18. rész

 A hatékonyabb keresés érdekében szét váltunk, hogy megkeressük Amandát. Remélem tényleg megtaláljuk, mert már egy ideje utána nyomozunk és meg kell neki mondanom, hogy mit is érzek iránta.
Egy fotós gátolta a keresésem...
- Jó napot! Maga Zayn Malik?
- Én. Jó napot! - próbáltam rövidre venni a szót.
- Megenged egy képet és egy riportot? - érdeklődött a férfi.
- Nem igazán érek rá. - mondtam.
- Gyors leszek, kérem.
- Nem. Esetleg egy információért cserébe. - vettem fontolóra a dolgot, mivel akár még hasznom is lehet ebből az egészből.
- Mi lenne az?
- Látta itt Harry Stayles exét? - kérdeztem rá kerek perec.
- Igen a közeli parkban körül belül 10 perce.
- Viccel velem?
- Nem, ha gondolja oda vezetem.
- Nagyszerű! - örültem meg az ajánlatnak. A fotós és jelenlegi idegen vezetőm társaságába elindultunk az említett park felé.
- És Harrold vissza szeretné hódítani a lányt?
- Nem, csak beszélnünk kell vele.
- Magának is? - érdeklődött, jó firkász módjára.
- Igen, nekem is.
- És mi van a házasságával? - faggatott tovább.
-Nem lesz Perrie-vel esküvőm, legyen ennyi elég. - mondtam a firkásznak. Szerencsére pont oda értünk.
- Itt láttam a lányt. Mivel, nem hajlandó segíteni és teljesen nem akarok bele mászni a magán életükbe...Sok sikert kívánok.
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Magának is Malik! - köszönt el az újságíró én pedig útnak eredtem tele reményekkel.

17. rész

Soha nem fogom megérteni mi is történik vele, ha így folytatom... emberek állítanak meg az utcán, újságírók akarnak velem riportot készíteni. Emlékek hada kavarog bennem, egy normális életre vágyom... szeretném megtalálni azt aki vagyok és a legrosszabb, hogy még is  van aki hiányzik.
Az óráim után leültem egy közeli park padjára és azon gondolkodtam, hogy mi legyen tovább...
- Elnézést leülhetek? - jött oda egy idősebb hölgy.
- Persze, csak nyugodtan. - mosolyogtam rá, ő helyet foglalt és egy darabig csendesen ültünk egymás társaságában.
- Szép időnk van nem gondolod? - nézett rám.
- Igen valóban.
- Mi baj kislány? - nézett a szemembe az asszony.
- Semmi csak elgondolkoztam.
- Elmesélheted, ha szeretnéd, hátha tudok tanácsot adni. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, szerintem inkább ne, mert megrémítené a sötét valóság.
- Ugyan ilyen fiatalon, mint te mindenkinek voltak cifra dolgai. - próbált biztatni.
- Hát jó, édes anyám halála után új és rossz életet kezdtem. Egyik napról a másikra éltem és nem törődtem a következményekkel. Aztán nem rég volt, ami felnyitotta a szemem és ismét tanulok, küzdök az álmaimért, de még sem érzem igazán jól magam. Valami vagy valaki hiányzik. Ennyi lenne nagy vonalakba.
- Hm... akkor talán azzal folytathatod, hogy megkeresed a hiányzó darabkát. - tanácsolta.
- Nem, nem lehet egy hét múlva megnősül.
- Szereted? - nézett rám a hölgy.
- Magam sem tudom, hogy mit is érzek.
- Értem. Hát szerintem el kell döntened mihamarabb. - javasolta.
- Igen, tényleg jó lenne. - mosolyogtam rá.
- Elnézést. - jött oda egy férfi.
- Igen? - néztünk rá egyszerre.
- Maga Harry Stayles exe?
- Igen.
- És megerősítené a hírt, hogy össze jött Zayn Malik-kal és ezért mentek szét a másik banda taggal? - egy újság író... remek.
- Nem. Nem ezért volt és ez nem magára tartozik.
- Hát akkor? Egy másik nő van a dologba? Esetleg tud valamit Perrie Edwards-ról? - nézett rám.
- Ne haragudjon, de nem akarok magának semmit sem mondani és semmit sem megerősíteni. Ez személyes dolog, ami nem tartozik másokra az érintetteken kívül. - mondtam kicsit erő teljesebben.
- De maga az egyetlen forrásunk...
- Nem értette? Menjen el! - mondta a kedves hölgy.
- Látom, magukkal nem lehet megegyezni... - nézett ránk bosszúsan és elment.
- Azért köszöni megtanulhatott volna.-  szóltam utána, a jelenlegi padtársam jót mosolygott.
- Akit említett az újságíró ő lenne a szerelmed?
- Nem, ő nem a szerelmem ő egy... egy kaland volt.
- Hm...  most mennem kell ifjú hölgy, remélem még látjuk egymást és megoldódik az életed.
- Köszönöm, én is szépeket kívánok. Viszlát! - búcsúztunk el egymástól.

16. rész

- Mi van?  Biztos ez? - kérdezgettem a telefonba. - Már is ott vagyok! - rögtön le tettem a telefont és indultam a reptérre, közben hívtam Harry-t, ki a harmadik csöngetésnél felvette a telefonját. - Most hívott Damon, tudjuk hol van Amanda..... Gyere a reptérre, mert indulunk négyesben.....Jó rendben. De siess a srácoknak nem kell tudniuk, így is már mindent kérdezgetnek.....Majd személyesen. Csá! - tettem le a telefont és egyenesen a reptére hajtottam.
Ott várt már Jack és Damon is.
- Szia Zyne! - cukkolt Damon.
- Csá! Hol van?
- Montana. - mondta Jack.
- Tessék? Hát az nagyon nem itt van.. -néztem elkerekedett szemekkel.
- Hát nem, de a mi kis szőke kurvánk oda menekült. - mondta Damon.
- Válogasd meg a szavaid! - mordultunk fel Jack-el egyszerre.
- Jó. jó. Harrold?
- Érkezik.
- Pontosabban? - nézet rám Jack.
- Azt mondta siet, de szerintem akkor kelt fel.
- Nagyszerű! - temette az arcát a kezébe Damon.
- Nyugi, biztos mindjárt itt lesz.
- Itt is hagyhatnánk. - javasolta Jack.
- Nem te mondtad, hogy egy cipőbe járunk? - néztem rá.
- Jogos, akkor várunk. - pár perc elteltével meg is jelent így mehetünk jegyet váltani Montanába. Az út hosszú volt és fárasztó már csak ezt kellene megtudni, hogy hogyan tovább...
- Damon, ugye tényleg tudod, hogy hol van? - kérdezte Harry.
- Hát nagyjából.....azt tudom Helenában van. Szóval valahol itt.... tudod nem olyan egyszerű volt ezt sem megtudni.
- Jól van... akkor bemehetnénk az újságokhoz, hátha látták a barátnőm és címlapra került. - javasolta.
- Ez egy jó ötlet. - értettünk egyet.

15. rész

- Leszarom, mit mondtál neki érted Damon, leszarom, hogy megakarsz ölni. Az sem érdekel, hogy kurva volt! Nem érdekel, hogy mi volt közte és Harry között. Sőt még az esküvő sem érdekel már, meg mondtam, hogy nem veszem el Perriet, mert nem szeretem. Nyugodtan tiéd lehet a gyerekeddel együtt. Csak segíts megtalálni Amandát. Kérlek! - fakadtam ki.
- Oké Zayn, de komolyan képes lennél mindent eldobni miatta?
- Igen.
- Na jó... én fizettem neki, hogy a csajom legyen, tehát nem hagyhatok ki a keresésből. Én is szeretem! - szált be a fürtös a vitába.
- Jól van. De ezzel nem érünk el semmit. Bízzátok rám és Jack-re, mi jobban tapasztaltak vagyunk a piszkos ügyekbe, mint ti sztárocskák... - nézet ránk Damon megvető és szánalmas tekintettel.
- Megegyeztünk. - vágtuk rá egyszerre Harolddal.
- Rendben, de akkor nem veszed el Perriet?
- Nem, hisz mondtam már, hogy nem szeretem.
- Jó. De ha átversz tényleg megöletlek. - fenyegetőzött.
- Ugyan kivel? Amanda is elment a helyet, hogy megölt volna. - néztem rá szánalommal.
- Válogasd meg a szavaid, ha velem beszélsz kis csíra!- emelte fel a hangját.
- Verekedni akarsz? - néztem rá.
- Meg tenném, de nem ölhetlek meg... így nem lehet.
- Én is erre fognám..
- Befejezni! - szólt közbe Jack. - Komolyan, mint két kakas. Nem értem miért nem arra koncentrálunk, hogy megtaláljuk. Elvégre mind tudjuk, hogy profi. Mindenben... az eltünésben is, így nem lesz könnyű dolgunk. Egyáltalán van valami használható nyom?
- Nincs... - mondta csalódottan Harry.
- Mindjárt gondoltam. Ti meg itt ölitek egymást... csodálkoztok, hogy el ment... - oktatott ki minket Jack, Amanda itteni inasa, pontosabban a munkáltatója, akit legalább annyira felültetett, mint minket. Csak tudnám az okát, hogy miért tette..  Miért nem maradt velem...
- Bocsánat. - mondtam teljesen őszintén.
- Hát minimum... na de ássuk bele magunkat a munkába. Harold, te beszélj azzal a nővel, ki felvette az újsághoz dolgozni, hogy tényleg legyen állása. Zayn, te beszélsz az összes taxi állomással. Damon, tied a piszkos ügyletek. Én pedig meg nézem, hogy van e kamerás felvétel róla.
- Az nem titkos? - kérdezett rá Harry.
- De, de gyenge a biztonsági rendszer, nekünk meg kell az infó.
- Megbeszéltük. - értettünk egyet először mind a négyen, majd mentünk a dolgunkra.

- Elnézést!- jött oda hozzám egy fiatal lány, pont mikor a fogamba akadt alma darabot próbáltam kiszedni... elég kellemetlen szituáció.
- Igen? - néztem rá.
- Te nem Harry Stayles barátnője vagy?
- Voltam. - válaszoltam egyszerűen, majd menni akartam a dolgomra, de nem engedte.
- Hogy hogy?
- Mi hogy hogy? - néztem rá, most én érdeklődve.
- Hogy hogy, csak voltál? Miért mentettek szét? És miért vagy itt az egyetemen, ha már újságíró voltál... és az ő barátnője? - nyomta meg az ő-t.... nagy levegőt vettem, majd válaszoltam sorban a kérdéseire.
- Elszöktem tőle, nem szerettem és átvertem. A szívem jégből van. És azért vagyok itt, mert szeretnék új életet kezdeni egy rendes állással. Több kérdés?
- Igen. Jól csókol? Nem szereted? Miért lennél jég szívű? - kár volt kérdeznem..
- Tényleg tudni akarod? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. - mondta vidám mosollyal és határozottsággal az arcán.
- Rendben... Jól csókol, de az egyik bandatag még nála is jobban. Az ő csókja szenvedélyes és tüzes, tele érzelemmel, de én ezeket nem tudtam viszonozni. Nem szeretem, csak eljátszottam a tökéletes barátnőt, de max csak barátként tudtam rá nézni... tudod kellett a munkámhoz, de nem voltam elég erős hogy végig csináljam a kijelölt feladatot és így eljöttem. A jégszívem pedig azért van, mert nem vagyok képes szeretni, még nem.... és ezen dolgozom. Remélem kielégítő választ kaptál.
- Igen... és sajnálom. Egyébként Abby vagyok.
- Én Amanda, de ezt már tudod.
- Igen. Még lehet kérdésem.
- Van más választásom Abby? - néztem rá.
- Nincs.
- Gondoltam. Legyen.
- Ki volt az a másik banda tag?
- Zayn.
- Oh.... neki nem...
- De, neki menny asszonya van.... a másik énekes Perrie és ha haragszol ha nem nem szeretnék többet mondani.
- Rendben. Köszönöm.. nem bánod, ha elmesélem a barátaimnak?
- Ilyet nem szokás megkérdezni... de igen nagyon bánnám és nagyon pipa lennék rád, még az is lehet hogy bántanálak. - mondtam érzelem mentes arccal.
- Csak vicceltem...... - mondta zavarában.
- Én is, de kérlek tényleg ne mond el, mert nekem még származhatna problémám ebből. - kértem meg őszinte tekintettel.
- Rendben van. Köszönöm.
- Én is Abby. - mondtam mosolyogva, majd elbúcsúztunk egymástól. Én siettem órára és gondolom ő is a dolgára. Egy átlagos reggel az átlagos életemben....

14. rész

~ Két hét elteltével ~

Sikeres felvételit nyertem a pszichológia karra. Megismerkedtem Petterrel, aki Diablót kiakarta zavarni nem is olyan rég. Ő segített lakást is találni valamint munkát az egyetem mellé, így az egyik közeli étterembe felszolgálok és mosogatok... mikor éppen mi kell.

Most pedig siettek órára.

- Szia California! - köszönt  Petter.

- Szia macska gyűlölő. - mosolyogtam rá. Igen már megtanultam őszintén mosolyogni, kezdem vissza kapni azt, akit el nem szabadod volna engednem önmagamból.

- Milyen órára mész? 

- Anatómia.

- Én is.  Bocsi, hogy mindig megkérdezem de nem emlékszem az óra rendedre. - közös óráink száma igen magas, mivel ő orvosira jár.

- Semmi baj.

- Tényleg ma mész dolgozni?

- Igen. Miért?

- Gondoltam órák után elmehetnénk pizzázni. - mosolygott.

- Köszi, de nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Miért? - nézett rám kétségbe esve.

- Tudod Petter, nekem nincs szerencsém a szerelemben.

- Értem... akkor csak egy baráti pizza?

- Tényleg dolgozom, majd máskor.

- Rendben van. Szavadon foglak szőkeség. De gyere mert elkésünk. - vettük sietősre a sétálgatást.

Közben gondolataim azokon jártak, akiket otthagytam Londonba.... és cserben. Harry, Jack és Zayn. De még is úgy érzem, hogy most ez volt a legbölcsebb döntés, hogy ismét élhessek.

13. rész

Mikor oda értünk még egyszer eltöprengtem azon, hogy ki is vagyok és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom. Ahhoz hogy megtaláljam le kell zárnom  a múltam és új életet kell kezdenem. Lehetőleg most tisztességeset.
- Köszönöm. - mondtam a sofőrnek.
- Rendben kisasszony. Vigyem a csomagjait?
- Nem. Arra semmi szükség. Itt a pénz. - adtam át a bankjegyeket.

- De ez több.

- Tartsa meg. - mosolyogtam rá, majd a macskával és a cuccaimmal elindultam a pulthoz jegyet venni.
- Hova szeretne menni? - kérdezte a nő.

- Melyik járat indul 10 perc múlva? - kérdeztem teljesen komolyan.

- Montana-i.

- Rendben akkor oda kérek jegyet.

- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.

- Igen.

- Már is adom. - ahogy át adta ki is fizettem majd indultam az ellenőrzőbe, hol mindent rendben találtak. Tehát az úti célól USA, Montana és Helena a főváros. Remélhetőleg nem fog senki megtalálni és messze az otthonomtól, a munkámtól új életet kezdhetek és megtalálhatom azt, aki leginkább hiányzik az életemből. Önmagam...
Milyen érdekes film cím lenne..... Amjer, a jó fogás elveszett.... Komolyan mondom egyre szánalmasabbnak érzem magam, de tudom, hogy nem folytathatom azt amit elkezdtem. Tudom, hogy végre normális életet kell élnem és ehhez az kell, hogy ne ismerjenek.
- "Kérjük az öveket becsatolni" - hangzott el a repülőből, felszállás indul, úgy, mint az új életem.
Egész út alatt zenét hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mi legyen ez után. A fővárosban jelentkezek egy egyetemre szerencsére a jegyeim elég jók, meg keresek valami munkát, egy közeli boltban vagy nem tudom... és egy albérlet is kellene....

Miután megérkeztem az új városomba, hívtam egy taxit és megkértem vigyen el az itteni egyetem központjába.  Ez után bementem és megkérdeztem, hogy tudok e most jelentkezni. Szerencsére pont most van a keresztfelvételi, így igen.
- Elnézést... - szólított meg egy idegen.
- Igen? -néztem rá.
- Ide nem hozhatsz macskát. - nézett Diablóra.
- Jó.
- Vid innen ki! Most! - emelte fel a  hangját, pedig nem sokkal lehet idősebb nálam.
- Ne kiabálj velem!
- Jól van...
- Köszönöm. - néztem rá, majd végig mértem a fickót. Oké, hogy új életet kezdek meg minden.... de attól még nem muszáj hagynom, hogy valaki így bánjon velem.
- Nincs mit, de a macska...
- Itt sem vagyunk. - mondtam, felpakoltam és indultam a bejárati ajtó felé, ami kifelé is vezetett.  Ezek után a talpam alá vettem a várost kerestem egy albérletet, amire a pénzem meg van 3 hónapra, csak azért spórolnom kell.. tandíj, lakbér, ellátás...

12. rész

- Ülj le.... - kérte meg Zayn.
- Mit tettetek?-  érdeklődött tovább Niall.
- Semmit, még semmit. - mondta Zayn.
- Inkább átveszem a szót. - javasoltam.
- Rendben. - néztek rám egyszerre, majd nagy levegőt vettem és egyben erőt is vettem magamon. 
- Niall, amiket most mondok neked titokba kell tartanod, mert megöllek. Ezt komolyan gondolom. - néztem a szőkeség kék pupilláiba.
- Nem értelek. - mondta. Magam mély levegőt vettem és elkezdtem mesélni az igazságot.
- Szóval Niall, nem az vagyok, akinek gondolsz.... Nem szeretem Harry-t. Fizet nekem, hogy megjátszam a barátnőjét. A hobbim, hogy embereket ölök és más sötét ügyeket vállalok el a megélhetésem érdekében. Ezen kívül, azt is el kell neked mondanom, hogy a nevem, a foglalkozásom, az érzéseim, minden ami vagyok hazugság. Olyan mintha én nem is léteznék... Érted már?
- Nem igazán, de folytasd!
- Zayn és én-  néztem egy pillanatra az említett férfira - lefeküdtünk volna, ha te nem jössz. Elcsábítottam. 
- Nem hiszem el neked. Te túl jó vagy... - mosolygott.
- Niall, könyörgöm lás már a szemedtől! - emeltem fel a hangom. Láttam hasztalan volt... - Na jó ide figyelj, ha bárkinek elmered mondani az itt történteket, meg halsz, nem érdekel hogyan, hol, mikor de megöllek. - hoztam a tudatára, majd Zayn-re néztem. - Ez rád is vonatkozik. -  mondtam, majd megfogtam a táskám és elindultam. Hallottam Zayn hangját, hogy várjak, de nem voltam elég erős ehhez. A taxiban írtam egy SMS-t: "Ne keress többet, a pénzed nem érdekel! Amjer" - miután elküldtem, a telefont kidobtam a taxiból, ezzel végeztem.
- Megérkeztünk. - mondta a taxis.
- Rendben, kérem várjon meg hozom a csomagjaim és mehetünk.
- Úgy lesz kisasszony. - ezzel berohantam, a fontosabb csomagjaim bedobáltam a bőröndömbe és persze őt is hoztam... Diablot.
- Sajnálom drágám. - nyomtam egy puszit a feketeség kobakjára. 
Szerencsére nem volt otthon Jack így őt is egy üzenettel el tudtam intézni: "Sajnálom. Meghaltam". - Köszönöm, mondtam a sofőrnek az autóhoz érve. - A reptérre.
- Igen.