3. rész

- Elmentem. - jelentette be Harry, ahogy az ajtó csapódott.
- Éreztem. - nyeltem le az ondót.
- Istennő vagy... biztos nem fekszel le velem?
- Nem.  Nem fekszek le veled. Nem vagyok a csajod.
- De azt játszod és szeretkeznünk is kell.
- Megoldottuk.. oké? Most öltözz fel és menny ki, hogy mit akart.- mondtam. Ő kiment és én is követtem a példáját, felöltöztem. A telefonom csörgése kicsit kizökkentett.
 Felvettem.. kár volt. Munka miatt hívtak, kaptam egy gyilkolásra váró illetőt... sose találjátok kit... de nem is mondom meg. " Jó... rendben... Mennyiért? Vállalom. Rendben. Csá." - tettem le a készülékemet. A név ismerős volt, amit a megbízom, mondott. De csak nem akarja valaki az ő halálát, ha meg igen.. akkor mi az oka? Miért akarja azt? Miért kell megölnöm őt. És miért, pont azon a napon.
Nem tudom, de azt igen, hogy itt valami nem stimmel. Ezt ki kell deríteni, ki kell nyomozni, mert nem szokásom, csak úgy ölni. Tudnom kell az okot. Mert álltálába, ha utolsó kérdés lehetőséget, vagy hasonlót adok nekik halál előtt, mindig azt kérdezik, hogy ki az aki a halálukat akarja és miért. A válasszal meg tartozom az mindenkinek jár.
- El kell mennem.- mondtam Harry-nek, aki most lépet be a szoba ajtón.
- Miért kéne?
- Ne kérdezz. Magán ügy. - fogtam meg a táskámat és elindultam az ajtó irányába, de Harry elém lépett.
- Együtt járunk. Jogom van tudni! - erősködött.
- Nah és? Ahoz van jogod, amit kifizetsz.  Az életemet nem fizeted ki, se a szerelememet, a bizalmamat pedig végkép nem. - morogtam az arcába.
- Mennyit kérsz érte?  Tízszeresét, ha már a szopás duplája? Kifizetem! - emelte fel a hangját.
- Mekkora paraszt vagy! Valamit nem kapsz meg soha pénzért! - vágtam az arcába és nyúltam a kilincs után. Ő erősen elkapta a kezem és magához rántott. Az ajkát az enyémre tapasztotta és vadul csókolta azt, engem meg szorított, a testünk össze préselődött, olyan közel voltunk egymáshoz. A kezemből ki esett a táskám. Elakartam lökni, de nem sikerült, hogy büntetésből-e nem tudom, de meg is harapott.
- Ezt akartad te is nem? Ha te vad vagy hát én is. - mondta, kajla vigyorral az arcán, mikor hagyta fellélegezni az ajkamat.
- Ha nem hagyod abba megöllek. - fenyegedtem meg, de a fenyegetés most hasztalan volt.
- Ted! - markolt a seggembe és feljebb húzta a testem. Közben ismét szenvedélyes csókokkal halmozott el. El ismerem, más esetben talán még élvezném is ezt és engednék a csábításnak, de ő csak egy munka semmi több.
Ez a finom illat és az érzéki durvasága majdnem engem is levett a lábamról. De munka közben nem játszadozom, se máskor, ez most lényegtelen.
A testemet elengedtem az izom görcs és megfeszülés határáról. A nyelvemet szabadjára engedtem a szájában az övével játszadozni. Az ő szorítása is gyengült. A heves csók csata után a nyakához közelítettem az ajkammal, magához vonzott a férfias illata. Engedett, szorítása egyre inkább ölelésre váltott át, így megtörténhetett, amire vártam. Ellöktem magamtól és az ajtótól egyben. Fel kaptam a táskámat a földről, majd a férfira irányítottam a tekintettem.
- Bocs Harold, nem érek rá veled játszadozni. - léptem ki az ajtón és nagy léptekkel hagytam el az emeletett, a nappalin körösztül tudtam csak kijutni a házból. De egy újabb akadályba ütköztem. Zayn és egy szőke hajú nő volt a kanapén egymásba mélyedbe, gondolom Malik mennyasszonya.
- Sziasztok. Bocsi, de most siettek. - mondtam a párnak, akik engem mérlegeltek.
- Viszlát Amjer! - hallodtam a fekete hajú bandatag hangját a bejárati ajtó túl oldaláról.
Mit képzel ez a Styles magáról? Letámad? Attól, hogy leszoptam még nem szabad neki mindent meg tenni. Különben is, nem csak nekem hanem Jack-nek is fizetett, így egy szopás még belefér az árba.
De most koncentrálnom kell egy sokkal lényegesebb dologra. Miért kell őt megölnöm. És ki volt a megbízó? Nem ismertem fel a hangot, sem a beszéd stílust.... de kittől tudhatta meg a számom... Meg van, kit kell keresnem... Damon. Kotortam elő a telefonom és tárcsáztam is.
- Szia nagy fiú, el kellene beszélgetnünk. Az új üzletedről.
- Mit akarsz Amjer. Valamit megtudtál?
- Nem, csak akarok.
- Jó. Mennyire ismered London-t?
- Azzal te ne foglalkozz, hova mennyek?
- Oxford Street 68.  Ott várlak fél óra múlva. - tette le a telefont. Hívtam egy taxit és indultam is. Időbe oda értem, ő már várt.
- Szia angyalka. - köszönt Damon és két puszival üdvözölt.
- Szia. Szóval felkerestek, hogy öljek meg valakit... nem tudsz te erről valamit Damon? - kérdeztem rá rögtön a lényegre.
- Ne siessünk annyira. Élvezzük egymás társaságát. - ültetett le maga mellé a díványra.
- Láttom nem értesz. - nyomtam az oldalához egy kést, szerencse, hogy a zsebeim mindig jól felszereltek és, hogy értek az ilyesfajta gyilkoláshoz is.
- Na de Amjer... ezt te sem gondolod komolyan...
- Ne szórakozz Damon...
- Jó. Én hívattalak fel az egyik csicskásommal. - ismerte el, így a kést elvettem az oldalától. El is tettem a játékszerem.
- És miért?
- Túl sok a kérdés és nincs fizetség...
- Ekkora ismeretség távlatából azt hittem megteszel nekem valamit... egy apró szívességet. - suttogtam a szavakat.
- Okos lány vagy te. Tudod, hogy a világunkba semmi nincs ingyen.- ahogy ezt kimondta a zsebéből a sajátomba csúsztattam egy apróságot.
- Utoljára kérdezem meg... ha nem kereshetsz valaki mást.
- Keresnék én, de nem találok ezt te is jól tudod, hogy nálad van az ütő kártya.
- Szóval? - tettem fel a kérdést.
- Mert elvette azt, ami az enyém. A barátnőmet.
- Minden világos. Okos fiú vagy te Damon. Tudtam, hogy megértjük egymást. - nyomtam egy csókot az ajkára.
- Akarlak Amjer.
- Csak szeretnél.  - húztam mosolyra a szám.
- Miért nem fekszel le velem?
- Mert nem illünk egymáshoz. - válaszoltam neki.
- Dehogy nem. Az alvilág ettől olyan tökéletes.
- Damon, ne akard, hogy téged is le vadásszalak. - álltam fel mellőle, nem tetszett neki.
- Mennyit kérsz egy éjszakáért?
- Az életedet.
- Amjer, az igzat.
- Az életedet. - mondtam szemrebbenés nélkül.
- Nem akarhatsz megölni. - mosolyodott el.
- Bárkit megölök Damon, ezt neked is tudnod kéne.
- Tudom.  Felejtsd el, te nem vagy alku képes. - kísért ki az ajtóig. - De ha meggondolnád magad, most már tudod, hogy hol találsz.
-Tudom. Viszlát nagyfiú és még valami, legközelebb ellenőrizd a zsebedet.- adtam át neki egy kokain csomagtt, amit bent elloptam tőle.
- Úgy lesz. Légy démoni! - búcsúzott el tőlem.