottak.- Niall, kérlek ne menj fel! - próbált hatni a jövevényre. Nem sikerült. Szerencsére épp akkor húztam fel a nadrágom cipzárját.
- Ti... szóval ti? - nézett rám, majd a banda társára. - Bazd meg! Te lefeküdtél Harry nőjével? - hagyta el a szőke férfi száját.
- Nem! - vágtam rá.
- Csak akartam...- tette hozzá Zayn, mire mindketten oda kaptuk a fejünket.
- Hogy mi van? -akadt ki Niall. Én is ledöbbenve néztem rá. - Öregem neked menyasszonyod van!
- Tudom. oké... de nem szeretem.
- Mi? Te meg csak úgy lefeküdnél vele? - nézett rám az ír szőkeség.
- Meg tudom magyarázni.
- Oké, hallgatom. - vonta fel a szemöldökét, majd a barátjára, azt követően rám nézett.
- Ülj le.... - kérte meg Zayn.

10. rész

- Gyere be! - invitált beljebb.
- Köszi.
- Kérsz valamit inni? - nézet rám a mély barna szempár.
- Igen, egy ásvány víz jól esne, de ha lehet szénsav mentes. - mondtam mosolyogva, ami meglepő, mivel ez a mosoly természetes volt.
- Rendben. Hozom, addig ülj le! - le huppantam a kanapéra és vártam, kis idő múlva meg is érkezett a pohár vízzel, amit kértem és mellé hozott rágcsát is. Pontosabban ropit és chipset.
- Köszönöm Zayn.
- Igazán nincs mit.  Hogy kezdjem el?- nézett rám, egy kis hatás szünet után folytatta a mondani valóját. - Így a jó: " Kedves egyetlen Perriem!" vagy " Drága szívem csücske!"?
- Őszintén? Mind kettő borzasztó. - vallódtam be, láttam az arcán a csöppnyi csalódottságot, de volt valami más is a szemében, amit nem tudtam megfejteni. Túl sokáig fürkészni meg nem akartam, így próbáltam egy megfelelő megszólítást kitalálni. - Szóval, mit szólsz ehhez: " Perrie, szerelmem!".
- Nem rossz, de az a baj, hogy nem az. - mondta, amin én lepődtem meg. Oké,persze tudom, hogy valami nem stimmel köztük, de akkor is. Ez csak az esküvő miatt lehetne, meg Damon miatt.
- Ezt most nem értem. - valódtam be.
- Nem hiszek neked. Nézd Amanda Jerwood, vagy Amanda Cabot, amelyiket jobban szereted... - nézett rám és a tekintettét nem vette le rólam, bennem pedig egy pillanatra meg fagyott a vér.... Ezt ő honnan tudja. Nem tudtam megszólalni, az életemben a második alkalom, mikor fogalmam sincs mit kellene mondanom, mert félek. Tényleg félek.  - Megleptelek igaz? - nem szóltam, vártam, hogy elmondja amit mondani akar. - Tudom, hogy kurva vagy, vagy hostess ahogy tetszik. Tudom, hogy Perrie megcsalt engem és azt is, hogy kivel. Azt is tudom, hogy Harry téged bérelt fel, hogy a barátnőjét megjátszd. Azt is tudom, hogy mikor születtél. Tudom, ki volt anyukád. Tudom, hogy van egy macskád. Ismerem Edwardot is. Egyedül csak azt nem tudom, hogy te ki vagy. - még mindig ledöbbenve néztem rá.  Nem hagyta el a torkom szó. - Ne félj, én nem akarlak megölni..
- Mi..mit akarsz? - ennyi. Ez jött ki a hang képző szerveimen.
- Meg tudni, ki is vagy pontosan és, hogy miért versz át mindenkit.
- Ho.. honnan tudod? - jöttek sorba a kérdések.
- Gyanús volt, hogy Harry-nek nem egy éjszakás kalandja van csak és felhívtam egy régi barátom, aki a rendőrségen dolgozik és meg tudtam rólad mindent... csak azt nem, hogy pontosan ki is vagy te a tömérdek álca közül.
- Értem. - végre sikerült a szemébe néznem.
- Ennyi?  Nem is akarsz alkut kötni? Nem akarod kimagyarázni? - fürkészett, mint ahogy én tettem nem rég.
- Ennyi. Már úgy is tudsz mindent.
- Nem mindent. Azt nem, hogy te ki vagy.
- Lehet, hogy én nem is létezem, mert nincs igazi életem. - válaszoltam a szívemből. Hosszú ideje először egy idegennek.
- A szüleid sose mondták, hogy maradj hű magadhoz? - nézett rám, a titokzatos szemek az én kék pupilláim mélyére hatoltak.
- De. De meghaltak. - válaszoltam hidegen.
- Tudod... - mosolyra húzta a férfiasan telt ajkát. - Nem kellene így lennie... te csinálhatnál mást is. Nem hiszem el, hogy az igazi Amanda Cabot, ilyen.
- Az igazit én sem ismerem.
- De én szeretném.
- Veszélyes lenne Zayn. Te már így is veszélyben vagy.
- Nem bántasz. Tudom. Nem fogsz megölni, hiába kérte Damon.- ismét meglepett. Honnan tudja?
-  Ezt te nem tudhatod. - ahogy kimondtam egészen közel jött hozzám. Az auráink találkoztak. Megnyalta a száját.  Láttam rajta, hogy kíván engem. Éreztem a levegőn.
- Tudom. Azt is, hogy egy munka számodra az egész. Azt is, hogy mindenkit távol akarsz tartani magadtól. Azt is, hogy igazából magadtól félsz. Azt is tudom, hogy előbb utóbb megtalálod önmagad.
- Oh... Malik, mond miért viselkedsz így velem? Miért érzem azt, hogy most én vagyok a vad és nem a vadász. Miért érzem gyengének magam? Miért vagyok veled őszinte?
- Egyszerű. Mert te is tudod, hogy igazam van...

9. rész

Miután rendbe tettem magam, felöltöztem. Egy shortot és egy fehér pólót vettem fel.
Elmentem az étterembe, ahol "először" találkoztunk, vagyis oda, amit tegnap megbeszéltünk.
- Szia szerelmem! - mosolygott, mikor meglátott és szájon csókolt, a nyelve  a számban babrált, majd kergetőzött az enyémmel, engedtem a kísértésnek, így a szenvedélyes csókcsata után leültünk egy asztalhoz. - Mit rendelünk?
- Egy kávé jó lesz.
- Rendben.  Szóval közben mondom, hogy mit találtam ki... - közben megérkezett a kiszolgáló, így először a rendelést adta le. - Két kávét, cukorral és tejszínhabbal és két csokis sütit szeretnénk. - monda mosolyogva.
- Rendben, még valamit hozhatok?
- Nem, köszönjük....- folytatta, mikor elment a férfi. - Tehát, el kellene menned Zayn-nek segíteni megírni a beszédét.
- Nekem? - teljesen ledobbantam.
- Igen.
- De miért?
- Mert... szóval Zayn nem tudja, mit írhatna Perrie-nek, én pedig nem hiszem, hogy nagy segítség lenék neki ebben, mint ahogyan a fiúk sem. Meg meg is kérdezte, hogy te nem tudnál e segíteni, mivel újságíró vagy, így jól fogalmazol...
- Hát ez nagyszerű.... - mondtam gúnyosan. - Csak tudod, az a baj, hogy ez egyáltalán nem igaz.
- Ugyan már, színésznek jó vagy. A beszéd írás is menni fog. - nézet rám gyermeki tekintettel.
- Pf....  jó, legyen. - egyeztem bele, mivel egyértelműen látszott, hogy nem mondhatok nemet, mivel azzal valami nagyon gyanússá válhatna bárki számára.
- Köszönöm, egy tündér vagy. - mosolygott rám, majd áthajolva az asztalt arcon puszilt.
- Tudod, azért néha nem értelek. - ismertem el.
- Miért?
- Mert normális vagy. - cukkoltam kicsit.
- Haha... te is tudsz kedves lenni. - kacsintott.
- Igen, de ehhez nem kell hozzá szokni, mivel a munkámat végzem.
- Már megint itt tartunk? - nézet rám kérdően.
- Mi mindig a munka miatt társalgunk.
- Ez nem igaz, már azt is elmondtad, hogy mi történt anyukáddal, meg hogy miért ezt a munkát választottad, szóval egészen közel engedtél magadhoz. - mosolyodott el ismét. Ezzel látszott, hogy elbízta magát, de igaza volt... túl közel engedtem magamhoz.
- Én ennek nem örülnék... ebből még bajod is származhat.
- Nem tűnsz te veszélyesnek...
- Addig örülj. - mosolyogtam rá, mivel láttam, hogy a pincér közeledik a rendelésünkkel.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- Tehát, most elviszlek Zayn-hez. - mondta mosolyogva.
- Rendben.
Miután elfogyasztottuk a rendelésünk és Harold fizeted távoztunk az étteremből és kocsival haladva érkeztünk Zayn lakásához. Ebben az a furcsa, hogy mind az öt fiúnak van lakása, de még is van egy közös lakásuk, ahol együtt laknak. Nem értem...
- Sziasztok! - köszönt a vőlegény.
- Szia! - köszöntünk egyszerre, majd Harry átvette a szót.
- Na Zayn rád bízom a szerelmem, én ehhez nem értek. Ha végeztetek haza is viszed? - nézett a lovagom a barátjára.
- Igen, persze. - pillantott rám az arcán egy lágy mosollyal.
- Jól van. Szeretlek! -csókolt meg.
- Én is. - mondtam mikor ajkaink szét váltak.

8. rész

~ Három hét múlva ~

Megértettem a lehetetlent, már nem annyira lázadok. Képes vagyok normális hangszínt megütni a megbízómmal, anélkül, hogy rám mászna és hogy undorodva néznék magamra.
Nem szabadna, de úgy érzem barátra találtam a híres énekes személyében, Jackben is. Egyre több időd töltök a bandatagok barátnőivel, és az életem is kezd normálisra hasonlítani.
Dolgozok egy divat cégnél, van egy barátom, vannak barátaim... csak egy a bökkenő, hogy az egész egy hatalmas hazugság.
Egyre jobban átlátom a helyzetet, ami Perrie Edwards körül zajlik. Nem tudom, hogy ő vagy én vagyok a szánalmasabb... az én életem is mocskos és hazug... de az övé sem makulátlan... ő becsapja azt is ki szereti, én legalább nyíltan hazudok a világomnak.
Legalább már csak két hónapig kell ezt a helyzetet valahogy fenn tartanom és álcáznom, utána már teljesen mindegy lesz... Hop... jött egy SMS.
"Kérlek siess, az étterembe, ahol először találkoztunk. Harry"- olvastam a sorokat. Gyorsan ledobtam a telefont az ágyra és megindultam a reggeli rendbe tétel irányába.. fürdő.
- Jack, nekem  mennem kell.
- Szóltam le a lépcsőről, a fürdőszobába menet.
- Rendben.. Hova mész? Veled menjek?
- Harry-vel találkozom és nem hiszem, hogy jönnöd kellene. - mondtam a végét kicsit bizonytalanul.
- Rendben, de ne felejtsd el mit ígértél nekem. - kacsintott.
- Mit?
- Hogy, nem szeretsz bele.
- Ettől ne aggódj. Mást szeretek.. - szóltam el véletlen magam.
- Kit?- kerekedtek el a szemei.
- A munkám. - mosolyogtam rá, majd be mentem az említett helyiségbe.

7. rész

Miután kimentünk mindenki minket nézett, oda mentem Perrie-hez.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy így fogsz reagálni. Tudod én és a barátaim mindig piszkáljuk egymást. - próbáltam improvizálni.
- Semmi baj, tényleg kicsit túl reagáltam. . mondta mosolyogva.
- Kicsit.... - jegyezte meg Zayn.
- Na jó.... - igyekezett témát teremteni Niall. - Együnk. - ezen mindenki mosolygott, így én is valami olyasfélét varázsoltam az arcomra.  Majd elnézést kértem és kimentem a mosdóba, nem vettem észre egészen addig, hogy Perrie is ki jött a társaságtól. Hirtelen megálltam a függöny mögött, majd ki hallgattam a telefon beszélgetést.
"- Mi van? Nem! Ezt nem teheted meg velem Damon! A te gyereked! Nem vetettem el, meg fogom szülni.... Leszarom mit akarsz! Nem érdekel Damon! Azzal kefélsz, akivel akarsz, hisz mind kurva! Csá! " - tette le a telefont a leendő menyasszony... de már nem sokáig lesz az. Megigazítottam a ruhám, majd indultam a mosdó irányába.
- Hát te is szépítkezel? - próbált kedves lenni Perrie.
- Igen. Tudod ilyenek vagyunk mi nők. - mosolyogtam rá.
- Hát persze... - került ki én pedig  mentem a dolgomra, közben megcsörrent a telefonom.
- Igen? Mit akarsz? Jézusom Damon, ha tovább idegesítesz el se vállalom. Értek mindent rendben! Értsd ahogy akarod! Szia! - tettem le, majd gyors pillantást vettettem a tükörre és a megigazítottam rúzsomat.
Mikor vissza mentem hozzájuk különös érzés fogott el. Láttam a párokat... Olyan szépek voltak együtt és látszott, hogy boldogok... még Perrie és Zayn is... de valami köztük nem stimmelt. És ott voltunk mi... Harry, aki azért fizet, hogy eljátsszam a barátnőjét, hogy hazudjak a világnak a pénzéért. Én, aki azt sem tudja ki is valójában, annyira nagy hazugságban él. Szánalmas...
- Vissza jöttél szerelmem? - nyomott egy puszit az arcomra, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
- Igen. - mosolyogtam rá, persze ez nem volt őszinte.
- Mi a baj Amjer? -kérdezte Liam.
- Semmi, csak kicsit rosszul érzem magam... - kivételesen nem hazudtam.
- Kimenjek veled friss levegőt szívni? - ajánlodta fel Eleonur.
- Igen, lehet jó lenne. - valódtam be.
- Rendben, mennyünk! - azzal kisétáltunk a teraszra. - Tudod, Harry oda van érted.
- Igen, érzem. - mosolyogtam.
- De Zayn is látja a nőt benned, ha érted mire célzok.
- El, tudod... a férfiak mindig is valamiféle trófeát láttak bennem... mind szeretne, de nem tesznek nagyon érte semmit..
- Kivéve a mi Harrynk. - mondta mosolyogva, így kénytelen voltam egyet érteni, hisz nem mondhatom el, hogy egy luxus ribi vagyok.
- Pontosan, Harry más.
- Tudod, én örülök, hogy itt vagy a csapatban, de vigyázz, mert te képes vagy a csajozós Harold szívét darabokra törni.
- Vigyázzok rá! - mondtam mosolyogva.
Kicsit még beszélgettünk, majd vissza mentünk, mikor már kezdtem jobban érezni magam. Nem sokkal később Harry haza vitt, bucsúzáskor ennyit mondott:
- Amanda, remélem tudod, hogy képes vagyok érted megküzdeni is.
- Jó éjt Harold! - szálltam ki az autóból.