24. rész

- Te szereted Zayn-t? - kérdeztem a kérdést, melynek válaszától szinte rettegtem és a torkom is elszorult, de reméltem is egyben.
- Petter, én nem tudom. Hazudnék, ah azt mondanám, hogy nem, de akkor is ha kimerném állítani, hogy igen. Fogalmam sincs, mit érzek iránta. De azt tudom, hogy képes lennék téged is szeretni. Hidd el nem azért mondom, hogy ne ölj meg.... mert még szívességet is tennél vele. - válaszolt egy rövid csend után. Komolyan elgondolkoztam a válaszán, hiszen mindenre felelt, de még is semmire sem. Tudom, hogy taktikai csel is lehetne, de ő nyílt lapokkal szokott játszani.
- Am, tudod.. fogalmam sincs mit kellene mondanom neked.... örülök, hogy tudnál szeretni meg, hogy adnál egy esélyt, de azt nem értem, hogy miért nem menekülsz tőlem? Hiszen végül kiderül, hogy nem is ismerjük egymást.
- Szerintem viszont így még érdekesebb, mivel azonos párhuzamos világokba létezünk. - mondta és mosolygott, ez a mosoly angyalibb volt, mint amiket eddig láttam tőle.... nem sokat mosolygott, csak az utóbbi hat hétben kezdet kimutatkozni a kedves és vidám énje.
- Hát rendben... kérdezhetek még valamit?
- Igen.
- Hogy lehetsz angyal az emberek között és egyben ember az angyalok között? - néztem rá.
- Ezt nem teljesen értem...
- Hm...- mosolyodtam el. - Tudod angyal vagy köztünk embereknél... tudom, hogy nem vagy makulátlan, de nézz mélyen magadba egy csoda vagy...... Aztán ember vagy az angyalok közt, mivel neked is van bűnöd. Nem tartozol se ide, se oda, de te még is mindenhol otthon vagy. Ezért kérdeztem. - magyaráztam el neki az elméletem.
- Petter, most megleptél... nem tudok erre válaszolni és azt sem értem, hogy miért lennék csoda és angyal... nem értem, de köszönöm. - mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit, ezentúl angyalkának is merlek hívni, mert most már tudod miért teszem.
- Én is mondanék valamit. - harapott az ajkába...a tűz piros ajkába.
- Rendben van.
- Hogy lehetnél pont te bérgyilkos? Hiszen rólad még én sem feltételezném, te olyan tipikus jó fiúnak tűnsz.... és most mi lesz veled, hogy nem öltél meg?
- Ez a megtévesztő álca... ezt most köszönöm és végül... nem tudom, igazából fogalmam sincs mi lesz a következménye és nem is érdekel, mivel itt vagyunk egymásnak.- mondtam, majd megcsókoltam az angyalom.
- Petter. - suttogta.
- Hm?
- Nem lehet.... tudod.... ezt még senkinek sem mondtam el.....
- Igen? - néztem rá ledöbbenve és aggódva, mivel könnyek szöktek a kék szemébe.
- Nem fekhetek le veled.... nem merek lefeküdni veled.... mással sem... én.... én...- fakadt sírva és az ölembe borult,
- Angyalom, kérlek ne írj. Nem kell, ha nem szeretnél nem kell, az lesz amit te szeretnél. Próbáltam vigasztalni. Kérlek ne sírj...
- Engem megerőszakoltak.... Tizenhat éves voltam, nem emlékszem pontosan.... de mindig  mikor egy fiúval, akivel én is szeretném intim kapcsolat kezd köztünk alakulni... emlékképek gyötörnek és az az érzés és nem tudom megtenni..... - magyarázta a könnyeivel tovább küszködve, olykor megcsuklott hanggal, de elmondta nekem.
- Sh..... Ne sírj kérlek. Majd megoldjuk, mindent megoldunk. Hosszú életünk lesz. - mondtam, mire oda kuporodott hozzám. Össze bújtunk és csak élveztük a másik közelségét.